Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Történettudomány - Surányi Béla: Fejezetek a XX. század hazai takarmánygazdálkodásának körében
FEJEZETEK A XX. SZÁZAD HAZAI TAKARMÁNYGAZDÁLKODÁSÁNAK KÖRÉBŐL 121 nagyüzemi állattenyésztésben, ami 1990 után felgyorsult. A tulajdonváltásnak, a megváltozott gazdasági környezetnek előnyét csak rövid ideig tudta kihasználni a magánkézbe került gazdaságok állattartása. Némi fejlődés után, a piaci viszonyok romlása miatt, visszaesés következett be. A kisgazdaságok baromfi- és sertéstartása - a baromfi már a két háború között is - továbbra is jelentős maradt. Az 1970—1980-as évek gabonatermés rekordjai"2 ellenére - kiemelkedő a kukorica - a szálastakarmány-termesztés vetésterülete, hozama változatlan maradt, ugyanakkora legelők területe csökkent. A rendszerváltás után pedig jelentősen visszaesett a búza és a kukorica termésmennyisége, átlagosan 40%-kal. Ez befolyásolta a takarmánykeverékek (táp) és koncentrátumok termelését is. A hústermelés fehérjeigényét - az 1970- 1980-as években sem volt elegendő - behozatallal pótolták. Az igényes művelési kultúrát követelő - magas fehérjetartalmú - takarmánynövények termesztése is jelentősen csökkent a rendszerváltást követően, a takarmányborsó mennyisége 45%-kal, a szójáé pedig több mint 70%-kal. Ezt tetézte a növényolaj-ipari takarmányok behozatalának 35%-os, az állati eredetű fehérjeféléknek több mint 45%-os csökkenése. A szálas- és lédústakarmány-termesztés színvonala messze elmaradt a gabonatermesztésétől. A gyephasznosítás javítása - szakszerű kezelés, legeltetés - továbbra is csak a szakirodalomban létezik. Napjainkban is a gyeptermések, a szálas- és lédústakarmányok mennyisége az időjárástól függ, ami a kérődző állatállomány takarmányellátását bizonytalanná teszi. Az 1945 után meginduló első kollektivizálási hullám még kevésbé érintette a két világháború közti évtizedekben megszokott takarmányozási rendszert, függetlenül attól, hogy paraszti állattartásról vagy már meglévő közös gazdaságról, netalán a régi nagybirtokból létrehozott állami gazdaságról legyen is szó."3 Az ország háború utáni helyzete éreztette hatását a takarmányozás gyakorlatában is. Az ötéves tervek túlzott ipar- fejlesztő politikájába kevésbé illett bele a mezőgazdaság korszerűsítése. Folytatódott, de leginkább romlott az állatállomány takarmányozásának színvonala. Az 1960-as évek második felétől - a konszolidáció után - történtek egyre nagyobb erőfeszítések a takarmányozás - örökséggel terhelt - kérdésének megoldására. Olyan elvi kérdésekben"4 kellett dönteni, hogy a kielégítő vagy bőséges takarmányozás szemlélete érvényesüljön-e, vagy milyenek legyenek a takarmányozási rend legfőbb követelményei, 112 113 114 112 Ua. 55-56. 113 KlencznerA. 1996.698. Számuk 1950-ben 299 voll, 376 ezer hektár földterülettel, amely 1955-ben közel 750 ezer hektárra emelkedett, 298 gazdaság között megosztva. Ha nem is volt jogfolytonosság a ménes birtokok és az állami gazdaságok között, feladatuk köre nagyjából azonos volt. Többek között az ország vetőmagmennyiségének és tenyészállat létszámának biztosítása, a nagyüzemi technika, technológia, továbbá az üzemszervezési formák kialakítása. Mindezen felül természetesen az árutermelés felkarolása. Érdekes, hogy 1935-ben az FM hasonlóan határozta meg az akkori állami gazdaságok feladatait. Lásd: Ua. A nagybirtokok nagy részéből is állami gazdaságokat szerveztek az 1940-es évek végén. Példaként említhető Károlyi László uradalmának csongrádi része, amely Felgyői Állami Gazdaság néven érte meg a rendszerváltást. 