Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)

Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában

KÉSŐ AVAR KORI TELEPÜLÉS HAJDÚNÁNÁS HATÁRÁBAN

39

L1

Lia

L2

L2a

L3

L4

KI

K2

K2a

K3

ossz,

1. kút

2

2

4. kút

12

12

16.ház

15

1

1

6

5

28

19. gödör

1

1

2

20. gödör

2

2

4

21. ház

2

4

6

25. gödör

1

1

32.ház

2

20

7

1

30

33. ház

1

1

10

1

13

34. gödör

2

2

35. ház

6

1

4

1

2

14

36. ház

1

3

2

2

8

37. ház

2

2

1

5

38.ház

1

6

4

11

39. ház

1

1

40. ház

8

1

1

10

41. ház

6

6

42.ház

32

8

19

4

63

43.ház

6

3

9

44. ház

33

5

1

2

3

3

15

3

65

47. ház

4

1

1

1

7

49. kém.

3

3

50. ház

13

1

1

1

1

1

18

51. gödör

3

3

52.ház

3

7

10

53. kém.

86

86

54. ház kém.

1

1

55. ház

6

4

14

3

1

1

29

56. ház kém.

10

2

1

1

14

57. ház

1

1

1

1

4

58. ház

3

3

61. kém.

60

1

2

1

2

16

82

62. ház

48

2

3

1

1

2

57

63.ház

8

2

1

1

12

65. kém.

64

1

9

74

összesen

342

15

31

36

5

10

180

16

15

44

695

8. kép A technológiai csoportok megoszlása az egyes késő avar kori objektumokban (darabszám szerint)

iben kapott nagyobb hangsúlyt az effajta megközelítés, aki a következő jellemzők figyelembe vételével alakított ki csoportokat: soványítés módja és soványító anyag mennyisége, edény készítéstechnikája, falvastagság, felületkezelés technikája, égetés, valamint a kerámia színe. A kutató abból indul ki, hogy az egyes technológiai csoportok kronológiai különbségeket is jelezhetnek (HEROLD 2004,20-39,61-63; HEROLD 2006,10-13,21-28,43-46,57-60,66-67).

tóttám ki, ahol a K a kézzel formákat, az L a lassúkorongoltat jelenti. Az egyes csoportok változó mennyiségben és arányban fordulnak elő a kerámiaanyagban (8. kép):

Ki: homokkal és finom vagy durva kerámiazúzalékkal soványított; kézzel formált, vegyes égetésű, világosbarna-szürkére égett kerámia K2: homokkal és finom kerámiazúzalékkal soványított; kézzel formált, sima felületű, agyagmázzal bevont; világosbarna-szürkére égett vegyes égetésű kerámia

K2a: homokkal és finom kerámiazúzalékkal soványított; utánkorongolt, sima felületű; vegyes égetésű, világosbarna-szürkére égett kerámia Kb: homokkal és durva kerámiazúzalékkal, ill. pelyvával soványított; kézzel formált, rosszul kiégett, világosbarna, narancssárga vagy világos- szürke színű sütó'harang

Li: homokkal és apróra tört kavicsokkal soványított; lassúkorongolt, érdes, szemcsés felületű, vegyes égetésű, világosbarna-szürkére égett kerámia

Lia: vékonyfalú, „tömörre" égett változat L2: homokkal és apróra tört kavicsokkal soványított; lassúkorongolt, érdes, szemcsés felületű, redukált? égetésű; világosszürkére, sötétszürkére vagy feketére égett kerámia

L2a: sötétszürkére-feketére égetett, érdes, szemcsés felületű változat L3: homokkal és apróra tört kavicsokkal soványított; lassúkorongolt, érdes, szemcsés felületű; oxidált? égetésű; vörösesbarnára vagy narancssárgára égett kerámia

L4: homokkal és apróra tört kavicsokkal soványított; lassúkorongolt, sima, egyenletes felületű; vegyes égetésű, világosbarna-szürkére égett kerámia

A redukált és oxidált megnevezések azért szerepelnek kérdőjellel, mivel további vizsgálatok nélkül nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a szürkére-sötétszürkére égett töredékek valóban tökéletes redukciós, a narancssárga-vörösre égettek pedig valóban tökéletes oxidációs égetési körülmények között lettek tudatosan kiégetve. Számolnunk kell adott estben a fazekaskemence hiányából adódó égetési körülmények adta esetlegességgel, ill. a másodlagos megégés lehetőségével is. Az ún. vegyes égetés elnevezés arra utal, hogy az edények szabályozatlan körülmények között lettek kiégetve, ezért kapták jellegzetes világosbarna-szürke foltos színűket és réteges vagy szendvicses szerkezetű törésfelületüket (HEROLD 2004,20).

2. Forma

Formai szempontból a főzőedények közül a leggyakoribbak a fazekak csoportja és ezek kisméretű variációja a kisfazék vagy bögre volt. A fazekak technológiai szempontból döntően lassúkorongoltak voltak, de kézzel formált edények is előfordultak. A peremformák részletes elemzésével, valamint a kiegészített edények figyelembevételével 5 fazékformát sikerült elkülönítenem. Az első a hordótestű fazék, ahol az edény legnagyobb kiszélesedése a középső harmadban van (10. kép: 1). Egy utánkorongolt edény tartozik ide. A következő a tölcséres szájú, nyúlánk testű edények