Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: „Meg akarom fogni a színt, de lehetetlen”. Szabó Elek fényképei
128 SZABÓ ANNA VIOLA zeletbeli utazás során? Esetleg itt is a fenti, korcsoiyapályás visszahatás működött csupán, s e képek ihlették a fizetését az árváknak adó regényalakot? Az érveléshez túl kevés a kép, s Szabó Elek alakja túlságosan terhelt „Szabó Elekével". Mindazonáltal, az alak valamennyi megtestesülésének közös magja van: a beteljesületlen vágy, a hiány. Nem a falusi élet, a gyerekkor vagy egy más társadalmi osztály után vágyakozik azonban; Szabó Elek élete látszat-élet, felszín, amely elfedi a mélyet, ami valamit helyettesít. Valóságos élete egy másik családban, másik helyen, más emberek között van, de ez a világ csak számára létezik, összeróva a múltból, az emlékezetből, a vágyból és a reményből. Soha senkit nem engedhetett belépni e világba, szerettei is kívül maradtak rajta. A képek képzeletben végtelen kiterjedésű aurája beszippantotta, miközben nézte őket; önmagát transzponálta regényhőssé, önmagát léptette fel álmai színpadára: mintha regénybeli mása alakítaná az életbeli Szabó Eleket: ezért a pusztán külsődleges tulajdonságok. A gyökerek egy titkos, mögöttes, másik életben hajtanak lombot: azért fényképez, s azért gyűjt képeket, hogy a két élet között átjárást teremtsen s a képeket nézve egy másik világnak, saját belső világának üzeneteit és visszfényeit fogadja, tulajdon lelkét találja meg bennük. Azt a lényegest, ami nem képes változni, csak újra meg újra megmutatkozni, ha erősen figyeljük - mondja Barthes. - „A képnéző lakni vágyása ez, a fantazmák világába tartozó látomás, amely hol előre, hol visszavisz önmagamba; mintha biztos lennék benne, hogy már voltam azon a tájon"*7 A regényhős „Szabó Elek" is, mintha mindent csak azért csinálna, hogy ne ott legyen, ahol éppen van; olvasmányaival, barkácsolásával és minden „babrálásával" egy másik valóságba próbálja meg átemelni magát. A képek teremtette hídnak szép példája az Ókút Fényképek című fejezete, amelyben Magdolna megtudja az apja által állandó könyvjelzőnek használt, csodaszépnek látott kislányt ábrázoló képeslap történetét, miszerint ez a kislány lett volna a Szabó Elek által Jablonczay Lenkétől megrendelt gyermek, még házasságuk előtt. A hír hallatára Magdolna összeomlik: ő hát becsapta a szüleit azzal, hogy nem olyan lett, amilyenre a rendelés szólt; s őt ezért talán nem is szeretik. A kislányát vigasztaló apa kicseréli a képet Magdolna fotójára, de a képeslapot csupán szem elől teszi el, nem semmisíti meg, eldugja a maga számára a mindent elnyelő sifonba.47 48 Nem semmisítheti meg, mert e képeslap S#bó Elek számára a beteljesületlen vágyat, az ígéretet, a feleségével való kapcsolatába vetett reményét jelenti, amely immár az eltelt idővel súlyosbodva, egyúttal a kudarcot is magában rejti. Magdolna fotója a konkrét, a valóságos gyereket ábrázolja, kizárólag őt jelenti, nem hordoz mögöttes tartalmakat, csak a tiszta szeretetet - amely olyan mértékű, hogy kitörli, felülírja az anyjával való kapcsolatot: a gyerek a jelen valósága, a gyerek fontosabb immár, mint a létrejöttét elősegítő kapcsolat. Ám a reménybeli gyermek a sifonban továbbra is várja, hogy Szabó Elek elővegye és bejárja vele a képzelet tájait, amire annál is alkalmasabb, „mert néma, nem mozog és nincs bennejövő"*9 A fentiekben megpróbáltunk két portrét, egy valóságos személy két fiktív portréját: a fényképek alkotta önarcképet, s az író konstruáló emlékezete révén megalkotott arcképet összevetni. Hiába igyekeztünk azonban a képekből valóságosabb, vagy akár más portrét kiolvasni az írásbelinél: Szabó Elek alakjának megalkotáskor nincs jelentősége a képi információk valóságreferenciájának, akár egy regényhős is készíthette a fotókat: minden bizonytalan. A Szabó Magda által megfestett Szabó Elek portréja kitakarja a valóságos személyt, a modellt, akit immár csak az irodalom közvetítő közegén át ismerhetünk; csak azt a figurát láthatjuk, akinek identitása a szövegben képződik meg s csak ott érvényes; a képekből sem bújhat elő más. Egy adatok nélküli kép nem beszél, csak elképzelhetjük a készítőjét - ám ha elképzeljük, magunk is regényt írunk. Ezúttal azonban a már azonosított helyszínek s azok életben elfoglalt helyének megismerése sem tesz hozzá sokat az értelmezéshez, képaláírás csupán. A megszólaltatott képek segítségével reméltük meglátni Szabó Elek valóságos énjét; de a képekre vetett tekintetünket az olvasott szövegek irányítják; az irodalmi szöveg által megképzett alakot keressük és látjuk bennük, mögöttük - amelynek alakítását viszont e képek is befolyásolták. Szabó Elek alakja nem rekonstruálható, az igazság elérhetetlen, az elemekből összeállított bármilyen történet csak fikció lehet, hiszen láttuk: a ténynek látszó történetek elemeit más sorrendben egymás mellé illesztve is más-más figura tűnik elő, más-más indulatokkal; s a képek is e kirakós elemei, amelyek bárhová illeszthetők. „Ahhoz, hogy Szent Erdővé válhasson, az erdőnek kuszának és girbegurbának kell lennie" - mondja Eco,50 a kultikussá váló irodalmi helyekről és alakokról szólván, s ha Szabó Elek időben hagyott nyomai nem lettek volna elég kuszák, volt valaki, aki gondoskodott róla, hogy örökre kibogozhatatlanok legyenek: így emelve át őt a halhatatlanságba. Anna Viola Szabó I want to touch the colour... Amateur photoes taken by Hungarian writer Magda Szabó's father are kept in the Photo Archives of the Déri Museum. Elek Szabó was born into a distingushed Debrecen family, yet hardly anything is known of him except for his biographical data. His character is familiar from his daughter's novels, thus he is a fictitous character rather than a real person. The present study aims at a comparative analysis of novel extracts, documents, and photos and seeks answers for the question whether a novel's hero may have space for actions outside that of the novel, and whether actual facts will reveal more of the photographer's personality than the novels themselves. In other words, were these photos taken by a real person, or are they to be be considered mere illustrations or fiction? 47 Világoskamra, 48. 48 Szabó Magdának a Debreceni Irodalmi Múzeumban ideiglenesen őrzött, majd elszállíttatott letéti anyagában megvolt ez a kép. 49 SOULAGES, Francois, A fotográfia esztétikája, Budapest, 2011,82. 50 ECO, Umberto, Hat séta a fikció erdejében, Budapest, 1995,182.
