Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: „Meg akarom fogni a színt, de lehetetlen”. Szabó Elek fényképei
„MEG AKAROM FOGNI A SZINT, DE LEHETETLEN" - SZABÓ ELEK FÉNYKÉPEI 123 14. kép hz erdőben suhanó fiatal rokonok 2. „Apámnak volt egy Mihály bácsi nevű nagybátyja, aki - ami a Szabóknál gyakran előfordult a famíliában -, úgy harmincéves kora táján egyik napról a másikra megvakult, a szintén rokon Imre Sándor kolozsvári szemészprofesszor, apám keresztapja azt ajánlotta, keressék meg Bécsben ennek a jelzés nélküli vaku lásnak speciális tudósát, iarinsky professzort, el is indították Mihály bácsit, aki nem utazhatott egymaga, mellé kísérőnek rendelték akkorjoghallgató apámat, aki éppen szabad volt azon a nyáron. [...] Mihály bácsi látása bizonyos határig visszatért, némi segítséggel ismét boldogult az életben, mikor először élte át, hogy ismét látja a betűket, örömében egy aranytallért adott apámnak, gyerekkoromban csodájára jártam ennek a pénznek, amelyet levéltárcája egyik kis rekeszében sokáig megőrzött, aztán valahogy elvesztette. Élete nagy élménye volt az a nyár, azok a hónapok [...]. A tallér apám emlékezetében minden volt, amit az a nyár az életébehozott, többé már nem járt külföldön.. ,"36 36 Für Elise, 328-329. Mihály bácsi: Várady Szabó Gyula, aki nem vakult meg, ellenben a fia igen; 30 éves kora körül Elek még csak 10 körül járt; Elek keresztapja Imre József szemész volt, Sándornak a fiát hívták; Larinsky és Faber professzor valamint 3 bacherlaui vízgyógyintézet fikció, de Bécs környékén valóban voltak ilyenek, stb. Az Ókútban a hangsúly a csodavárás hitén van, míg a Für Elise-ben az első esetben elmellőzött háttérszereplők kapnak a regénycselekmény egésze szempontjából is hangsúlyos szerepet - létező és fiktív személyek valóságos és kitalált tetteinek keverése révén - s a történet immár az elveszett illúziókról szól. Az első esetben a pénzt valószínűleg az ifjúság könnyelműségével elkölti „Szabó Elek", hiszen pénzzavarban van, a másodikban ereklyeként őrizgeti; először meglepetés-ajándék, a második esetben megszolgálta; az első kép az élet kezdetét, a második a végét mutatja: „Szabó Elek" arca itt is idomul megírójáéhoz. A legjellemzőbb azonban a „kívánkozás" esete. A történet mindhárom regényben szerepel, különböző fokozatokban. „Egyszer meghallottam, hogy apám azt meséli anyámnak, milyen különös, szinte bűnös módon érzett szerelmet ötesztendős korában egyik nála jóval idősebb unokanővére iránt, s milyen furcsa, hogy hajdani kisfiú-indulata féltékenységgel, kínnal, sőt fizikai kívánkozással is párosult" - így az Ókút. „Szabó Veronka is, akibe egyébként e pillanatban a nem is messzi Kőröstarcsán, egy családi látogatás alkalmával, a tárcsái református pap Elek nevű hétéves kisfia, lablonczay Lenke jövendőbeli férje, életkorát ugyancsak megcsúfoló módon, vad testi szenvedéllyel szerelmes" - így a Régimódi történet; s végül a Für Elise: „A házasság, a szerelem gondolata valószínűtlenül hamarjelentkezett a tudatomban, hogy ez is familiáris jelenség, az okát fel nem fogott, de ér-
