Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Régészet - Bajkai Rozália: Késő avar kori település Hajdúnánás határában
38 BAJKAI ROZÁLIA lyek közvetlen közelében (32. ház), valamint egy esetben felhalmozott - minden bizonnyal hulladékként kezelhető - készlet darabjaiként (18. ház) láttak napvilágot (BAJKAI 2012a, 9. kép: 1). Kérdés, hogy az eszközöket elsődleges funkciójukban is használták-e (őrlés), vagy csupán töredékeikben sütés-főzéshez, illetve fűtési céllal alkalmazták őket. Utóbbit a kövek hőre megrepedezett, égett, átalakult szerkezete is alátámasztja. A kövek mellett egy másik izgalmas anyagcsoportot képviselnek a salakok, összesen 166 darab salaktöredék került elő (BAJKAI 2012a, 22-23, 8. kép: 3,5). Ezek kisebb részben fémsalakok voltak, nagyobb részben hólyagos, laza szerkezetű szilikátos salakok. Kérdés, hogy ezek alapján a településen valamilyen szintű vasművességet feltételezhetünk-e, valamint, hogy a szilikátos salakok mely kézműves tevékenységnek a termékei lehetnek .29 A patics- és tapasztástöredékek, mint már egy korábbi fejezetben megjegyeztem, a település épületeinek szerkezetéhez nyújthatnak adalékot. Arányaiban a több mint 100 darab töredék kis hányadán lehetett vessző és áglenyomatokat megfigyelni. Olyan lekerekített formákat is találtam, melyek valamifajta sarokelem részei lehetettek (BAJKAI 2012a, 15-19)- A 42. objektum kemencéjéből egy salakos kemencefalazatnak meghatározható töredék származik, melynek felületén nád lenyomata őrződött meg. Érdemes lesz ebből a szempontból megvizsgálni a teljes anyagot, hiszen a nád maga egyrészt a korabeli (mocsaras) környezetre is utal, másrészt az építkezésekhez felhasznált alapanyag is lehetett (pl. tetőfedés). Az agyagból készült kisleleteket képviselik az orsógombok. Összesen 4 db bikónikus orsógomb került elő, melyek átmérője 2,9-3,3 cm között volt. Az egyetlen ép orsógomb a 44- házból származik: világosszürke színű, két vízszintesen bekarcolt vonal között hullámvonalköteggel díszített (11. kép: 2). Az 58. házból származó töredékes orsógomb két vízszintesen bekarcolt vonal között bekarcolt zeg-zug mintával díszített (11. kép: 3). KERÁMIA30 Az egész késő avar kori településről mindösszesen 695 darab késő avar korra meghatározható kerámiatöredéket leltároztam be, ami a régió többi avar kori településétől úgy tűnik nem tér el, ellenben a feltárt objektumok számához képest igen alacsony. Az anyag igen töredékesnek bizonyult, csupán 5 kiegészített edénnyel tudtam dolgozni, és néhány szerencsés esetben jól kiegészíthető profilokkal. A töredékesség és a pontosabb edényrész meghatározása érdekében egy 1—13-ig terjedő számozási rendszert alkalmaztam, mely rajzos ábrával egyértelművé teszi a töredék hovatartozását (7. kép). A kerámiák leírásánál a technológia, forma, díszítés hármasa mentén haladtam, ezek együttes vizsgálatával sikerült az elemzések során kronológiai következtetéseket is levonnom. 1. Technológia A kerámiák alapanyagát képező agyag minden bizonnyal tartalmazott csillámos homokot, mivel az összes kerámiatöredéknél meg lehetett figyelni egy enyhe csillámos felületet. A soványító anyagok megállapítása makroszkopikus úton történt, vékonycsiszolatos vizsgálatokra még nem volt lehetőségem.31 Éppen ezért nem állíthatom biztosan, hogy a következőkben felsorolt adalékanyagok a kerámia tényleges soványító anyagai voltak. A már említett homok mellett a kerámiatöredékek tartalmazhattak tört követ, apró színes kavicsokat, finom vagy durva kerámiazúzalékot, csillámot, meszet, tört kagylót és szerves anyagot (pelyvát). Ezek önmagukban, vagy kombinációban tűnnek fel. Egyes soványítások jellemzőek lehetnek egy-egy edénytípusra (pl. sütőharangnál a pelyvás soványítás), vagy készítéstechnikai megoldásra (lassúkorongolt edényeknél a tört köves, apró kavicsos soványítás). Technológiai szempontból három csoportra osztottam a kerámiaanyagot, kézzel formált, lassúkorongolt (kézikorongolt) és utánkorongolt kerámiákra. Utánkorongolt kerámián azt a minőséget értem, ami a kézzel formált és a kézikorongolt között áll: alapvetően a kézzel formátokhoz hasonló hatást kelt, de annál egyenletesebb a kidolgozása, vékonyabb a fala, felülete agyagmázzal bevont lehet. A kézikorongoltakhoz az köti, hogy minden bizonnyal megformázás után ráteszik a korongra, elsimítva pl. a perem tájékát és gyakran gyengén karcolt hullámvonal- vagy vo- nalkötegekkel díszítik az edény felületét (VIDA1999,28; SKRIBA 2010,231). A felületkezelést, égetést, kerámia színét és falvastagságot is figyelembe véve hét technológiai csoportot32 és azon belül három alcsoportot alakí29 A salakok petrográfiai és röntgenpordiffrakciós vizsgálatát dr. Kiss Gabriella és Dr. Dódony István (ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Ásványtani Tanszék) végzik az OTKA104533. sz. kutatási projektje keretében, a vizsgálatok folyamatban vannak. 30 A kerámiaanyag részletes elemzéséről előkészületben van egy német nyelvű tanulmány: BAJKAI s.a.2. 31 A104533. sz. OTKA kutatási projekt keretében dr. Gherdán Katalin (Pásztói Múzeum) és dr. Tóth Mária (MTA CSFK Földtani és Geokémiai Intézet) végzik a kerámiaanyag petrográfiai és geokémiai vizsgálatát, az elemzések folyamatban vannak. 32 Technológiai csoportok először Vida Tivadar gyomai telepfeldolgozásában szerepeltek, ahol 9 csoportot különített el (VIDA 1996,329). Herold Hajnalka elemzésez kép Edényrészhez tartozás a töredék nagysága és formája alapján
