Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Erdélyi József debreceni fogadtatása
129 Bakó Endre ERDÉLYI JÓZSEF DEBRECENI FOGADTATÁSA i. Alanyi moralitás és tehetség nem mindig jár jegyben. Erre bőven találunk példát mind a világ-, mind a magyar irodalomban. Itt van például Erdélyi József. Nem volt ugyan a század legnagyobb költője, mint hitte és terjesztette magáról, de tehetsége és főleg irodalomtörténeti jelentősége vitathatatlan. 1922-ben megjelent Ibolyalevél c. verseskötete egy új stílusiránnyal gazdagította irodalmunkat. Hatását olykor közvetlenül, olykor áttételesen Illyés Gyula, József Attila, Fodor József, Pákozdy Ferenc és sokan mások, még Tóth Árpád és Babits Mihály költészetén is igazolták az irodalomtörténészek. Ahogy Németh László fogalmazott: jó költő, aki utat csinált az utána következő, nála különbeknek. (Ember és szerep) Ugyanakkor Erdélyi minden költőtársával összeveszett, gyűlölködött, követelődzőit, nyíltan vállalta szélsőjobboldali és antiszemita meggyőződését, 1937-ben megírta és a Virradat c. nyilas lapban publikálta Solymosi Eszter vére c. hírhedt versét. Később nyilas lett és büszkén hirdette: „Nyilas Jóska az én nevem, / nyilaskereszt a mellemen". A népi demokratikus rendszer bírósága 1947-ben három év börtönbüntetésre ítélte, egy évet le is töltött belőle. Szabadulása után az új hatalomhoz törleszkedett, megjelent meakulpázó költeménye (Visszatérés), amely után szabad utat kapott az irodalom világában, egyre-másra láttak napvilágot verseskönyvei. A Visszatérés egyébként tartalmazott egy „túlzás- szerűen megalázkodó strófát" is, amelyet azonban az Irodalmi Újság szerkesztője elhagyni javasolt.' Hát akkor miért nem vetjük félre mindörökre? A történelmi tapasztalatok megfontoltságra intenek. A huszadik század a magyarság számára jórészt diktatúrában, szellemi kényszerzubbonyban telt. A szabad gondolat „rabágyon, kőpárnán" vergődött, a Horthy-korszakban ügyészi cenzúra, a szocialista érában szerkesztői diktatúra működött. Ha Erdélyit nyilas rokonszenve miatt mellőzzük, akkor annak a kizáró elvnek alapján ki kellene rekesztenünk több magyar írót, költőt az irodalomból. Még ma is élnek néhányan, akik egykor babérkoszorút fontak Rákosi, Lenin vagy Sztálin, esetleg mindhárom politikus feje köré, hogy azután az 1956-os forradalom híveivé szegődjenek, illetve a rendszerváltozás előkészítői legyenek. De tehetségük kiáradása, hatása nagyobb, mint botlásuk mértéke! Nélkülük szegényebb lenne a magyar irodalom, miképp Erdélyit sem lehet mellőzni. Vagy hivatkozzunk Ezra Poundra, Gottfried Bennre? Az amerikai és a német irodalmi élet sem száműzte őket, noha emberileg nem lehetnek példaképek. 1 Murányi Gábor: Vérpoézis. Új kísérletek Erdélyi József értékelésére. Heti Világgazdaság, 2001.jiin.30.69-72. 2. Erdélyi, mint úgynevezett „hadiérett", az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített, és élt azzal a lehetőséggel, hogy tanulmányi szabadságot élvezzen. Mint írja: „Tanulmányi szabadságot kaptam, két hónapot, június-júliusra, azt hiszem. Debrecenbe mentem, jogra iratkoztam be. Az új internátusbán kaptam szállást. Tele volt poloskával. Fényes nappal is csíptek, nyüzsögtek az íróasztalon is. Cseh katonaság hagyta őket emlékbe... Nem tanultam. El-eljártam az előadásokra. Tankó Béla és Rugonfalvi Kiss István előadásai nagyon tetszettek. Nem akartam jogász lenni. A tanulmányt csak jogcímnek tekintettem a szabadságra. Felkerestem Tankó Bélát meg Pap Károlyt. Mind a két professzor nyájasan fogadott, és bíztatott az írásra. Egy volt szalontai diák, aki felettem járt négy osztállyal, említette Pap Károlynak; milyen bolondos költő vagyok. Pap azt felelte neki, hogy jó lesz vigyázni, mert nem lehetetlen, hogy erről a bolondos költőről még tanítania kell... Megígértem Pap Károlynak, hogy a Toldi első részéhez magyarázatokat írok, s megküldöm majd neki Ukrajnából. Az ígéret máig ígéret maradt.. ,2 A jogászkodás tehát csak amolyan „bekukkantás" volt Debrecenbe. Ám Erdélyi 1920-ban nyakába vette az országot, ismét eljutott Debrecenbe, illetve a Hajdúságba, vándorolt tanyáról falura, faluról városba. Pap professzorjóslata azonban bevált: 1922-ben napvilágot látott első kötete, az Ibolyalevél. Költővé, méghozzá országos feltűnést keltő, korszaknyitó poétává avanzsált! A verseskönyv Debrecenben, a megjelenés évében nem támasztott érdeklődést, noha a konzervatív Csokonai Kör esztétikai bázisa a népi klasszicizmus volt. Ám a plebejus hang nem volt ínyére a társaságnak, a nép, az uradalmi cselédség nyomoráról pláne nem szívesen vett tudomást, így az egyesület és a költő nem talált egymásra. A „Nyugat" szellemi égisze alatt alakult debreceni Ady Társaság érdeklődése viszont hamarosan kiterjedt az új irodalom képviselőire is. 1931. november 22-én jelent meg a hír, hogy a társaság meghívta a háború után fellépett magyar író generáció legjelesebb tagjait, Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Kodolányi Jánost, Szabó Lőrincet és Erdélyi Józsefet.3 A liberális lap beharangozója jellemzést is adott a meghívott szereplőkről, Erdélyit mint „a magyar népi líra modern reformátorát" méltatja.4 Újabb híradá2 A harmadik fiú. Bp. 1943.229. 3 A háború utáni magyar költői nemzedék bemutatkozása Debrecenben. „Debreczen", 1931. nov. 22.4. (Debr.) 4 Az új magyar irodalom ünnepe Debrecenben. Debreceni Független Újság, 1931. nov. 24. 3. (DFÚ.)
