Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)

Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában II. Hajdúnánás, Fekete-halom (M3-41)

KÉSŐ AVAR KORI TELEPÜLÉS HAJDÚNÁNÁS HATÁRÁBAN II.

11

rített le a tagolt szerkezetű árok, hanem védelmi szerepe is volt az ott lakók részére.8 A fekete-halmi településrészlet árka egyes, egy helyen kettes tagolású, és nem a dombhátat veszi körbe, mint a szedresi esetében; hanem azzal egyirányú és arra merőleges. Arra nem találunk információt, hogy a fekete-halmihoz hasonlóan oszlophelyekkel tagolt volt-e a Szedresen feltárt árokrendszer, az viszont tény, hogy az ott feltételezett töl- cséresen szűkülő bejáratnak Fekete-halmon nincs nyoma. Tölcséres vagy tölcséresen szűkülő bejárat nyomát lehet talán azonosítani Debrecen- Bellegelő, Bordás-tanya, valamint Kompolt-Kistér késő avar kori településeken is (Vaday 1999, XVIII. térképlap). A debreceni lelőhelyen továbbá olyan árokrendszerrel is találkozhatunk, mely a fekete-halmihoz hasonló: egymást metsző árkok által lehatárolt négyzetes területek, melyeken belül egy-egy objektum csoportosul. A dunaújvárosi korai avar település 1. periódusában írt le hasonló elrendezést Bóna István: a Duna folyásával párhuzamosan és arra merőlegesen húzódó árkokhoz házsorok igazodtak, néhány esetben „portákat" határolt le (Bóna 1973,63, IV. térkép 2). További lényeges hasonlóság a debreceni lelőhellyel, hogy itt is több helyen megfigyelhetők az árkok oszlophelyszerű lemélyedései, valamint az árkok megszakadásával létrejövő „bejáratok" (Kolozsi-Szabó 2012,1. térkép). Úgy gondolom, hogy bár állatokat bizonyára tartottak a hajdúnánási településen, a feltárt árkok elsősorban közösségi és lakóteret elhatároló,9 oszlopokkal megerősített, esetleges védelmi célokat szolgáló kerítőfal maradványai lehettek.10

3.4 Szabadban álló kemencék

Az avar kori település területén összesen három szabadban álló kemence került elő, melyek a K-Ny-i irányú ároktól É-ra helyezkedtek el: kettő a közvetlen közelében, a nyesett felszíntől magasabban került elő. Az 51/126 kemence lekerekített sarkú négyzet alakú, jól tapasztott sütó'felülettel rendelkező kemence volt, szája ÉK felé nézett. (4. kép: 6) Agyagfelépítménye 14 cm magasan megmaradt, nem úgy, mint az 52/128 kemencéé, mely igen töredékes és rossz állapotú volt. (4. kép: 7) Mindkét kemence egyrétegű volt,11 sütőfelülete alatt egy vastag, hőtartó réteg volt, mely8 Az okfejtés kiindulópontja több ponton nem tiszta. Egyrészt az összesítő térkép alapján igen csekély részéttártákfel azárokrendszernek, másrészt nem derül ki egyértelműen, hogy a szerző által említett, a homokdombot gyűrűszerűén körülvevő hármas árokrendszer mily módon látszódott a felszínen és meddig volt követhető. (Szabó 2012,64,3. kép) Mindezek ellenére megállapításait megfontolandónak és előremutatónak tekintjük.

9 Berettyóújfalu-Nagy Bócs-dűlő avar kori településen egy kétcsatornás, V átmetsze- tű árokrendszer határolta el a központi „lakóegységet" és az „állattartó egységet", a bejáratot is megtalálták; egy U átmetszetű, többtagú árokrendszer pedig a temetőt határolta el a településtől. (Dani-Szilágyi 2006,23)

10 Oszlophelyekkel tagolt árkok kerültek elő Bajcs-Csatornák köze/Bajc-Medzi-Kanálmí (ma: Szlovákia) kora középkori lelőhely 8-9. századra keltezett rétegében. Profiljában lépcsős kialakítású, helyenként több mint 1 méter mély, egymást keresztező árkok voltak. (Ruttkay 2002,268)

