Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában
40 BAJKAI ROZÁLIA csoportja, melynek ismertetőjegye a kisebb-nagyobb mértékben, tölcsé- resen kiszélesedő szájrész, nyak és vállrésze lágyan ívelt (10. kép: 2,3). Kézzel formált edények tartoznak ide. A harmadik a nyúlánk, tojásdad fazekak csoportja, ahol a legnagyobb kiszélesedés a vállrészben van, de nem hangsúlyos (10. kép: 4). Lassúkorongolt fazekak alkotják. A negyedik a széles vállú, alja felé szűkülő formájú fazekak csoportja, itt jellemző a perem erős kihajlása, majd erősen ívelt nyakkal csatlakozik a kiszélesedő, hangsúlyos vállrészbe (11. kép: 1). Kizárólag lassúkorongolt edényeket sorolhatunk ide. Az ötödik a gömbös testű, hasas formát mutató edények csoportja, ahol az erősen kihajló peremforma erős hajlással vagy éles töréssel csatlakozik a vállrészbe, mely gömbösen ívelődik; és a legnagyobb kiszélesedés a has vonalában van (10. kép: 7). Kizárólag lassúkorongolt fazekak tartoznak ide. A kisfazekak vagy bögrék csoportját az egyetlen kiegészített edény paraméterei alapján határoztam meg: peremátmérő 9 cm, legnagyobb mérhető kiszélesedés 13 cm, fenékátmérő 7,3 cm. Az ösz- szesen 16 kisfazék kevesebb formai változatosságot mutat, mint a fazekak csoportja: három formai csoportot lehetett meghatározni, a tojásdad alakú (12. kép: 6,10), a gömbös testű (12. kép: 3) és az ívelten bikónikus testű (12. kép: 2) kisfazekak csoportjait. A tojásdad alakúak között vannak kézzel formáltak, ellenben a többi csoportot lassúkorongolt darabok alkotják. Kézzel formált cserépbogrács felismerhető töredékei nem kerültek elő. A sütéshez kapcsolódik a kézzel formált sütőharang, mely a hajdúnánási településen összesen 44 töredékkel képviseltette magát (13. kép: 5-7). Főként házak betöltéséből, de szabadban álló kemence (61. objektum) sütőfelülete alatti hőtartó rétegbe tapasztva is előfordult. A kutatás azokhoz a nyílt tűzhelyekhez kapcsolja, melyek a házak alján/padlóján vörösre égett foltként jelennek meg: a hajdúnánási településen egyedül a 35. ház esetében dokumentálták, hogy 2 db kis sütőharangtöredék valóban nyílt tűzhely közeléből került elő. A sütőharangok peremátmérője 26 - 56 cm között váltakozik, a nagyfokú töredékesség miatt azonban formájuk nem állapítható meg. Több edény belső felületén növényi szárak lenyomatait találjuk (13. kép: 7), mely a sütőharangok készítésével függ össze: formázása ugyanis egy növényi részekkel (szárak, levelek) vagy szalmával leborított magon történhetett (FUSEK-ZÁBOJNÍK 2006,19-22; BAJKAI 2012a, 8. kép: 1). A sütőharangokat bizonyosan nem edényégető kemencékben égették ki, hanem nyílt tűzön (TAKÁCS-VADAY 2004,36; VIDA 2011,709), de az is felmerült a kutatásban, hogy az első használat során égtek ki (HEROLD 2004,40). Gyenge minősége, rossz megtartása miatt valószínűleg erősen fogyóeszköz lehetett az egyes háztartásokban, ahol az újkori néprajzi adatok alapján a nők feladata volt ezek elkészítése (TAKÁCS-VADAY 2004,36; VIDA 2011,707). Az asztali edények sorába illeszthetőek a tálak, melyből háromnak a töredékei kerültek elő. Formai megfigyeléseket csak korlátozottan lehetett tenni, mivel igen kis töredékek kerültek elő. Egyik egy csonkakúpos testű (vagy kónikus) mély tál lehetett, utánkorongolt, halványan bekarcolt vízszintes vonalköteggel díszített (13. kép: 2). A másik hasonló formájú, de kézzel formált peremtöredék volt (13. kép: 3). A harmadik egy kézzel formált, egyenes