Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)

Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában

40 BAJKAI ROZÁLIA csoportja, melynek ismertetőjegye a kisebb-nagyobb mértékben, tölcsé- resen kiszélesedő szájrész, nyak és vállrésze lágyan ívelt (10. kép: 2,3). Kézzel formált edények tartoznak ide. A harmadik a nyúlánk, tojásdad fazekak csoportja, ahol a legnagyobb kiszélesedés a vállrészben van, de nem hangsúlyos (10. kép: 4). Lassúkorongolt fazekak alkotják. A negye­dik a széles vállú, alja felé szűkülő formájú fazekak csoportja, itt jellemző a perem erős kihajlása, majd erősen ívelt nyakkal csatlakozik a kiszélese­dő, hangsúlyos vállrészbe (11. kép: 1). Kizárólag lassúkorongolt edényeket sorolhatunk ide. Az ötödik a gömbös testű, hasas formát mutató edények csoportja, ahol az erősen kihajló peremforma erős hajlással vagy éles tö­réssel csatlakozik a vállrészbe, mely gömbösen ívelődik; és a legnagyobb kiszélesedés a has vonalában van (10. kép: 7). Kizárólag lassúkorongolt fa­zekak tartoznak ide. A kisfazekak vagy bögrék csoportját az egyetlen ki­egészített edény paraméterei alapján határoztam meg: peremátmérő 9 cm, legnagyobb mérhető kiszélesedés 13 cm, fenékátmérő 7,3 cm. Az ösz- szesen 16 kisfazék kevesebb formai változatosságot mutat, mint a fazekak csoportja: három formai csoportot lehetett meghatározni, a tojásdad ala­kú (12. kép: 6,10), a gömbös testű (12. kép: 3) és az ívelten bikónikus testű (12. kép: 2) kisfazekak csoportjait. A tojásdad alakúak között vannak kéz­zel formáltak, ellenben a többi csoportot lassúkorongolt darabok alkotják. Kézzel formált cserépbogrács felismerhető töredékei nem kerültek elő. A sütéshez kapcsolódik a kézzel formált sütőharang, mely a hajdúnáná­si településen összesen 44 töredékkel képviseltette magát (13. kép: 5-7). Főként házak betöltéséből, de szabadban álló kemence (61. objektum) sü­tőfelülete alatti hőtartó rétegbe tapasztva is előfordult. A kutatás azok­hoz a nyílt tűzhelyekhez kapcsolja, melyek a házak alján/padlóján vörösre égett foltként jelennek meg: a hajdúnánási településen egyedül a 35. ház esetében dokumentálták, hogy 2 db kis sütőharangtöredék valóban nyílt tűzhely közeléből került elő. A sütőharangok peremátmérője 26 - 56 cm között váltakozik, a nagyfokú töredékesség miatt azonban formájuk nem állapítható meg. Több edény belső felületén növényi szárak lenyomatait találjuk (13. kép: 7), mely a sütőharangok készítésével függ össze: formá­zása ugyanis egy növényi részekkel (szárak, levelek) vagy szalmával lebo­rított magon történhetett (FUSEK-ZÁBOJNÍK 2006,19-22; BAJKAI 2012a, 8. kép: 1). A sütőharangokat bizonyosan nem edényégető kemencékben égették ki, hanem nyílt tűzön (TAKÁCS-VADAY 2004,36; VIDA 2011,709), de az is felmerült a kutatásban, hogy az első használat során égtek ki (HE­ROLD 2004,40). Gyenge minősége, rossz megtartása miatt valószínűleg erősen fogyóeszköz lehetett az egyes háztartásokban, ahol az újkori nép­rajzi adatok alapján a nők feladata volt ezek elkészítése (TAKÁCS-VADAY 2004,36; VIDA 2011,707). Az asztali edények sorába illeszthetőek a tálak, melyből háromnak a tö­redékei kerültek elő. Formai megfigyeléseket csak korlátozottan lehetett tenni, mivel igen kis töredékek kerültek elő. Egyik egy csonkakúpos testű (vagy kónikus) mély tál lehetett, utánkorongolt, halványan bekarcolt víz­szintes vonalköteggel díszített (13. kép: 2). A másik hasonló formájú, de kéz­zel formált peremtöredék volt (13. kép: 3). A harmadik egy kézzel