Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában II. Hajdúnánás, Fekete-halom (M3-41)
18 BAJKAI ROZÁLIA remátmérője legalább 22 cm volt. Hajdúnánás-Mácsi-dűlő település kerámiaanyagában három táltöredéket lehetett meghatározni, ezek egyike sem igazán hasonlít a fekete-halmi darabra. Ellenben a mély tálnak és parázsborítónak is tartható, kiegészített, kónikus testű edény jóval közelebb áll hozzá: anyaga ugyan finomabb, de simított felülete, vízszintesen levágott pereme, viszonylag vékony falvastagsága (0,8 cm) összekapcsolja a két edényt (Bajkai 2014,40). A kerámiaanyag töredékessége miatt a fazekaknak tartható töredékek nagy része nem volt alkalmas formai vizsgálatokra. Néhány kiszerkeszthető profil, illetve nagyobb töredék alapján a kézzel formáltakon belül a következő formai csoportokat lehetett létrehozni: kFr Enyhén kihajló, vízszintesen levágott, rövid, visszanyomott peremű; nyakban megtörő fazék. (8. kép: 2) kF2: Közepesen kihajló, elkeskenyedő peremű; rövid nyakú, vállbán széles fazék. (10. kép: 1) kF3: Közepesen kihajló, lekerekített peremű; lágyan, hosszan ívelt nyakú fazék. (8. kép: 5) A lassúkorongoltakon belül a következő formai csoportokat lehetett létrehozni: IF1: Közepesen kihajló, rövid, lekerekített peremű; enyhe ívben hajló, rövid nyakú; csapott, kerek vállú, tojásdad vagy gömbös testű fazék. (10. kép: 3) IF2: Közepesen kihajló, lekerekített peremű; enyhe ívben hajló, rövid nyakú; kerek vállú fazék (7. kép: 1) IF3: Közepesen kihajló, lekerekített peremű; lágyan, hosszan, kissé tölcsé- resen ívelt nyakú fazék. (9. kép: 8) IF4: Közepesen kihajló, lekerekített vagy ferdén levágott peremű; nyakban megtörő, váll felé szélesedő fazék. (10. kép: 2) IF5: Vállbán széles, kissé bikónikusan megtörő; alja felé szűkülő fazék. (10. kép: 4) Hajdúnánás-Mácsi-dűlő késő avar kori településen összesen 5 fazékformát lehetett elkülöníteni (Bajkai 2014,39-40). AII. fazékforma, a töl- cséres szájú, nyúlánk testű edény hasonló lehet a fekete-halmi IF3 és kF3 fazékformákhoz, továbbá a mácsi-dűlői IV. fazékforma az IF5 fazékformával hozható összefüggésbe. Az V. fazékforma jellegzetes erősen vagy vízszintesen kihajló, éles nyaktörésű, gömbös testű, hasas formát mutató fazekai azonban nincsenek jelen a fekete-halmi telepen. Utóbbi töredékessége miatt több azonosságot nem lehet felfedezni. Külön figyelmet érdemel a kF2 formai típus. Kihajló, elkeskenyedő végű peremű, rövid nyakú, vállbán kiszélesedő formája párhuzamot mutat az ún. prágai típusú edényekkel. Ez egy olyan kézzel formált kerámiatípus, amit a 6-7. századi közép- és kelet-európai térségben a szláv anyagi kultúrával hoznak összefüggésbe (Vida 1999,147; Samu s.a.). A nevével ellentétben korántsem alkot egy egységes csoport, több formai változata is van: ezek egyike a függőleges vagy enyhén kihajló peremű, felső harmadban kiszélesedő, „vázaszerű edények" csoportja (Pleinerová-Zeman 1970, 729; Samu 2012; hivatkozik: Borkovsky 1940). Az avar kori Kárpát-medencében településen és temetőben is egyaránt megjelennek prágai típusú edények, azonban ezek jelenléte nem feltétlenül jelenti a szláv etnikum jelenlétét: