Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: „Meg akarom fogni a színt, de lehetetlen”. Szabó Elek fényképei
124 SZABÓ ANNA VIOLA 15. kép A lányok 1. zékelt fizikai vonzódás valakihez, akkor értettem meg, mikor apám összeállította családunk történetét, és magáról feljegyezte, hatéves korában erős szerelmi kívánkozást érzett nagynénje, a tizenhét éves fiatalasszony iránt. "v ki első esetben - amellett, hogy egy felidézett beszélgetés jelenetébe helyezi a mesét, amely még az Ókút terében is, a teljes önéletírói térben pedig végképp valószerűtlen, hiszen a Szabó Magda által teremtett „Szabó Elek" nem beszélhet ilyesmiről nyíltan „Jablonczay Lenkével" - a gyermek szembesüléseként írja meg apja fizikai valóságosságával, számára felfoghatatlan biológiai működésével. A Für Elise-ben pedig saját magára vonatkoztatva, ezúttal a forrást is megjelölve, az átöröklés példájaként említi, a Szabó Elekhez való teljes hasonulásként. Hogy azonban a mindig a szükséges mondanivalóhoz alakított történet teljes legyen, idézzük magát az alapszöveget is, amely csupán ennyi:„Váradi-Szabó Veron- ka. Ez is gyönyörű szőke nő volt. Ű is szerepelt az életemben, annyi, hogy öt-hat éves koromban rajongva szerettem a szépségéértm Vajon apja természetének ismerete, vagy egy attól gyökeresen eltérő alak megformálásának vágya miatt olvas e „rajongás" mögé „vad testi szenvedélyt" a 37 Okút, 242, Régimódi, 113, Fúr Elise, 15. 38 Lásd SZABÓ Elek gépiratos emlékezéseiben. szerző? Tudhatta netán, hogy pusztán az a szemérem mondatja ezt Szabó Elekkel, amely a kőoroszlánon való lovaglást is említés nélkül hagyja a publikumnak szánt szövegben? A családi emlékezés azonban kizárólag lánya számára készül, forrásként, nem a nyilvánosságnak, s benne Szabó Elek nemcsak rokonai intim titkait fecsegi ki, hanem saját magát is elég szerelmes természetűnek ábrázolja. Elek nyilvánvalóan nem azonos regénybeli másával, így nem is kérhetjük rajtuk számon egymás jellemét: meglehet, a szenvedély nem csak a regényhős tulajdonsága volt, ám neki különösen nagy szüksége van rá, a feleségével való kapcsolat megjelenítéséhez. „Szabó Elek" azért ilyen túlfűtött, hogy annál hidegebb lehessen „Jablonczay Lenke", s annál hangsúlyosabb Elek magánya. A névjegyek - e szöveg elején már említett - története, amelyet két formában olvashatunk,39 éppen ennek a testi magánynak a magyarázatául készült, ám miközben leleplezné „Szabó Elek" titkát, valójában visszavonja, semmissé teszi, s még nagyobb homályba burkolja, amikor benne tűzbe dobják a titok bizonyítékát. Ha a valóságos bizonyítékot a regénytérben elégetik, az a saját fikciós valóságában akkor is megsemmisül, ha fizikai valójában nem. És ez persze fordítva is igaz: ha a történet állítja egy szerető létét, akkor 39 Névjegyek, In, Mézescsók, 107-124; Für Elise, 7.
