Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában II. Hajdúnánás, Fekete-halom (M3-41)
KÉSŐ AVAR KORI TELEPÜLÉS HAJDÚNÁNÁS HATÁRÁBAN II. 21 ben, töredékesen, betöltésből, valamint kemencék építőanyagaként jelentkeztek.33 Egyetlen ép, de őrlőfelületén repedt kézi malomkő került elő a 42/68 épület ÉK-i sarkában, az agyagba vájt kemence tetején. (3. kép: 4-5,11. kép: 3) Feltehetően a repedés hozzájárult ahhoz, hogy másodlagosan a kemence kürtőjének lezárására használják fel, ahol is a malomkő középső átfúrásán át távozhatott a füst: a lyuk körüli fekete koromnyomok is ezt támasztják alá.34 Azt, hogy a malomkövet előtte gabona őrlésére használták, csak feltételezhetjük. A településről egyébként még több, malomkőnek meghatározható töredék került elő, ezek mintegy 20%-át tették ki a teljes kőanyagnak. Több eszköznek tartható követ sikerült még meghatározni, ezek marokkövek, fenőkövek, továbbá sima és csiszolt felülettel rendelkező kőeszközök voltak. (11. kép: 4-5) A marokkövek szolgálhattak a gabona vagy zöldségek, gyümölcsök összezúzásához, magok tisztításához, hántolásához, egyéb mindennapokhoz kötődő, ütő, őrlő és zúzó munkafolyamatokhoz (Horváth 2000,109-110). A kövek másodlagos felhasználása egyébként a kerámiakészítésnél is előfordulhat: soványító anyagként apróra zúzva keverték hozzá az agyaghoz (Horváth 2000,114). A fekete-halmi település kerámiaanyagában felbukkanó fehér kőzetzúzalék talán ennek a nyoma, és a tervezett petrográfiai vizsgálatok révén azonosítható lesz és összekapcsolható a település kőanyagának vizsgálatával. 7. ÖSSZEFOGLALÁS A korabeli térhasználat vizsgálata során sorra vettük a beépített elemeket (házak, épületek, kemencék, gödrök, árkok, kutak), a kerámiát, mint mobil tárgyat, illetve a munkaeszközöket (csonteszközök, őrlőkövek, malomkövek, marokkövek stb.) (Kalla 2013,11). Mindezt összevetve kirajzolható egy olyan településkép, mely feltételezett tevékenységi körzeteket határoz meg. A település közepén félkörívesen sorakozó tüzelőberendezéssel ellátott épületek (házak) kőanyaga töredékes, eszközök ugyan meghatározhatók, azonban a kemencékhez kötődő, megégett, másodlagosan felhasznált töredékekről van szó. Ettől délre, egy jóval szabálytalanabb alaprajzzal rendelkező épületekből (műhelyek?) álló, szintén négyes csoportosulás található, mely közül is a 60/142. sz. tűnt ki: négy (fém)salak- töredék ennek betöltéséből került elő, továbbá több kőtöredék (köztük malomkő felismerhető töredékei) is. Az 59/137 épületből szintén egy salaktöredék, valamint marokkövek kerültek elő. Talán nem merész feltételezés, hogy műhelyfunkciót tulajdonítsunk ezen utóbbi épületeknek, hiszen salaktöredékek a házaknak meghatározott, középső épületcso33 A település kőanyagának kőzettani feldolgozását Tóth Ivett (BA) és dr. Szakmány György (ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai Tanszék) végzi, az OTKA NK104533. sz. projektje keretében. 