az avar kori sírokban ezek az edények ugyanúgy étel- és italmellékletekként jelennek meg, mint a korszak többi sírjában (Vida 1999, 149.; Samu s.a.). A helyi előállítást támasztja alá az anyagbeli különbség is: a helyi termékek vastagabb falúak, kerámiazúzalékkal és kisebb kavicsokkal soványítottak. A díszítetlen darabok már a 6. század vége—7. századtól keltezhetők, a felső határa ennek a kerámiatípusnak pedig a 7. század vége—8. század elejére tehető, ahol már csak elvétve fordul elő a jellemzően lassúkorongolt kerámiaanyag mellett (Fusek 1994,65-76,306-307; Vida 1999,149-150,153). Esetünkben a hajdúnánás-fekete-halmi darab csillámos homokkal és durva kerámiazúzalékkal soványított, felületén vékony agyagbevonat van. Peremátmérője 12,5 cm, ami jól beilleszthető az avar kori prágai típusú sírba tett edények (Vida 1999,150), továbbá településről származó kerámiák sorába is: a Balatonmagyaród-Hídvégpusztáról közölt jellegzetes formájú fazekak szájátmérője átlagban 13-15 cm között volt (Szőke 2008,214). A fekete-halmi edény keltezése azért sem egyértelmű, mert egy szabadban álló kemence sütőfelülete alá volt betapasztva, továbbá rajta kívül egy olyan attribútum sincs a kerámiaanyagban, ami egy esetleges 7. századi keltezést felvetne. A fazekak mérettartománya 9,5-20,5 cm között mozog a mérhető peremátmérőt tekintve, az átlag- (A=i4,54 cm) értéket figyelembe véve kisebb és nagyobb méretű fazekakat különíthetünk el: a kisfazekak (bögrék) csoportja 9,5-14 cm, míg a fazekak 16-20,5 cm peremátmérővel rendelkeznek. A kézzel formált fazekak között jóval kisebb a szórás (D=i,54cm), kisebb mérettartományúak, míg a lassúkorongoltak jóval szélesebb skálán mozognak (D=b,92 cm).24 Egyetlen peremátmérőt sem lehetett fenékátmérővel összeegyeztetni. Az aljtöredékek fenékátmérője 8-11,5 cm között mozog, átlagosan 10 cm körül (A=io,n cm). A lassúkorongolt töredékek esetében igen kicsi volt a szórás (D=i). Figyelembe véve a kis esetszámot (csupán nyolc mért értékünk van), óvatosan annyi következtetést engedhetünk meg magunknak, hogy egységesebb, standardizáltabb kialakításúak lehetettek az edények a fenékátmérő szempontjából. Annál is inkább szembetűnő ez a megállapítás, mivel a kézzel formáltak esetében nagyobb a szórás (D=2,44 cm), bár az esetszám itt sem magas (öt). Mindent egybevéve az edényfenék átmérője jóval kisebb variabilitást mutat, minta peremeké. Az aljak általában egyenesen levágottak, egy lassúkorongolt edénynek kissé homorú volt alja (9. kép: 2). A kézzel formált fazekak részben egyenesen levágottak, nagyobb részben azonban enyhén vagy erősen profilált kialakításúak voltak (9. kép: 5). Sajnos olyan mértékben nem maradtak meg és nem összeilleszthetők, hogy ennek a kialakításnak az egész edény formáját tekintve milyen kihatása lehetett. 24 Hasonló módszertant alkalmaztam Kántorjánosi-Homokí-dűlő nyugati pereme (M3—52) lelőhely 7. századi kerámiájának elemzésekor: a metrikus adatok alapján, objektív módon lehetővé vált a kisebb és nagyobb mérettartományú edények elkülönítése, továbbá a perem-, nyak- és vállméretek alapján formai csoportok létrehozása is. (Bajkai s.a.)
