Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Történettudomány - Surányi Béla: Fejezetek a XX. század hazai takarmánygazdálkodásának körében
122 SURÁNYI BÉLA A baromfifélék1,9 takarmányozásában élesen elkülönült a nagyüzemi és a háztáji tartás technikai színvonala. De közeledve az ezredfordulóhoz, az etetett takarmányok egyre inkább azonossá váltak. A broilertartás a legsikeresebb ágazattá nőtte ki magát, megteremtve az „iparszerű" pecsenyecsirke nevelést. 1945 előtt a pulyka'10 szinte kizárólag a parasztgazdaságok állatai közé tartozott, de a háború után az ország egyes tájain, pl. Hajdú- Bihar megyében, a nagyüzemek is foglalkoztak nevelésével. A gyöngytyúk'2' megmaradt a külterjes tartás és takarmányozás keretei között, noha az 1960-as években napirendre került nagyüzemi tartása is. A kacsatartás'21 a két világháború között, sőt utána is a parasztságnál volt jelentős. Hasznosítási irányzata 1945 után is megmaradt a hústermelésnél. Töméses hizlalása a ház körüli tartásra volt jellemző. A nagyüzemi keretekbe ez az állatfaj nem tudott beilleszkedni. A lúdtartás123 eredményes időszaka a XX. század első felére esett, amikor a világ második libamájtermelő országaként ismertek bennünket. Napjainkban a lúdtartás belterjes irányba fejlődik. Bár a vízi szárnyasok közé tartozik, víz nélkül is fölnevelhető, a legelő és a zöldtakarmány alapvető számára. A kukorica helyett elsősorban a zabot és a búzát kedveli. A töméses hizlalásra kukoricát használnak. Ezt a módszert a nagyüzemek is alkalmazzák. A sertéstartás™ a másik ágazat, ahol az elmúlt évtizedekben a legtöbb változás következett be a nagyüzemi tartás és takarmányozás terén. S ez alól nem jelent kivételt a háztáji gazdálkodás sem, hiszen a keveréktakarmányok (tápok) vették át a vezető szerepet. Értelmét veszítette az egykori paraszti sertéstartás „mindenevő"'jelzője. Korábban a konyhahulladékon, hullás gyümölcsön, sőt zöld falombon kívül szívesen fogyasztotta az állat a porcsint (Portulaca deracea L), az aszatot (Cirsium var.), az aprószulá- kot (Convolvulus var.), a libatopot (libaparéj) (Chenopodium var.), a csalánt (Urtica var.), továbbá a disznóparéjt (Amaranthus var.) is. A mangalica fajta fogyasztotta a tölgyesek, bükkösök makktermését. A tanyák környékén csicsókást is létesítettek, amelyet a jószág kitúrt a földből. A lucernaliszt és répafélék mellett az abraktakarmányokon volt a hangsúly, főleg a kukoricán és az árpán. De az állati eredetű takarmányok is előtérbe kerültek. A nagyüzemi tartásban viszont már a keveréktakarmányok (tápok) jönnek számításba. Ez akkor vált fontossá, amikor az állomány zöme már a hússertés fajtákhoz tartozott. A korszerűsödő sertéstartás új takarmányozási módszereket hozott magával. Az etetés számos formája alakult ki: szemes, száraz dara, pépes, folyékony, a száraz és nedves etetés párosítása, szemcsézett takarmány stb. A korábbi évtizedekben hazánkban a sertéstartásnak és -hizlalásnak a következő típusai terjedtek el: pecsenye malac, pecsenye süldő, könnyű tőkesertés, sonkasüldő, bacon süldő, sonkasertés, tőkesertés, zsírsertés, szalámi sertés. Ez a választék az 1990- es években leszűkült: tőkesertés, öreg sertés, középnehéz ipari sertés tins BaintnerK III. 1967.24-37, SchmidtJ. 