34 Hasonló másodlagos hasznosítást figyelhetünk meg a kompolt-kistéri késő avar kori település 189. háza esetében, ahol a tűzhely fölött egy 38 cm átmérőjű ó'rlőkő volt. (Bánffy—Gogáltan—Horváth—Nagy—Vaday 1999,100,40. ábra; Vaday 1999,237) Nyíregyháza-Oros lelőhelyen szintén késő avar kori településen az 1065. sz. ház kőkemencéjének tetejére helyeztek egy 2/3 részben megmaradt malomkövet, az ása- tók (dr. Istvánovits Eszter, Ferencz Szabolcs) feltételezése szerint a középső átfúráson át távozhatott a füst. (Bajkai 2012,21-22) portosulásból egyáltalán nem kerültek elő. Ezek sajátosságáról azonban jelen pillanatban nehéz volna nyilatkozni, a folyamatban levő anyagvizsgálatok után pontosabb képpel fogunk rendelkezni. A kerámiaanyag szóródásából korlátozott következtetéseket tudunk csak levonni. A műhelynek tartható épületek közül csupán az 59. sz. tartalmazott kerámiát: egy lassúkorongolt fazék hét darab, összeilleszthető alj- és oldaltöredékét. A házak csoportjából is két objektum semmilyen kerámiaanyagot nem tartalmazott. A Ny-K-i irányú ároktól északra levő két épületből is csak az egyik tartalmazott kerámiát (72. sz.), azok is egy vagy két sütőharangnak különböző töredékei voltak. Nagy vonalakban elmondhatjuk, hogy a középső épületcsoport leletanyagával és kialakításával is elkülönül a tőle délre található, szabálytalanabb kialakítású, kerámiaanyagot alig, ellenben kő- és salakanyagot tartalmazó épületek csoportjától. Az is látható, hogy (ezen a telepen legalábbis) a tüzelőberendezés megléte nem hozható egyértelmű összefüggésbe lakóház funkcióval: a 60. sz. objektum nagy mennyiségű salakanyagával és kőanyagával a sarokban kialakított tüzelőberendezés ellenére nem lakással, inkább valamilyen specializált tevékenységgel hozható összefüggésbe. Úgy tűnik, hogy bizonyos tevékenységi körzetek lehatárolhatok, szétválasztható egy általános háztartási funkcióval és egy talán specializált tevékenységgel bíró épületcsoport, területi egység.35 Felszíni épületekre utaló nyomok nem kerültek elő, teljesen azonban nem zárhatjuk ki, hogy a jelenleg üresnek tűnő területen egyéb, régészetileg ma már nem megfogható jelenségek voltak. Az alkalmazott módszertan összefüggésbe hozható a háztartásrégészettel, mely a lakóházat és annak közvetlen környezetét gazdasági-társadalmi szempontból vizsgálja (Kalla 2013,11). A fekete-halmi településen azonban eredeti járószint nem maradt meg, a valamikori épületeket eredeti berendezésükkel már nem láthatjuk, a betöltés másodlagos, ugyanúgy, mint a gödrök, árkok és kutak esetében is (Anders—Raczky 2013,83-84). Egyedül a fentebb alkalmazott kritériumok mentén, a jelenségek jellegének, szóródásának, valamint a különböző leletanyagtípusok koncentrációjának figyelembevételével sikerült tevékenységi körzeteket meghatározni. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a kerámiaanyag egységessége és csekély száma, a pontos kronológiát lehetővé tevő fémleletek hiánya, valamint a radiokarbon vizsgálatok korszakra vonatkozó korlátozott használhatósága miatt nem tudjuk pontosan meghatározni a biztosan egy szőkébb időben (egy generáció által) használt jelenségeket, egységeket, háztartásokat. 35 Bajcs-Csatornák köze/Bajc-Medzi-Kanálmi (ma: Szlovákia) kora középkori lelőhely 2. (6. század 2. fele—7. század első fele) és 3. horizontjában (8. század vége—9. század eleje) is a településnek különböző funkciójú területi egységeit lehetett lehatárolni: a házak jelezték a lakóterületet, a pörkölőgödrök a munkaterületet, a tárológödrök pedig a készletek raktározására használt területet. (Ruttkay 2002,298, Abb. 46) A településterület egyértelmű felosztásának példái a morva központok, mint pl. Mikulcice-Valy: a belső tereket árkok, paliszádok és kerítések osztották meg, melyek nemcsak a szakrális tereket (templomok és temetők) és az előkelő rezidenciáját határolták, hanem egyes épületeket, műhelyeket is. (Polacek 2008,32-33)
