Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Iparművészet - Kovács József Dénes: A Déri Múzeum Antik gyűjteménye – gyűjtéstörténet
92 KOVÁCS JÓZSEF DÉNES Ha azonban jobban megvizsgáljuk ezeket az alkalmakat, és utána ösz- szevetjük a vásárolt műtárgyak mennyiségével, elgondolkodtató eredményt kapunk. 1912 1913 1914 1915 1916 1917 1918 1919 1920 «»»Vásárlási alkalmak száma ^—Vásárolt műtárgyak száma A grafikonon ábrázolt adatok ugyanis vitathatatlanul azt mutatják, hogy az I. világháború nagymértékben hatással volt az antik műtárgypiacra - legalábbis a legális szegmensére.* 63 A háború előtti időszakban (1912. szeptember -1914. április) Dérinek még egyértelműen gazdag lehetőségei voltak műtárgyak vásárlására, ami meg is mutatkozik mind a vásárlási alkalmak, mind pedig a megszerzett darabok számában. A harci cselekmények megindulása után (1914 -1915 között) Déri Frigyes egyre kevesebb antik műkincshez jutott hozzá, ami azt bizonyítja, hogy a kereskedelmi kapcsolatok és az üzleti utazások lehetőségei jelentősen beszűkültek. Ezt igazolja az a tény is, hogy 1914-et követően Déri egyetlen eset kivételével csak Bécsben vásárolt! Az 1916-os évben látszólag újra fellendült az ókori tárgyak piaca, aminek okairól egyelőre csak találgathatunk. Elképzelhető, hogy az év első felében a részleges hadi sikerek64 kellő optimizmusra adhattak okot ahhoz, hogy az emberek - így Déri Frigyes is - vagyonuk egy részét újra műkincsekbe fektessék.65 Ugyanakkor 1916. második felének katasztrofális háborús eseményei66 sokakat arra késztethetett, hogy lehető legtöbb ingóságukat pénzzé tegyék, hiszen a Monarchia nagyon közel sodródott a katonai összeomláshoz. így feltűnhetett sok olyan antik tárgy is a műtárgypiacon, amelyektől békeidőben biztosan nem váltak volna meg korábbi tulajdonosaik. Déri 1916-os tárgyvásárlásainak hátterében természetesen más, magántermészetű okok is húzódhatnak, ezekről azonban jelenleg nem áll rendelkezésünkre adat. 63 Bár a rendelkezésünkre álló adatok gyakran csak közvetettek, de okkal feltételezhető, hogy a Monarchia csapatai a megszállt balkáni területeken található ókori és egyéb műkincseket szakemberek irányításával összegyűjtötték és elszállították. így kerülhetett például Bécsbe a már említett Római sztélé, amelyet később Déri Frigyes (egyelőre előttünk ismeretlen eladótól) megvásárolt. A sztéléről bővebben: Nemes Zoltán: A Déri Múzeum görög feliratos római kori sírköve (DME 2011/12,89-ios.old.) 641915. évi gorlicei áttörés és győzelem még érződő hatása; Szerbia, Montenegró és Albánia megszállása; a dél-tiroli offenzíva kezdeti sikerei. 65 Ezt támaszthatja alá az a tény, hogy a vásárlások döntő többsége tavasszal (áprilismájus) történt, amikor még bizakodni lehetett a háború sikeres befejezésében. 66 Bruszilov-offenzíva megindulása a keleti fronton; olasz áttörés az Isonzónál; Román hadüzenet és betörés Erdélyben; dél-tiroli offenzíva elakadása. Az 1917-es évben újra visszaeshetett az antik műkincsek kereskedelme, hiszen Déri mindössze három tételt vásárolt, aminek során hat műtárgy került birtokába. 1918-ban újabb fellendülés volt tapasztalható - legalábbis múzeumalapítónk gyűjtőmunkájában. A kiugróan sok műtárgy vásárlása mögött meghúzódó okokról újra csak találgathatunk. A legvalószínűbb, hogy 1916-hoz hasonlóan, a Monarchia egyre biztosabb bukásának küszöbén, egyre többen próbáltak könnyen mozdítható vagyonhoz jutni, így megpróbálták eladni a még tulajdonukban lévő értékesebb (vagy értékesnek gondolt) tárgyakat. 1918 után Déri Frigyes gyakorlatilag alig vásárolt antik műtárgyakat.67 Ebben minden bizonnyal nagy szerepük volt azoknak a gazdasági és politikai hatásoknak, amelyekre mára tanulmány elején külön is kitértünk. A pénzromlás és a megváltozott hazai és nemzetközi helyzet ugyanis kevésbé kedvezett a nyugodt gyűjteménygyarapítási tevékenységnek. IV. A tárgyak vételára A tárgyvásárlásra fordított összegek tekintetében nem állapítható meg jellemző tendencia, hiszen a műtárgy kereskedelemben az egyes tárgyak vételárát mindig számos tényező befolyásolja (a beszerzés nehézsége; a ritkaság; igazolható eredet; tárgy állapota; stb.). Ennek megfelelően minden műkincs esetén egyedi árakról beszélhetünk. (Az aukciósházak árverései pedig még ehhez képest is torzíthatták a tárgy vételárát.68) Déri Frigyes kiadásai között mindössze két halvány összefüggést sikerült kimutatni eddig. Egyrészt a vételárakat mindig aranykoronában jelölte meg, még akkor is, amikor egyébként márkában fizetett. Másrészt ha a vásárlásra fordított összegeket egymással összehasonlítjuk, nyomon követhető a háború utáni pénzromlás és infláció hatása. 1913 -1917 között Déri átlag néhány száz korona értékben kötött üzleteket, 1918-tól azonban már nem ritkán több ezer koronát fizetett egy-egy tárgyért. A vásárlási „rekordot" az 1920-ban megszerzett Római sztélé (és a vele együtt vásárolt oltár) tartja: Déri 42.000 koronát fizetett értük. V. Az antik tárgyak rendszerezése és származási helyük megjelölése Déri Frigyes a gyűjtőmunka évtizedei alatt valamivel több, mint négyszáz antik műtárgyat vásárolt kollekciója számára. Gyűjteményét tudományos kapcsolatainak segítségével a már ismertetett Katalógusba rendezte. A tárgyak többségének (386 db) leírása az 5. fejezetbe került, ami a „Görög-római-etruszk korszak" címet kapta. A többi, közel két tucat műtárgy az egyiptomi gyűjteménybe (29. fejezet) illetve „Történelem előtti fegyverek" közé (8. fejezet) kapott besorolást. 671920 után mindössze két ókori görög-római műtárgy megvételéről vannak információink. Adatok: 1920. november 7., Alföldi András levele. Korompai 2010,244. old. 68 Ezzel bővebben William Vickrey közgazdasági Nobel-díjas tudós foglalkozik az általa megfogalmazott „Aukciós játékelméletében".
