Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Földrajztudomány - Kecskés Tibor: Debrecen városfejlődése az I. világháború éveiben (A város háborús földrajza)
87 Kecskés Tibor DEBRECEN VÁROSFEJLŐDÉSE AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN (A város háborús földrajza) BEVEZETÉS Az I. világháború nemcsak a hadi cselekmények által érintett vagy a harcterek közelében fekvő települések, hanem a frontvonalaktól távolabb esők mindennapi életét, a települések fejlődését is befolyásolta. A városok és községek vezetőinek, irányító szerveinek amellett, hogy segíteniük kellett az ország vezetését a háború sikeres megvívásában, biztosítaniuk kellett saját működőképességük fenntartását és (a lehetőségekhez mérten) tekintettel kellett lenniük saját lakosságuk szükségleteire is. A települések mindezeken túl törekedtek arra, hogy a szükséges beruházások, fejlesztések a háború alatt is folytatódjanak. Maga a háború is megkívánt bizonyos fejlesztéseket, életre hívott új intézményeket. E tanulmány szerzője Debrecen példáján keresztül szeretné bemutatni, hogy a háború milyen hatással volt a település életére, miképpen befolyásolta fejlődését. A HÁBORÚ HATÁSA A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETÉRE ÉS A HÁBORÚ OKOZTA SZOCIÁLIS TERHEK Az I. világháború kitörését követően Debrecenben is gyorsan megtörtént az üzemek átállítása a hadigazdaságra, melynek részeként szigorú gazdaságpolitikát léptettek érvénybe. A háború alatt, a hadsereg igényeinek a kielégítése mindennél fontosabb volt, és mindent ennek rendeltek alá! A gazdasági élet szempontjából nagy jelentőséggel bírt, hogy a hadsereg rendelkezett a vasútvonalak és a szállítóeszközök felett. Befolyásolva ezzel többek közt az üzemek nyersanyag- és fűtőanyagellátását, a városok és országrészek kereskedelmi kapcsolatait. Részben az ellátási nehézségek indokolták a készletekkel való szigorúbb takarékoskodás bevezetését. A korlátozó intézkedések ellenére, a háború során mindvégig akadozott a város és a városi üzemek energia- és nyersanyagellátása. A helyzet különösen a téli időszakokban vált igazán kritikussá. A katonai behívások tették szükségessé a munkakörök és a munkarend átszervezését. A behívónak helyére gyakran nem vettek fel senkit, a feladatokat a megmaradt kollégák közt osztották szét. Más esetekben a behívott szakmunkások helyett képzetlen munkaerőt alkalmaztak. A hadba vonult kenyérkereső férfiak helyett (a különleges helyzetre való tekintettel) egyre gyakrabban a családok nőtagjainak kellett munkát vállalnia. A kisgyermekes nők munkába állását támogatandó születtek meg Debrecenben is azok a napközi otthonok, ahová gyermekeiket az édesanyák napközben beadhatták. A napközi otthonok kialakítására a városi óvodák épületében került sor. Bizonyos munkák esetében (például mezőgazdasági munkáknál, építkezéseknél), illetve egyes vállalatoknál, hadifoglyokkal próbálták a hiányzó munkaerőt pótolni.' A város üzemeire különböző hatással volt a világháború. A háborús éveket a többség, a már ismertetett nehézségek miatt (nyersanyag- és fú'tőanyaghiány, szállítási nehézségek stb.) megszenvedte és sok tönkre is ment a vizsgált időszakban. Nemcsak az üzemek száma csökkent, hanem a (behívások miatt) csökkent a foglalkoztatottak száma is, és az említett nehézségek általánosságban a termelés visszaesését eredményezték. Debrecenben a háborús évek alatt, a szórványosan előforduló adatokból tudjuk, hogy megszűnt a bútorgyártás, a téglagyárak közül (az építkezések leállása miatt) több leállt, de (többek közt) beszüntette működését a gőzcukorkagyár is.2 Ugyanakkor voltak olyanok is, akik hasznot tudtak húzni a háború szülte megnövekedett igényekből, a háborús megrendelésekből. A nyereséges vállaltok közé tartozott a Debreceni Lajos-féle szalámigyár és húsipari üzem, a Stern-féle és a Falk-féle két kefegyár, illetve a Patkógyár és a Mezőgazdasági Gépgyár is. Ez utóbbit a háború kitörésekor még a teljes leállás fenyegette és csak a hadseregtől kapott megrendelések mentették meg, illetve tették később nyereségessé. A Patkógyár (fennállása óta először) 1914-ben, szintén a háborús megrendelések hatására, nyereséget produkált.3 A háború alatt kezdődött, a katonaság igényeinek kielégítése végett, a tészta gyári előállítása a városban. (A Gazdák Sütödéjében tarhonyát készítettek a hadsereg számára.) Szintén a hadsereg igénye hívta életre 1918-ban a Palotay kelmefestő, vegyi és fehérnemű tisztító üzemet.4 Ez az üzem elsősorban katonai kórházak, laktanyák számára vállalta ruhák, fehérneműk tisztítását. A vállalatokra általánosságban jellemző veszteséggel záruló évi mérlegek, valamint a vállalatokat is sújtó kötelező jellegű hadikölcsön-jegy- zések együttesen pénzszűkét (tőkehiányt) eredményeztek. Mindamellett az üzemek is igyekeztek gondoskodni a hadba vonult dolgozóik családjairól. Ez pedig újabb terhet rótt a vállalatokra.5 A termelés és a szállítási 1 Hadifoglyokat alkalmazott a városban többek közt a Villanygyár, a Mezőgazdasági Gépgyár, a Stern-féle kefegyár, de dolgoztak hadifoglyok az egyetemi, illetve a hortobágyi halastavaknál folyó építkezéseknél is. 2 A városban megszűnt üzemek pontos számáról nincsenek adatok, mivel ezzel kapcsolatos összesítő kimutatások nem készültek a háború során. Szűcs Ernő, 1997 261. 3 U0.263. 4 Uo. 263-264. 5 A város Világítási Vállalata például 1914-16 között évenként több ezer koronát fizetett ki a családtagok segélyezése címén. Ezek a segélyek azonban „az itthon maradt családok nyomorán alig enyhítettek". Pólya Jenő (szerk.), 1975.60.