114 GaálL. 1974.38. az együregű gyomrú állatok és a kérődzők takarmányozása megítélhető-e azonos módon, vagy kellő fontosságot tulajdonítunk-e az itatásnak, továbbá meddig szűkíthető a szoptatási idő az egyes állatfajoknál stb. De szemléleti kérdés"5 annak eldöntése is, hogy a takarmányok kívánatos fehérjetartalmát főleg természetes úton vagy kiegészítőkkel biztosítsuk-e (karbamid, aminosavak stb.), továbbá milyen legyen a vitaminéi látás módszere, az antibiotikumok, enzimek használata, a takarmányozás gépészeti megoldásai stb. „Talán sehol sincs a szemlélet különbözőségének olyan változatos sokasága és lehetősége mint a takarmányozásban.''"6 GaálL. véleménye szerint: „Meggyőződésem, hogy az állattenyésztésünk akkor lendül majd erőteljesebb fejlődésbe, amikor a ma még agyonvitatott takarmányozási elvek minden tekintetben lehiggadva olyan határozott szemléletbe kristályosodnak ki, amelyeket majd nemcsak mindenki elfogad, hanem a gyakorlatban alkalmaz is.""7 A nagyüzemi gazdálkodás megerősödött, a takarmányozás körüli viták eredményre vezettek, s ennek következményeként változott a hazai takarmánygazdálkodás jellege a nagyüzemekben, de egyúttal a háztáji állattartásban is. A legnagyobb átalakulás a baromfi- és a sertéstartás takarmányozási gyakorlatában és technikai hátterében zajlott le. Egy új iparág született, a keveréktakarmány-gyártás:m tápok és koncentrátumok előállítása. Az ipari méreteket öltő tápgyártás az évek során kiterjedt szinte minden állatfajra. Ezen belül is igazodott az állat növekedéséhez és fejlődéséhez, továbbá a hasznosításhoz. Ez utóbbira a piaci igényekhez való alkalmazkodás miatt volt szükség. Az 1970-es évek második felében kb. 200 takarmánykeverő üzem működött az országban, melynek tulajdona megoszlott a gabonaipar és a mezőgazdasági üzemek között. Ebben az évtizedben évente már 600-700 ezer vagon keveréktakarmányra volt igény, ami bővült a háztáji állattartás szükségletével, így összesen 750-900 ezer vagon tápot állítottak elő. Az abraktakarmányok összetételének egységesítése szakmailag megkönnyítette az állattartók dolgát. A tömegtakarmányokat hasznosító állatfajoknál (pl. szarvasmarha) is a tápokkal ellensúlyozták az alaptakarmányok rosszabb minőségét, de sokszor mennyiségét is. A XX. század második felében a tömegtakarmányokat illetően a silókukorica-termesztés és savanyítás terén történt meg nagyarányú előrelépés. A pillangósokból - főleg lucernából - készített szenázs nem vált általánossá. Kedvezőtlen jelenségnek tekinthető, hogy a hazai állattenyésztés „nagy évtizedei" alatt -1970—1980-as évek - szűkült a termesztett takarmánynövények köre, csak egy-két növényre szorítkozott. Továbbá az állatállomány egészét tekintve nem javult az ab- rak-tömegtakarmány közti arány, az utóbbi rovására. A hazai takarmányozás „abrakcentrikussá" vált, még a kérődző állatoknál is. 115 Ua. 39. 116 Ua. 117 Ua. 40. 118 Herold 1.1977.238-241. Az 1960-as évek második felében keveréktakarmány-gyár működött Szentesen, eló'keverékgyára fővárosban (Phylaxia premixgyár), ezen felül több mintioo keverőüzem volt szerte az országban. Az állami gazdaságok általában saját keverőüzemmel rendelkeztek. Lásd: BaintnerK. III. 1967.21.
