Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában II. Hajdúnánás, Fekete-halom (M3-41)
12 BAJKAI ROZÁLIA résemre dr. Grynaeus András vizsgálta meg a kútból származó faanyagokat, melyek jó állapotban, nedvesen, eredeti csomagolásban kerültek el hozzá.12 Összesen 3 darabot tartalmazott: egy csapolást is tartalmazó gerendát, egy deszkát és egy töredéknek tűnő maradványt. (4. kép: 3) Megállapítása szerint gyú'rú'slikacsú szöveti szerkezetű fából, kocsányos tölgyből származnak a fadarabok. A dendrokronológiai elemzések egy 114 évet lefedő egyesített adatsort eredményeztek, mely bár összevethető a térségből két adatsorral is,13 abszolút kort jelenleg nem tud megadni.14 Az 53 és 54. sz. kutakból igen csekély kerámiaanyag került elő: ezek avar korra keltezhető kézikorongolt, díszítetlen és kézzel formált, kopott töredékek voltak. A kis leletmennyiség azt is jelzi minden bizonnyal, hogy a kutat nem használták fel másodlagosan szemétgödörnek, azokat a település fennállása idején végig használhatták. A 62. és 63. számú kutak mintegy 22 méterre ÉK-re voltak a fent említett kutaktól. Mindkettő kerek, viszonylag nagyméretű, de az előzőektől kisebb objektum volt; faluk függőleges, a kézi erővel feltárható mélységük 1,5-1,7 m volt. A 62. sz. kútból egy igencsak kopott, erodálódott, kézzel formát kerámiatöredék került elő, melyet elég nehéz keltezni. Az 52. és 53. sz. kutakkal való párhuzamosság miatt azonban az avar kori településhez köthetjük őket. Faszerkezettel bélelt kutak nem túl gyakran kerülnek elő az avar kori településeken, pontosabban mondva úgy tűnik, hogy egy település feltárt kútjaiból egy-egy lehetett bélelve. Berettyóújfalu-Nagy Bócs-dú'lőn a tizenöt avar kori kútból egyben találtak ácsolt faszerkezetet, a szerzők a kötött agyagos talajjal magyarázzák a többi esetben a faszerkezetes merevítés hiányát (Dani et al. 2005,18; Dani-Szilágyi 2006,23). Debrecen-Bellegelő, Bordás-tanya településen négy kutat tártak fel, melyek egyike sem tartalmazott famerevítést, pedig részben löszös, részben öntéstalajon helyezkedik el. Az is igaz, hogy 2-3 méterig követték csak a kutakat, pontos mélységük nem ismert. Ellenben a fekete-halmi kutakkal, itt három kút is viszonylag sok leletanyagot tartalmazott, ebből a szempontból a Hajdúnánás, mácsi-dűlői késő avar kori, löszös talajon fekvő településének egyetlen kútjával áll párhuzamban: a felső betöltő- dési rétegekből származó leletanyag alapján azt kell feltételeznünk, hogy a település fennállása végén már szemetesgödörként használták (Kolo- zsi-Szabó 2012,96). Hajdúnánás, Mácsi-dűlőn faszerkezet nem került elő (Bajkai 2014,30-31). Gyoma 133 lelőhely négy kútjának esetében a szerző azt feltételezi, hogy azokat a késő avar korban már csak átlagos gödör12 Miután a vizsgálati eredményeket kézhez kaptam, derült fény arra, hogy 2007-ben több, egyéb lelőhelyről származó faanyaggal egyetemben Grynaeus András már megvizsgált a kútból származó fát. A mintákat kifűrészelve kapta elemzésre, melyeken xylotómiai vizsgálatot és dendrokronológiai elemzést végzett. Az eredményei bemutatásának lehetőségét ezúton is köszönöm. 