Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Régészet - Horváth Tünde: Mobilitás: Transzhumálók vagy bevándorlók?
14 HORVÁTH TÜNDE gásokkal a kontakt-zónában, amelyekben gazdagabb, színesebb szociális, kereskedelmi, rokonsági hálózatok épülhettek ki az előző kontaktus-típusoknál, a két népcsoport között elkezdődő valódi genetikai keveredéssel (Zvelebil 2000:59). Ez látszik tükröződni a Sárrétudvari kurgán alatt feltárt sírok a többi magyar kurgántól eltérően gazdag mellékleteiben és a rítusok keveredésében. Az Apuseni-hegység területén azonban ez a keveredés-együttélés más formában ment végbe: a két népcsoport szabályosan, területileg is kikerülte egymást. A Livezile halmos temetkezések mindig magasabb hegyplatókon, míg a Yamnaya halmok a folyók melletti alacsony térszíneken helyezkednek el. A temetkezések kijelölik a két népcsoport mozgását és gazdasági módját is: az egyik a hegyi, a másik a síksági régióban mozgott, még ha hasonló állatfajokat tartott is, esetleg hasonló módon (Ciugudean 2011:28). VITA Az alapvető kérdésfelvetés a következő: a Sárrétudvari kurgán esetében számításba jöhető régészeti kultúrák milyen gazdasági módot folytattak? Mely esetekben beszélhetünk ez alapján nomadizmusról, fél- nomadizmusról és transzhumálásról (Klosko & Klochko 1994)? Szükséges röviden megvilágítanunk az alapfogalmak eredeti jelentését, és a régészeti kultúrák eredeti területéhez kapcsolható földrajzi régiók földrajzi-történeti-néprajzi-antropológiai adatait lehetőség szerint visz- szavetíteni az őskor adott időszakaira. Mivel a Yamnaya eredetileg keleti, steppei kultúra, így azeurázsiai steppékről indulunk, de figyelembe vesz- szük a Kárpát-medencén belüli viszonyokat is, tekintve, hogy a Yamnaya sokat módosulhatott a helyi kultúrákkal való asszimilációja során, mígnem végképp feloldódott bennük és eltűnt. A bennszülött kultúrákhoz pedig európai, és a szorosabb, magyarországi és román régióra vonatkozó adatokat és megállapításokat veszem figyelembe modellépítés szintjén. A Boleráz-Baden komplexumot visszafogott arányban földművelés, és juhokból valamint szarvasmarhákból álló, nedves területen űzött helyváltoztató, külterjes és belterjes nagyállattartás jellemezte, a Badenben a két vezető állatfaj extrém mértékű rituális szerepével. Boleráz-Baden viszonylatban eltérő az állatfajok gyakorisága, és nemi, életkori és rituális funkciójuk (Horváth 2012). A Cotofeni III, Makó kultúrák gazdálkodási módja ehhez hasonló, de korrekt és teljesen feltárt-feldolgozott lelőhelyek híján az apró különbségek még nem rajzolhatok fel ilyen pontosan (Ciugudean 2000; Dani 2005; Tóth 2003). A pásztorkodó állattartás nem szabad kóborlás, hanem két, talán eltérő nyelvű, kultúrájú, életmódú népcsoport között fennálló szabályozott legelőváltás/legelőcsere, amelynek a helyváltoztatás/mobilitás az egyik lényeges eleme. 