Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: „Meg akarom fogni a színt, de lehetetlen”. Szabó Elek fényképei
120 SZABÓ ANNA VIOLA n. kép Szabó Elek unokatestvérei, és a középső sorban, sötét ruhában, négy húga: balról Irén és Margit, jobbról Gizella és Veronka, az ottományi parkban szerzői én a halott apa fényképlemezeit csomagolva, családi albumokat nézegetve próbál közelebb kerülni a titkait soha fel nem táró, megismerhe- tetlen emberhez. A képek leírásával, magyarázatával, megszólaltatásával a szerző hangot ad a végső soron fiktív, mert jelen nem lévő, halott vagy csak a képeken látható létezőnek, illetve e létező reprezentációjának: e hang által lesz neve és személyisége - még ha fiktív személyisége is.25 A fénykép, ami az apáról és az apától megmaradt, legalább valami konkrét és megfogható dolog, bizonyítéka e „vilii" létezésének s tevékenyégének, talán ezért is olyan hangsúlyos, mert más eszköze, eredője nincs a személyiség körbe- rajzolásának: Jé]n Szabó Elek Régimódi történetét az életemért nem tudnám megírni, mert nincsenek adataim, illetve, ami van, az olyan kevés és olyan abszurd, hogy abból lehetetlen komponálni A kommunikáció egyrészt a regénytérben megjelenő figurák között zajlik a fényképek segítségével, másrészt a kései képnéző, olvasó számára is ezek közvetítik „Szabó Elek" figuráját, hangját és arcát. A fénykép nem képként, illusztrációként jelenik meg, hanem a nyelv szintjén, leírásés „Minden nap megjelenik a városházáról a hajdú, Szabó Elek küldeményeivel: hol virág érkezik, hol pár frissen előhívott fénykép..." Régimódi, 342,377. 25 Vö., DE MAN, Paul, Az önéletrajz, mint arcrongálás, Pompeji, 1997/2-3,100-101,107. 26 SZABÓ Magda, Apóm táncot jár, \n, Mézescsók, 71. ként: a leírt kép csak a szerző számára valóságos, az olvasónak a fantáziájára van bízva az elképzelése. Az olvasó nem lehet biztos e képek létében, illetve abban, hogy ugyanazt látná rajtuk, amit a szerző, hiszen a képi látvány értelmezése mindig saját, belső, mentális képeink megmozdulásának, felidéződésének eredménye, vagy éppen egy mások számára érdektelen részlet kiemelése, felnagyítása, amelyre ráismerünk, amelybe belekapaszkodhatunk. Máskor az apa képei említetlenül, háttérként húzódnak a szöveg mögött, segítve a szerzőnek elképzelni és fölépíteni a figura múltját és emlékeit - e szövegbeli képek léte azonban csak a valóságos képekkel való szembesüléskor válik nyilvánvalóvá az olvasó számára. E szembesülés a Szabó Magda által leírt, Szabó Eleket ábrázoló, illetve általa készített képekkel, melyeknek egy része megtalálható a múzeum gyűjteményében, lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk, vajon mit látott bennük a maga számára fontosnak a szerző. A Szabó Elekről készült képek27 leírásai tárgyilagosak, (nem úgy, mint a Jablonczay Lenkééi, amelyekbe az egész jövendőt belevetíti a képeket nézegető szerző), elsősorban a viselt öltözetet elemzi, egy simléderes sapkát többször is megemlítve, és felismeri rajtuk apja okos és komoly arcát, már gyermekként is; de úgy véli, e képek nem mondanak semmit, nem 27 DM irodalmi tár, D.X. 92.325., 335. és 2007.6.