13 Az egyik Tiszabura-Bónishát lelőhely 43. objektumából, a másik Hajdúböszörmény, Háromhalmi-iskola lelőhely 803. sz. objektumából származott. Mindkettő az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének feltárása volt, 2005-ben, illetve 2009-ben. (http://regeszet.elte.hu/nagykunsag) 14 Grynaeus András: Vizsgálati eredmény a Hajdúnánás, Fekete-halom lelőhelyen feltárt 54. számú kút famaradványainak elemzéséről. Budapest, 2014. október 11. ként használták (Vida 1996,327-328). Kompolt-Kistéren és Kompolt, Tagi-réten mindösszesen egy-egy kút, míg Kistéri-tanyán tizenkét kút került elő az avar kori településről; de egyedül Kompolt, Tagi rét lelőhelyen került elő ácsolt famaradvány a kútból (Vaday 1999,238; Vaday 1999c, 93- 135). Vaday Andrea szerint a kutak mind ácsoltak lehetettek, a kút kávája is fából készülhetett, de a víz szintjének apadása miatt a szárazra került fa tönkrement (Vaday 1999,238). Sokkal valószínűbb a már említett talajtani adottságokkal való összefüggés, a kompolti lelőhelyen kötött, fekete, agyagos folyami öntéstalaj jellemző, alatta sárga, márgás, agyagos, tufarögökkel kevert (Vaday 1999b, 9). Nagyút határában 11 késő népvándorlás korra tehető kutat tártak fel, melyek egyikében sem találtak faszerkezetet, bár a szerző feltételezi, hogy az ivóvíz védelmét, tisztaságát szolgáló bélés valamikor lehetett benne. Erre utalhat az a megfigyelés, amit a 236. sz. víznyerő esetében tettek: az erősen agyagos fekete öntéstalaj fölött egy vastag faszenes égett réteg húzódott, ami a kútban elkorhadt/ kiszáradt/megrongálódott faszerkezet eltüzeléséből keletkezhetett (Vá- radi 2000,127,131). Ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy máshonnan származó égéstermékként kerültek bele a kútba, ezt támasztaná némiképpen alá, hogy erősen agyagos öntéstalajba lett a kút beleásva. Lösz-, illetve homokdombon helyezkedtek a Lébény-Kaszás-dombon feltárt faszerkezetes kutak, melyeketa négy sarokoszlop külső oldalához, közöttük vízszintesen fektetett fadeszkákkal képeztek ki, egy esetben homokkőlapokból álló kőkoszorúval erősítették meg az alját (Takács 1996,380; T. Né- meth-Takács 2003,102). Mosonmagyaróvár-mosonszolnoki pihenőn egy négyzetes, fadeszkákból és -lécekből készült faszerkezetes kút került elő, valamint a korábbi kútszerkezethez tartozó gerenda vagy oszlop kerek elszíneződéseivel (Tomka 2003,162, Abb. 7). A szerző egy 7. századi, esetleg még korábbi (kora avar kori) pásztorszállás állatok itatására szolgáló kútjának határozta meg. Ezt támasztja alá az objektumokból előkerült nagytestű háziállatok csontjának túlsúlya, valamint a településkép is (gazdagsági objektumok) (Tomka 2003,162, Abb. 7). A kutak az avar kori településeken egyébként szolgálhattak a lakók vízellátására (közös vagy egyéni használatú) vagy műhelyek vízigényének kiszolgálására is (Vaday 2003,26). A fekete-halmi település egy helyen csoportosuló kútjai közösségi használatot feltételeznek, és mivel a talán műhelynek meghatározható objektumok sincsenek messze tőle, ezt a funkciót is elláthatta. 4. TELEPSZERKEZETI MEGFIGYELÉSEK Feltűnő a településobjektumok funkció szerinti elkülönülése: a kutak, a gödrök, a külső kemencék és a különböző funkciójú épületek önálló csoportosulása. (5. kép) A szabályos négyszögletes alaprajzú tüzelő- berendezéssel ellátott épületek (házak?) ÉK-i vagy ÉNy-i sarokba épített kemencével és egy további tüzelőberendezés nélküli négyes csoportba rendeződik, ettől délre egy „magányosan" álló épület következett, ettől délre pedig négy, szabálytalan alakú, egy kivételével tűzhellyel sem rendelkező épület (műhelyek?) található. A tüzelőberendezéssel ellátott épületek meglehetősen egységes irányításúak és kivitelűek, vagy egykorúnak