formált, egyenes vagy ívelt oldalú, díszítetlen mély tál peremtöredéke lehetett (13. kép: 4). Egy további érdekes tál formájú edény került elő a 42. házból: anya­ga finom szemcsés homokos, kevés finom kerámiazúzalékkal kevert, ho- mokszínű-világosszürke színű (13. kép: 1). Alapvetően kézzel formált, de jóval simább eldolgozású; alakja csonkakúpos, oldalfalai vannak meg, az edény többi része kiegészítés. Füle nem került elő, de teste két helyen is át­fúrt. Ebből következik, hogy talán nem is tálként használták, vagy legalább­is újra felhasználták, és ez felveti parázsborítóként való meghatározását.33 3. Díszítés A fazekak és bögrék mellett egyetlen csonkakúpos testű tál volt dí­szített: karcolt vízszintes vonalköteggel. A fazekakon és bögréken tech­nológia szerint szétválnak az alkalmazott díszítőminták, díszítéstípusok. Míg a kézzel formált bögrék díszítetlenek, addig a kézzel formált fazekak peremét és oldalát díszítették. A peremet ujjbenyomkodással vagy ferde bemetszésekkel tagolták, míg két oldaltöredéken a rácsmintában bepe­csételt díszítéshez hasonló, de függőleges irányú bordázás jelenik meg (10. kép: 5,6; 11. kép: 7-8). A lassúkorongolt kerámiákon a leggyakoribb díszítésforma a fésűszerű eszközzel az edény felületébe karcolt vízszintesen futó egyenes vonalkö- teg vagy hullámvonalköteg (11. kép: 1,6). Különböző kombinációban jelen­nek meg, mivel igen töredékes az anyag többféle mintázatot is lehetséges (9. kép). Az azonban biztosnak tűnik, hogy az edény alsó harmadát/ne- gyedét nem vagy csak nagyon ritkán díszítették (és akkor egyenes vonal­köteggel). Emellett egyszeresen, széles közzel bekarcolt hullámvonal és vízszintesen körbefutó széles közű egyenes vonal is feltűnik (11. kép: 5). A vonalköteges és széles közű vonalas díszítés sosem kombinálódik egy­mással. A fésűszerű eszközzel bekarcolt minták egy ritkább példája a gir­land motívum, mely több hajdúnánási edény vállrészén is megjelenik (11. kép: 4). A karcolt fésűszerű díszítés a széles perem belsőkön is feltűnik, ott, ahol a perem erősen vagy vízszintesen kihajló (12. kép: 1,4-5,7-9). A pe­rembelső díszítése késő avar kori kerámiaanyagban gyakorinak mondható, azonban annyiban különbözik a hajdúnánási pl. a Tiszafüred-Majoroson feltárt daraboktól, hogy ott a perem és nyak hajlásúnak belső felületére karcolták rá a díszítést, ellenben lelőhelyünkkel, ahol közvetlenül a szé­les perembelsőre került fel (GARAM1981,2. kép: 1-4). Az erősen vagy vízszintesen kihajló peremforma és széles perembelsőn alkalmazott be­karcolt díszítés együtt megjelenik a hajdúsági és nyírségi régió több tele­pülésének kerámiaanyagában is: Debrecen - Bordás-tanya, Nyíregyháza - Rozsrétszőlő, Szelkó-dűlő,34 Nyíregyháza - Polyákbokor-Bogártanya és 33 Szőke Béla Miklós hívta fel a figyelmemet, hogy lényegében bármilyen edény fel­használható a parázs leborítására. A sütőharangtól lényegesen különbözik abban, hogy jóval egyenletesebb és finomabb kidolgozású. A hajdúnánási településen több olyan töredék is került elő, melyek kicsit vékonyabbak és egyenletesebb kidolgozá­súak, mint a „hagyományos" sütőharangnak meghatározható töredékek, anyaguk azonban utóbbihoz áll közelebb, így tálként való meghatározásuk kétséges. 34 Takács Melinda szakdolgozatában dolgozta fel a lelőhely 148/B. részét, ahol a 113. ob­jektumból került elő ilyen pereme belsején díszített fazék. Az információt ezúton is köszönöm. A lelőhely 10-11. századi telepkerámiájáról: TAKÁCS 2013.

Next

/
Thumbnails
Contents