Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Régészet - Horváth Tünde: Mobilitás: Transzhumálók vagy bevándorlók?
MOBILITÁS: TRANSZHUMÁLÖK VAGY BEVÁNDORLÓK? 13 dok szigorú törzsi szervezetük ellenére nyitott társadalmak (Ecsedy 1983: 32), könnyen asszimilálódnak az idegen, új, letelepült társadalmakba, a hódító szerepkörét játszva. A hatalmi szervezet és vérségi szerveződés miatt a történelem során kiváló birodalom-szervezőnek, és csapnivaló birodalom-fenntartónak bizonyultak. A birodalomszervezés ára előbb-utóbb általában az volt, hogy saját törzsi világukat fel kellett adniuk. Ha sikerült asszimilálódni és birodalmat építeni, az identitásvesztés miatt egy idő után vissza kellett térniük az eredeti steppei világukba „regenerálódni", ahol mindent elölről kellett kezdeniük (Vásáry 1983:206-207). A történelemből számos ilyen példát ismerünk (pl. a hun birodalom felbomlása Attila halála után és visszatérése az eredeti „őshazába", ez esetben az Al- Duna-Olt, majd a Pontus-vidéki mocsarakba, amely ugyan messze volt az igazi Kína menti őshazától, de távol a civilizált római tartományoktól, Bóna 1993:192-193). D. W. Anthony azonban egy ilyen visszatérő migráció lehetőségét látja az Usatovo kultúrában is az általunk vizsgált korszakban és miliőben (Anthony 2007:362-364). GEOGRÁFIAI KERETEK A vándorlások, nagyobb népmozgások mögött mindig vizsgálni kell az azokat meghatározó és felvezető természetes útvonalakat. Ebben a viszonylatban ez elsősorban folyóvölgyek egymással összefüggő hálózatát jelenti, de más esetekben akár tavakat és egyéb vízgyűjtőket, talajtípusok és ezeket borító vegetáció-típusok komplex, egymást meghatározó halmazát is. Ezek az egymástól nem független természetes tényezők meghatározzák az emberi vándorlások és letlepedések irányát és jellegét, és egyúttal kulturális tényezőkké is válnak az adott társadalmak számára. Az Európa területét nyugati és keleti részre osztó vonalat nagyjából a Balti és a Fekete-tenger között húzzák meg. A történeti, elsősorban középkori, de akár az őskor bizonyos periódusaiig visszavezethető főbb kereskedelmi útvonalak a Balti-tenger—Visztula—Bug/Wiperz-Dél-Bug^Fekete-ten- ger vonalára rajzolható fel (Kosko & Klochko 2009). A Kárpát-medencébe betelepülő steppei Yamnaya közösségek a korai II. és a késő III. periódusban a legtöbb hasonlóságot a Yamnaya primér elterjedési központjában (Fekete-tenger/Pontus, Azovi-tenger/Meotis) található kevert kultúrákkal mutatják: elsősorban az erős Tripolje C2- Usatovo hatásokkal rendelkező Kvityana és a Mikhailovka kultúra alsó rétegével. Az ottani elsődleges központból a magyar Alföld területére való vándorlás irányát Moldva felől (az ottani kurgán alatt eltemetett egyénekkel a legerősebb az antropológiai hasonlósága a magyar leleteknek), elsősorban a Kárpátok bevezető folyóvölgyei, a Berettyó, Maros, Szamos mentén képzeljük el, amelyet a Tisza egykori, korántsem a maival azonos vonala állított meg (Dani & Horváth 2012:149). AIV/V. késó'i-kevert periódusban az eredeti primer steppei szálláshely elmozdul: a legtöbb hasonlóságot a Katakombasírosokkal keveredő Gö- dörsíros csoportok közt találjuk, elsősorban a Maikop kultúra által inspirált Zsivotyilovo-Volcsanszk csoport mutat nagyfokú egyezést a Kárpát-medencei leletekkel, amely csoport a Prut-Don folyók közti területen szállásolt. Az innen a magyar Alföldre bevezető irány is változik az