vagy ívelt oldalú, díszítetlen mély tál peremtöredéke lehetett (13. kép: 4). Egy további érdekes tál formájú edény került elő a 42. házból: anyaga finom szemcsés homokos, kevés finom kerámiazúzalékkal kevert, ho- mokszínű-világosszürke színű (13. kép: 1). Alapvetően kézzel formált, de jóval simább eldolgozású; alakja csonkakúpos, oldalfalai vannak meg, az edény többi része kiegészítés. Füle nem került elő, de teste két helyen is átfúrt. Ebből következik, hogy talán nem is tálként használták, vagy legalábbis újra felhasználták, és ez felveti parázsborítóként való meghatározását.33 3. Díszítés A fazekak és bögrék mellett egyetlen csonkakúpos testű tál volt díszített: karcolt vízszintes vonalköteggel. A fazekakon és bögréken technológia szerint szétválnak az alkalmazott díszítőminták, díszítéstípusok. Míg a kézzel formált bögrék díszítetlenek, addig a kézzel formált fazekak peremét és oldalát díszítették. A peremet ujjbenyomkodással vagy ferde bemetszésekkel tagolták, míg két oldaltöredéken a rácsmintában bepecsételt díszítéshez hasonló, de függőleges irányú bordázás jelenik meg (10. kép: 5,6; 11. kép: 7-8). A lassúkorongolt kerámiákon a leggyakoribb díszítésforma a fésűszerű eszközzel az edény felületébe karcolt vízszintesen futó egyenes vonalkö- teg vagy hullámvonalköteg (11. kép: 1,6). Különböző kombinációban jelennek meg, mivel igen töredékes az anyag többféle mintázatot is lehetséges (9. kép). Az azonban biztosnak tűnik, hogy az edény alsó harmadát/ne- gyedét nem vagy csak nagyon ritkán díszítették (és akkor egyenes vonalköteggel). Emellett egyszeresen, széles közzel bekarcolt hullámvonal és vízszintesen körbefutó széles közű egyenes vonal is feltűnik (11. kép: 5). A vonalköteges és széles közű vonalas díszítés sosem kombinálódik egymással. A fésűszerű eszközzel bekarcolt minták egy ritkább példája a girland motívum, mely több hajdúnánási edény vállrészén is megjelenik (11. kép: 4). A karcolt fésűszerű díszítés a széles perem belsőkön is feltűnik, ott, ahol a perem erősen vagy vízszintesen kihajló (12. kép: 1,4-5,7-9). A perembelső díszítése késő avar kori kerámiaanyagban gyakorinak mondható, azonban annyiban különbözik a hajdúnánási pl. a Tiszafüred-Majoroson feltárt daraboktól, hogy ott a perem és nyak hajlásúnak belső felületére karcolták rá a díszítést, ellenben lelőhelyünkkel, ahol közvetlenül a széles perembelsőre került fel (GARAM1981,2. kép: 1-4). Az erősen vagy vízszintesen kihajló peremforma és széles perembelsőn alkalmazott bekarcolt díszítés együtt megjelenik a hajdúsági és nyírségi régió több településének kerámiaanyagában is: Debrecen - Bordás-tanya, Nyíregyháza - Rozsrétszőlő, Szelkó-dűlő,34 Nyíregyháza - Polyákbokor-Bogártanya és 33 Szőke Béla Miklós hívta fel a figyelmemet, hogy lényegében bármilyen edény felhasználható a parázs leborítására. A sütőharangtól lényegesen különbözik abban, hogy jóval egyenletesebb és finomabb kidolgozású. A hajdúnánási településen több olyan töredék is került elő, melyek kicsit vékonyabbak és egyenletesebb kidolgozásúak, mint a „hagyományos" sütőharangnak meghatározható töredékek, anyaguk azonban utóbbihoz áll közelebb, így tálként való meghatározásuk kétséges. 34 Takács Melinda szakdolgozatában dolgozta fel a lelőhely 148/B. részét, ahol a 113. objektumból került elő ilyen pereme belsején díszített fazék. Az információt ezúton is köszönöm. A lelőhely 10-11. századi telepkerámiájáról: TAKÁCS 2013.