Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Iparművészet - Kovács József Dénes: A Déri Múzeum Antik gyűjteménye – gyűjtéstörténet
88 KOVÁCS JÓZSEF DÉNES azért is kiemelten fontos, mert nagy hatással voltak mind a műgyűjtés folyamatára, mind pedig Déri Frigyes személyére. I. Antik műgyűjtés Magyarországon a 18. századtól 1934-ig7 Míg Európa nyugati részén már a 18. században elindult az antik világ örökségének tudományos feldolgozása,8 addig a magyar gyűjtők és tudósok még csak igen szűk körben ismerték fel ennek a folyamatnak a jelentőségét. Néhány széles látókörű ember9 10 11 elszigetelt próbálkozásától eltekintve, gyakorlatilag visszhang nélkül maradt a klasszikus művészeteket és hagyományokat újra felfedező, azokat kutató tudományos forradalom. Nem csodálkozhatunk azon, hogy Wesselényi Polixénia keserű szavai kiábrándító képet festenek a korabeli Magyarország felső köreiről: „Kivált nekünk, magyaroknak, feltűnőleg kevés ízlésünk és szeretetünk van a szép művek iránt... Hány elegáns és magát legneveltebbnek képzelő társaságban árulja magát el néha ezen tárgyak iránt oly bosszantó s még nevetséges merő tudatlanság is, mely a tudományokat üldöző, könyvtárgyújtogató Omar ajkaira való volt volna!'™ Talán ennek az érdektelenségből fakadó tájékozatlanságnak is köszönhető, hogy a magyarországi antik gyűjtéstörténet ezen szakasza - elegendő forrás és emlékanyag hiányában - jórészt feltáratlan.” A Kiegyezés után fokozódott az érdeklődés a klasszikus hagyományok és művészetek iránt, ami a szakemberek munkájában és a közgyűjtemények fejlődésében egyaránt megmutatkozott. 1873-ban - Magyarországon első ízben - közpénzen antik műtárgyakat vásároltak.12 13 Az 1896-os Millenniumi törvény rendelkezett a Szépművészeti Múzeum létesítéséről, ahová átkerültek a Nemzeti Múzeumból a klasszikus ókori szobrokról készült másolatok. Bár az intézmény „alapító koncepciója fontos szerepet szánt az ókori művészet bemutatásának",13 arról korántsem volt szakmai megegyezés, hogy az antik műtárgyak esetén a múzeum gyűjtési és kutatási köre mekkora területre terjedjen ki. Az első nézet (1894) szerint a múzeum fókuszában a teljes ókori Mediterráneumnak kell állnia: 7 Ebben a rövid áttekintésben elsősorban Nagy Árpád Miklós tanulmányaira (I. Nagy I. és Nagy II.), a Múzsák kertje c. tanulmánykötetre (Budapest, 2002) és Korek József könyvére támaszkodtam (Korek, 1987) 8 Egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a múzeumokban az antik műtárgyak (pl. Louvre, British Museum), az egyetemeken elkezdték oktatni az antik műveltséget és tudományos intézeteket hoztak létre. Nagy I., 472.old. 9 A ritka kivételek közé tartozik Fejérváry Gábor antik gyűjteménye; Mátyus Izidor 1861-es ásatása Dél-Olaszországban; Wesselényi Polixéna 1835-ös utazása Itáliában és Svájcban, melyről antik tárgyakat hozott haza és úti beszámolót írt. Nagy I., 472473-Old. 10 Wesselényi Polixénia: Olaszhoni és Schweiz! utazás (Budapest, 1981). Idézet: Nagy I, 473-Old. 11 Nagyl.,472.old. 12 A hetven darabos, Sayn-Wittgenstein-gyűjteményböl származó darabokról van szó, melyek Pulszky Károly és Johannes Overbeck lipcsei professzor jóvoltából kerültek Budapestre, Nagy I., 474.old. 13 Nagyl.,474.old. „...az antik műveltségnek, tehát az egyiptomi, az asszyr, a phöniciai és a középtenger partjain keletkezett egyéb, a hellén, etrusk, római műveltségek festésének és plastikájának emlékeit kell közönségünknek megismerhetnie”}4 A másik szakmai vélemény (1896) a sokkal szűkebb, kizárólag a görög és római plasztikákat előtérbe helyező koncepciót támogatta: „nem helyezünk súlyt az egiptomi, asszir és fenicziai kultúrákra; teljesen elhanyagoljuk az etruszk, bizánczi s maur művészeteket, feleslegesek a görög 5 római festészeti emlékek, s megmaradnak a görög és római plasztikának kiváló példányai..."'5 Végül az utóbbi tervezet győzött, és a múzeum Antik-gyűjteményének fő profilja a görög és római plasztikák gyűjtése és bemutatása lett. Ennek megfelelően 1908-ban megérkeztek az első eredeti antik műtárgyak is,16 amelyeket 1914-ben egy újabb kollekció követett.17 1934-ben részben az első, 1894-es elgondolás került előtérbe, hiszen az Antik Osztály törvényileg a „nem Kárpát-medencei lelőhelyek" kijelölt gyűjtőhelye lett.18 így már nem csak plasztikák kerültek a gyűjteménybe, hanem az antik világ egyéb tárgyi emlékei is. Természetesen a kor tehetősebb polgárai sem maradtak ki a műgyűjtésből, vagyonuk egy részét szívesen fektették műtárgyak vásárlásába. Az így létrejött magángyűjtemények fontos részét képezték az antik örökség megőrzésének és feldolgozásának. Ahogyan Lakner Lajos fogalmaz tanulmányában: „Az új, polgári gyűjtőréteg megjelenése azonban azért fontos, mert náluk sokkal jelentősebb szerephez juthatott az egyéni ízlés és a kreatív individualitás"}9 Az így előtérbe kerülő, a hivatalos szakmai nézőponttal néha szemben álló műgyűjtői divatok új impulzusként befolyással voltak koruk történet- tudományára és muzeológiai koncepcióira. A fentiekben röviden felvázolt, 20. század elején uralkodó múzeumi és műgyűjtői személetek minden bizonnyal ismertek voltak Déri Frigyes előtt is, hiszen mind bécsi, mind pedig budapesti szakemberekkel szoros kapcsolatban állt, véleményüket számos alkalommal kikérte.20 Az így kialakított, antik tárgyakra vonatkozó gyűjtési koncepcióját a már említett Katalógus Bevezetőjében ismerhetjük meg, ahol felsorolja és megnevezi a kollekciót alkotó, szerinte legjellegzetesebb tárgytípusokat: „..sikerültis azantikszobrok, bronzeszközök, sisakok, fegyverek, ékszerek, áldozó eszközök, római terra szigillata, görög-apuliai díszedények, tanagra készítmények csoportjait szakemberek által elismert becsű tárgyakkal felékesíteni." 14 Nagyl.476.0ld. 15 Nagy 1.478.old. 16 Paul Arndt, müncheni műkereskedő 135 tételes szobrászati gyűjteménye került megvásárlásra, 80.000 márka értékben. 17 Ugyancsak Paul Arndt-tól vásárolt, 650 terrakotta szoborból álló műtárgycsoport. 18 Múzsák kertje, 48.old. 19 Lakner, lo.old. 20 Részletesebben: a tanulmány erre vonatkozó részén.