előzőhöz képest: a lelőhelyek alapján a Duna mentén vezető út rekonstruálható. Európa geobotanikai adottságai alapján az látható, hogy a Yamnaya elterjedése megegyezik a kontinensen előforduló steppei/erdős steppei vegetáció elterjedésével (Makohonienko 2009:21-31). A geobotanikai megosztottság és egyezés további affinitást mutat a flórára: a steppei/ erdős-steppei területe az ún. Pontic-Pannonian Provincia területével esik egybe. A klímaadottságok terén az érintett régiók a száraz kontinentális és a mérsékelten meleg zónákba tartoznak (Makohonienko 2009:31-32). A steppei vegetáció természetesen a talajtípusok elterjedésével is korrelációt mutat: a steppén és az erdős steppén a kontinentális éghajlat mellett a meghatározó talajtípus a csernozjom (Makohonienko 2009:32-34). Ezek az egybeesések azt sugallják (még reális populáció-számítás nélkül is), hogy a Kárpát-medencébe érkező Yamnaya csoportok kicsi, speciális, és az itteni előzményektől alapvetően eltérő életmódú emberi közösségek voltak, akik társadalma, kultúrája, gazdálkodási módja ezen a területen addig hiányzó vagy üresen hagyott ökológiai/szociális fülkét töltött meg, ezért különösebb fegyveres hódítás vagy létszámfölény nélkül is betelepülhettek a bennszülött Kárpát-medencei kultúrák által üresen hagyott területekre és velük különböző kapcsolatokat építhettek ki (Id. „senki földje" modell), de közben folyamatosan változtak és feltehetően kis létszámuk miatt előbb-utóbb lassan beolvadtak a bennszülött kultúrákba, bár esetenként nagymértékben megváltoztathatták azokat. Az interkulturális kapcsolatok lehetséges formái (Zvelebil 2000:58 után: népvándorlás/különböző néptöredékek keveredése/elit-dominan- cia/beszivárgás/bakugrás jellegű kolonizáció/határvidéken való mozgás/ kapcsolat-felvétel) közül az eredetileg pionír nomád jellegű Yamnaya és a bennszülött, főleg állattartó Boleráz, Baden, Makó/Livezile között leginkább a beszivárgás (kicsi, a bennszülöttől eltérő, erősen specializált népcsoportok penetrációja, akik teljes asszimilációjuk esetén genetikailag a kutatás számára láthatatlanok, ill. kis mértékben a keveredett, összeolvadó elit között várható az eltérő genetikai anyag azonosítása, felbukkanása) vagy a bakugrás jellegű kolonizáció (kis népcsoportok szelektív területhódítása, akik optimális életteret keresnek maguknak valamilyen, általában külső okból, a meghódított terület politikai jellege különbözőképpen viszonyulhat az eredeti kultúrákhoz, pl. idegen enklávé, kolónia is lehet a bennszülött tömbön belül) jöhet számításba. Összehasonlítva a keleti és a magyar Yamnaya terület nagyfokú azonosságát az Apuseni-hegységben élő Livezile csoporttal, sok eltérést találunk: itt nem alakulhatott ki steppei, nomád jellegű állattartás. Az itteni állattartást a helyi, elsősorban hegyi körülmények (talajok, vegetáció) határozták meg, amelyet a beszivárgó Yamnaya népcsoportok akár befolyásolhattak is (kulturálisan vagy gazdaságilag), de nem drasztikus mértékben, hiszen a helyi körülményeket ők sem tudták megváltoztatni. Amellett a területen a Livezile helyi kora bronzkori kultúrának számít, korábbi helyi előzményekkel: nincs szó tehát teljes népcseréről vagy meghatározó népmozgásról, ellentétben a magyar Alfölddel. A helyi Livezile és az ide is beszivárgó idegen Yamnaya közötti kapcsolatok jellegét a határvidéken való mozgással lehetne legjobban leírni: kis mértékű népmoz