0. Lattimore szmm\\„frontier history" (lattlmoK 1951). A nomád szó a görög nyelvben 'nőmé', azaz legelőhely jelentésű fogalomból ered: azokra alkalmazták, akiknek a legelőhely birtoklása volt a legfőbb jellemzőjük (Vass 1983). A 'nomós' legelő' és a 'nómos' 'törvény' szavak etimológiai összefüggését a 'nemó' igével értelmezve a legelő megegyezés, törvény szerinti felosztásával magyarázzák (Benveniste 1969:1:85). A mozgás azonban nem az egyetlen és nem is a leglényegesebb jegy. A nomadizmus ugyanis többfajta vándorlást foglalhat magába: pl. legeltető, költöző, menekülő, kalandozó, vadászó mozgást. A gyűjtögető-va- dászó vagy irtásos-égetéses földművelést végző csoportok ugyancsak mobilisak. Vándorláson a lakóhely rendszeres változtatását értjük. Ebben az értelemben a vadász, gyűjtögető, a transzhumáló, és egy vándorkereskedő vagy mester is élhet. A vándorlás típusa lehet ciklikus, sugaras, lineáris. Csak a rideg állattartással foglalkozó közösségek legelőkeresés érdekében végzett, rendszeres és periodikus elmozdulása tartható nomadizmusnak (I. Ecsedy 1976:136). A nomadizmus szállítóállatát tekintve pedig mindig lovas vagy tevés vándorlás (a Gödörsírosok korai esetében pedig szarvasmarhás). A szálláshelyek közti távolság nagysága természeti adottságoktól, az állatállomány összetételétől, a társadalmi szervezettség fokától és a népcsoport relatív fegyveres hatalmától függően változik (Róna-Tas 1983:53). Ezek azok a momentumok, amelyeket a magyar Yamnaya esetében szinte egyáltalán nem tudunk tanulmányozni leletek és bejövő adatok híján. A mobilitás távolsága 20-30 km-től akár 1500 km-ig is elhúzódhat, a természeti körülményektől, a nyájak összetételétől, a szállítóállattól, a legelők minőségétől és a társadalom jellegétől függően. Nagy távolságokat általában rossz éghajlati körülmények, erős helyi társadalmak gátlásakor, rossz legelők esetén tesznek meg jól szervezett és harcos/kereskedő társadalmak, kiváló képességű szállítóállatok (teve/ló) segítségével. A Yamnaya esetében a nyugati tömbben egyik tényező meglétét sem tartják igazoltnak. A keleti steppék másodlagos, az eredetinél rosszabb minőségű törzsterületén, pl. Kalmükiában a Yamnaya és a vele részben egyidős Katakomba-sírosok közt egy területen és csoporton belül is jelentős eltérések mutatkoztak több kutatási vonalon is. Míg a Yamnaya a folyók mentén kisebb, 40-50 km-es távolságokat megtéve mozgott, addig a Katakomba-sírosok egy É-D-i tengely mentén 100-300 km- es távolságokat is megtettek a téli és a nyári szállások közt, a fennsíkokat, magas-platókat, száraz füves területeket is kihasználva. Távolsági kereskedelmük sokkal jelentősebb volt, nagyobb állatállománnyal rendelkeztek, mobilisabb életmódot folytattak, és jóval differenciáltabb társadalmat építettek ki, mint a Yamnaya (Shishlina 2001). A nomád gazdálkodásnak az óvilág térségében öt alaptípusa alakult ki (Khazanov 1984) ezek közül a Yamnaya esetében a 3. pont adaptálható többé-kevésbé. (3. Eurázsiái: amelyben a nyáj nagyobbrészt juh, de a szállító- és az utazóállat a ló, illetve emellett a korai időkben jó ideig a szarvasmarha). Mint láttuk, a törzsterületen Y. Rassamakin is hiányosnak érezve a nomád fogalmat, csak félnomádokról beszélt esetükben. A félnomád formán azonban sokan mást értenek. S. I. Rudenko pl. az állandó telephely nélküli formát táborozó nomádnak írta le, és megkülönböztette a félnomád forma két változatát, amit ciklikus nomádságnak nevezett (Rudenko 1969:16-17). A legtöbben viszont fél-nomadizmuson a földműveléssel összekapcsolt legeltetéses állattartást értik, ahol a legeltetést már nem az egész közösség, hanem specializálódott pásztorok végzik (Matolcsi 1983:302). A félnomád kifejezés még pontos használat esetén is olyan társadalmi és