11 Az 51/126 kemencénél a feltárók két sütőfelületet jegyeztek fel: a felső sütőfelületet egy régebbi darabjaiból építették volna meg. Ezt a megfigyelést a fotók nem támasztják alá.

nek alját kerámiatöredékekkei, állatcsonttal és kőtöredékekkel tapasztottak ki. Hamusgödrük nem került elő. A harmadik szabadban álló kemence (73/174) az 52. számúhoz hasonló rossz állapotban, viszonylag magasan jelentkezett: a K-i oldalánál mintegy 10 cm hosszúságban és 1-2 cm magasan az ívelt felépítmény egy darabja megmaradt. A sütőfelület itt is egyrétegű volt, alatta kerámiatöredékekkel, állatcsonttal és kőtöredékekkel tapasztott hőtartó réteg volt. (4. kép: 8)

Az avar kori településből még két olyan jelenséget tártak fel, melyek szabadban álló kemencék is lehettek, de nem maradtak ránk olyan állapotban, hogy biztosat mondjunk. A 49/123 számon egy sütőfelületet dokumentáltak, mely még a humuszban került elő töredékes állapotban: a sütőfelület alá kerámia-, állatcsont- és kőtöredékek lettek betapasztva. (4. kép: 4) A 28/28 számon egy viszonylag nagyméretű, szintén felépítmény nélkül megmaradt jól átégett sütőfelületet regisztráltak, melynek oldala vörösre égett. (4. kép: 5) Szuperpozícióban áll a 19 sz. gödörrel, de viszonyuk nem tisztázott: míg utóbbi objektumból keltezhető leletanyag nem, addig a 28. tűzhely betöltéséből avar korinak tartható kerámia került elő. Továbbá a 19. sz. gödör K-i részében minden bizonnyal a tűzhelyből származó agyagdarabokat találtak másodlagos helyzetben. Lehetséges, hogy az avar korban egy szabadban álló kemencét ástak rá a szarmata kori gödrökre.

Mivel ilyen kevés része maradt meg a kemencék nagy részének (sütőfelület), azt kell feltételeznünk, hogy a valamikori járószint fölé magasodó, minden bizonnyal agyagkupolás építmények lehettek. Bajcs-Csatornák köze/Bajc-Medzi-Kanálmi (ma: Szlovákia) kora középkori lelőhelyen a hamusgödörrel ellátott, agyagkupolás, földbemélyített szabadban álló kemencék mellett földfelszíni agyagkupolás kemencék is megjelentek, melyekből csak az átégett felület jelentkezett, némi felépítménnyel (Ruttkay 2002,263, Abb. 13). Ez az értelmezési lehetőség tudomásom szerint a magyar kutatásban még nem merült fel. Funkciójuk nem tisztázott, hogy vajon eltérő rendeltetésűek voltak-e, mint a földbemélyített, hamusgödörrel ellátottak. Egyedül a fekete-halmi lelőhely 28. tűzhelye kapcsán feltételezhetjük, hogy hamusgödör csatlakozott hozzá, azonban a szuperpozíció miatt biztosat nem állíthatunk.

3.5 Kutak

Az avar kori településnek két, avar kori kerámiaanyagot is tartalmazó kútját, és két feltételesen ideköthető kút objektumát tárták fel. Az 53/131 és 54/132 számú kutak a feltárt terület középső részén, a DK-i szelvényfal mellett helyezkedtek el, egymástól mintegy 1-2 méterre: kerek, nagyméretű, mély, lefelé szűkülő falú objektumok voltak. Kézi erővel mindkét jelenségnek csak a nyugati felét bontották ki a talajvíz szintjéig. Az 53. számú kutat 1,25 méter mélységig, míg az 54- sz. kutat 1,5 méter mélységig tudták kibontani kézi erővel, a további mélyítés markológéppel folyt: az 53. sz. kutat 3, míg az 54. sz. kutat 4,5 méter mélységig követték, ez azonban még nem az objektumok alja volt. Az 54. sz. kútban kb. 2 méter mélyen, középen faszerkezet nyomaira bukkantak: a faszerkezet körül kissé kevert, tömör, világosszürke agyagos, vaskiválásos réteget találtak, melyet már mintegy 70 cm-től lehetett követni. (4. kép: 1-2) 2014-ben, felké