Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Kulturális antropológia - Simon Krisztián: Megalkotott ünnepek szellemi kulturális örökségi felhasználása. A Bárándi Kenyérfesztivál
99 Simon Krisztián MEGALKOTOTT ÜNNEPEK SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGI FELHASZNÁLÁSA A Bárándi Kenyérfesztivál BEVEZETÉS Az utóbbi években felerősödött a lokális társadalmak saját településükhöz, környezetükhöz való ragaszkodása, amely egyedi arculatuk újrafogalmazásával és annak reprezentálásával párosult. Nagy számban jelentek meg a rendszerváltás után azok a megalkotott települési ünnepek, amelyek a már letűnt lokális, vagy a tágabban értelmezett, Kárpát-medencei paraszti társadalom tárgyi és szellemi kulturális elemeiből építkeztek. A Bárándi Kenyérfesztivál esete már jóval a rendszerváltozás után, 2012 után jelentkezett, amely egy részről települési ünnep meghonosítását (köznapi szóhasználatban hagyományteremtő szándékkal), másrészről pedig egyfajta településmárkázási célt is szolgált, a helyi termék, valamint a lokális és nemzeti kulturális örökségi (tárgyi és szellemi egyaránt) elemek felhasználásával. Az ünnep kialakításához aktualizált kulturális elemek viszont rendszerint nem eredeti társadalmi-kulturális közegükben jelennek meg (például a színpadon, nézők számára előadott kulturális műsor, vagy népi iparművészeti tárgyak formájában, szórakoztatói vagy üzleti célzattal kiegészülve ).1 E megváltozott funkciók, az ünnepszerkesztési motivációk, valamint a kiválasztási problematikák mentén az újonnan kreált ünnepek túlmutatnak a hagyomány etnográfiai fogalmi keretein,2 és főképp a nyugat-európai „örökségesítés" folyamataként ábrázolhatok. E vizsgálati kört tágítja az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (továbbiakban UNESCO) által létrehozott szellemi kulturális örökség fogalma, és ehhez kapcsolódó egyezménye, amely a felterjesztett immateriális javak - szintén kiválasztás alapján - megőrzését, védelmét segíti elő nemzetközi egyeztetéseken és együttműködéseken alapuló elvei és kategóriái alapján. Mind az egyezmény, mind a lokális társadalom egyes szellemi kulturális örökségi elemeket kiválaszt, majd alkalmaz saját szempontok és kritériumok szerint. Célom ezzel összefüggésben, hogy a Bárándon újonnan felelevenítésre kerülő ünnepet a kiválasztás problematikája mentén a hagyomány-örökség szemlélet, illetve az UNESCO által definiált szellemi kulturális örökség definíciója alapján értelmezhessem, valamint az ahhoz tartozó egyezményben foglalt kategóriáinak kereteibe ágyazzam. A felhasznált szellemi kulturális örökség elemek vizsgálatához, valamint a kiválasztás problematikájának lokális szintű értelmezéséhez a Niedermüller Péter által megállapított szokáskó1 Liszka 2010.11-12. 2 Pusztai Bertalan a hagyományőrzés kapcsán állítja ugyanezt. (Pusztai 2003.15.) dók3 elemzése nyújthat megfelelő módszert, hozzájárulva az örökség és hagyomány definíciók tudományos alkalmazhatóságához a bárándi megalkotott ünnep feltérképezésén keresztül. Jelen tanulmányban a hagyomány és örökség közötti felfogásbeli különbséget, a szellemi kulturális örökség fogalmát fejtem ki, majd a szokáskódok elemzésével a kenyérfesztivál szellemi kulturális örökség elemeinek felhasználásának vizsgálatát végzem el. Kutatásom alapjául a helyszíni, résztvevő megfigyelés és félig strukturált interjúk, további segítségként pedig az internetes hírportálok, médiumok cikkei, blogjai szolgáltak. HAGYOMÁNY, ÖRÖKSÉG, SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG A hagyomány és örökség szemlélet alapvető különbségét a kulturális elemek időbeli felfogása adja. Míg a hagyomány a folyamatos, nemzedékről nemzedékre való átadás folytonosságát emeli ki,4 addig az örökség egyfajta időbeli törést, valamint annak tudatosulását feltételezi.5 Az időbeli szemlélet a kulturális elemek felhasználását is alapvetően meghatározza, Hoppál Mihály szerint a „hagyomány nem más, mint a kultúra jellegzetes mintáinak és értékeinek a továbbadása a nemzedékek között,"6 tehát az eredeti funkciójának megfelelően kerülnek átadásra. Ezzel szemben az örökség más funkcióban, Regina Bendix szerint háromféleképpen kerülhet felhasználásra: politikai, tudományos és gazdasági haszonszerzés céljából.7 Felmerül a kérdés, hogy a generációk közötti átadás nem jelen- ti-e a hagyomány változását. Gunda Béla új elemek hagyományba való beékelődéséről állítja, hogy azok a hagyomány részei, „hagyományosak" lesznek,8 mivel a hagyomány magában foglal minden innovációt, újítást is, amelyet az adott közösség befogad.9 Ezzel szemben az örökség során a kulturális elem új szociokulturális közegbe való konvertálása során új funkciót kap, felhasználása során a kulturális lehetőségeket kiaknázni, felértékelni és kifejleszteni képes, annak jelentést tulajdonítani és kreálni, az értékeket kiválasztani és kultúrafejlődést elősegíteni a jövő számára.10 3 Niedermüller 1981. 4 Gagyi 1990.17. Idézi Pozsony 2006.40. 5 Hartog 2000.21. 6 Hoppál 2004.125. 7 Bendix 2000. 8 Gunda 1958.570. 9 Gunda 1994.7. 10 Fournier 2004.717-724.