1995.181-199. 120 Ua. 120-136., SchmidtJ. 1995.213-219. 121 Ua. 137-139. 122 Ua. 140-153., SchmidtJ. 1995.199-205. 123 Ua. 154-167, SchmidtJ. 1995.205-213. 124 Ua. 178-287, Schmidt J. 1995.133-180. pusokra. Hazánkban a legelterjedtebb hízlalási formának a végterméke a tőkesertés, melynek etetése kizárólag keveréktakarmányokkal (táp) folyik. A hibridfajták megjelenése - hasonlóan mint a baromfinál - egységes takarmányozási rendszer alkalmazását igényelte. A legsokoldalúbb állattenyésztési ágazat a szarvasmarhatartás,125 A takarmányozásban történt változások a következők: • a kukoricaszilázs jelenti a lédústakarmányt; • a lucernaszéna alapvető fehérjeforrás; • a keveréktakarmányok (táp) elsőbbsége a hagyományos abrakkal szemben; • egész évben történő istállózás - főleg tehenészetekben - szerepe tovább növekedett; • a legeltetés leginkább a növendék állatokra és a húshasznú fajtákra korlátozódik; • az egyedi takarmányozás (táp, abrak - tejtermelés) megvalósítása; • a háztáji tartásban még érvényesülnek a paraszti takarmányozás hagyományai. A gazdasági állatok közül egyedül a juh™ maradt meg alapvetően a legelőn. A meglévő gyepeket gazdaságosan egyedül a juhval lehet hasznosítani. A felnőtt állat tápanyagigényét még a gyenge minőségű legelő is fedezni tudja, ami kevés abrakkal kiegészíthető. Juhtartásra lehetőséget teremtenek az alkalmi legelők (árokpartok, gabona-, kukoricatarlók stb.) De hasonló szerepet töltenek be az ideiglenes legelők is (rozsos bükköny, édes csillagfürt, mohar, fehér mustár stb.). A többi állatfajhoz hasonlóan a juhok részére is elkezdődött az ipari takarmánykeverékek előállítása, a báránykortól kezdődően. „.. .a juhok a gyenge minőségű legelőket a többi gazdasági állatnál jobban értékesítik, a ridegebb tartást jól elviselik, de az intenzív tartást is nagyon meghálálják.''127 Ezt támasztja alá a bárányok intenzív hizlalásának elterjedése is, ami egyúttal jelzi a hasznosítási irány bővülését. A lóállomány128 hazánkban a nagyüzemi gazdálkodás megjelenésével elveszítette az igavonásban betöltött korábbi szerepét. Az ezredfordulón az állomány nagysága már csak egy tizede az 1960-as évek létszámának. A gazdasági szerepvesztés új hasznosítási irányt jelölt ki számára (hobbi, sport stb.) A „modernizálódás" jele, hogy a hagyományos „lóeledelek" mellett megjelent a silókukorica-szilázs, fűszenázs, cirokszilázs, ugyanakkor a lótáp is. A búzakorpa a lovak abrakkeverékében fordul elő a legnagyobb arányban. 125 Ua. 293-389., Schmidt J. 1995.220-263. A fehérjepótlás karbamiddal és egyéb NPN-anyagok felhasználáséval a kérődzők takarmányozásában közel egy évszázadra tekint vissza. Ezzel a költségeket kívánták csökkenteni. Lásd: Wellmann 0.: A takarmányfehérje kiegészítése ammonium sókkal = Köztelek, 1916.352., Uő: Fejőstehenek tejhozamának fokozása hugyany (karbamid) adagolással = Köztelek, 1922.67-68. Magyarországon az 1950-es években kísérleti szinten újból foglalkoztak vele, később megkezdődött a hazai előállítása és felhasználása. 1979-ben 17 ezer tonnát etettek meg azállatokkal. ro/jg/Wora/rfa juhoknakisgr-ot, a szarvasmarháknak 100 gr-ot ajánlott naponta. Lásd: Csukás 1.1956.42-43. 126 Ua. 395-429., SchmidtJ. 1995.264-279. 127 Ua.396. 128 Schmidt J. 1995.280-288.
