Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Természettudomány - Dudás Miklós: A magyarországi kerecsen sólyom (Falco cherrug cherrug) populációjának helyzete és a Hortobágyi Nemzeti Park működési területén előforduló állományának védelme
18 DUDÁS MIKLÓS folytak az egyes növényvédő szerekkel, és indokolt esetben a forgalomból való kivonásukat is kezdeményezhették (Zaják, Szilágyi 1994). A hazai kerecsensólyom állomány jelentős része az elmúlt évtizedekben lehúzódott az alföldi régiókba, s így az intenzív mezőgazdasági területeken élő párok mérgeződési lehetősége arányosan nő a növényvédő szerrel kezelt területeken eltöltött idővel. Az elmúlt évek kutatásai arra is fényt derítettek, hogy a fiatal sólymok a kóborlásaik alatt eljutnak Észak -Afrika, Egyiptom, Líbia stb. térségeibe s itt még számtalan olyan peszticedet használnak, amit már Európa szerte betiltottak. Természetesen most, a vizsgált időintervallumban, amikor növekszik a populáció, elhanyagolható faktorként kezeli a szakma ezt a problémát. A mezőgazdasági területeken élő egyedek peszticid terhelése nyilvánvaló, ugyanis a zsákmányállataikon (mezei pocok, hörcsög, parlagi galambok stb.) keresztül folyamatosan ki vannak téve ezeknek, a veszélyforrásoknak. A különböző vegyületek együttes hatása (szinergista) számtalan esetben nagyobb toxikus hatást fejt ki, mint külön-külön. Senki nem tudhatja előre megjósolni, még ha a sólymok egyedi érzékenységét figyelembe vesszük is, hogy a jelenlegi állománynövekedést nem fogja-e néhány évtized múlva egy hirtelen összeomlás követni. Ezért ezeket, az alapkutatásokat mindenképpen szorgalmazni kellene a témával foglalkozó szakembereknek a jövőben is, hogy a megfelelő szakmai ismeretek birtokában tudjanak majd ellenlépéseket tenni a veszélyeztetett ragadozó madár fajok védelme érdekében. A KERECSENSÓLYOM FIÓKÁK MORTALITÁSÁNAK ÉS ÁLTALÁNOS EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK A VIZSGÁLATA Az elmúlt évtizedek megfigyelései alapján tapasztalható, hogy a rendszeresen ellenőrzött, sólyom fészkekben alkalmanként található volt elpusztult fióka. A fiókakori halandóság általában a fejlődési periódus egy igen jól behatárolható időintervallumában következett be. Ez azért is szembetűnő, mert a fiókák meggyürüzése során (optimális idő 2-3 hetes korban), több fészekben talált elpusztult fióka maradványok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy valamilyen eddig ismeretlen (esetleg csak feltételezett) okokból következett be az elhullásuk. Több évre visszamenőleg állnak adatok rendelkezésre, hogy a fészkek egyedi ellenőrzése során rendszeresen akadnak olyan párok, ahol van fióka halandóság. A kerecsensólyom fiókakori mortalitásának valós okai nem kellően tisztázottak. Általános feltételezések szerint a kotlás és fiókanevelés kritikus időszakaiban bekövetkező extrém időjárási változások (tartós hirtelen lehűlés sok csapadékkal, erős szél stb.) s evvel egyidejűleg jelentkező táplálékhiány, meghűlés, fertőzések, összetett hatásaként növekszik meg a fiókák halandósága. Ezt a folyamatot természetes szelekcióként is lehet értelmezni, de olyan fajok esetében, ahol az állomány nagysága, a kritikus értékek (?) körül mozog, ott minden tojásból kikelt egyed vitalitása (ivarérés után majdani reprodukciója) az adott populáció fennmaradásának igen fontos kritériuma. A természet „pazarlása" ilyen esetekben a természetvédelmi szempontokat is figyelembe véve nem indokolt. Annál is inkább mivel a sikeres kirepülés után az ivarérésig még számtalan egyéb antropogén veszély fenyegeti létüket, (lelövések, elektromos vezetékek által okozott áramütés, peszticidek által okozott szekunder toxicitás stb.) A célirányos kutatások célja, összefüggések keresése az egyes táplálék- források (zsákmányállatok) kihasználhatósága, s a fiókanevelési periódus alatt változó, ökoklimatikus tényezők között. Feltételezés csupán, hogy a tartós időjárás változás hatására, vagy egy kedvezőtlen táplálék váltás következményeként növekedhet meg a fiókakorban az elhullás mértéke. Kondícióromlásnak, a még drasztikusabb formája, az „eláhezés" is jelentkezhet a fiókáknál (ez a folyamat immunitásgyengülést is eredményezhet), ami megnövelheti a zsákmányállatokkal bekerülő korokozókra való fogékonyságot. Maga a zsákmányállat is számos pathogén szervezetet hordozhat magában melyek, epidemológiai szempontból is igen fontosak, ugyanis jelentős részük a csúcsragadozók szervezetében is fertőzőképessé válhat. A növekedő fiókák a „kiéhezettség" mértékétől függően, számos megfigyelés szerint elég agresszíven vetik magukat a szülők által hozott táplálékra, s ilyenkor apró sérüléseket okozhatnak egymásnak, igazán veszélyesek a száj-garat nyálkahártyáján keletkezett sebek, mert itt bakteriális, gombás stb. fertőzó'dési gócok alakulhatnak ki. Az ektoparaziták, specifikus és aspecifukus fajok meghatározása és elkülönítése az egyes ragadozómadárfajok, mint gazdaállatok vonatkozásában is fontos lehet. Különös tekintettel a Mallophagokra (tolltetvek), élettani, biológiai jelentőségüket tekintve, ugyan gyenge pathogenitásu parazitáknak számítanak, de főleg a fióka korban lévő egyedek energia háztartására jelentős befolyást gyakorolhatnak, sőt egyes fajok vírusos és bakteriális betegségek vektorai is lehetnek. Az örökös mozgásukkal, a bőrfelület irritálásával nyugtalanságot okoznak, a fióka a pihe és a fejlődő tokos tolláit bőrét véresre csipkedi, fejlődésben visszamarad, lesoványodik. Azendoparaziták (orsóféreg,hajszálféreg, stb.) a bélcsatorna kölönböző részeiben élnek (csőr, szájüreg, nyelőcső, begy, belek, stb.) A zsákmányállatokkal (köztigazdán keresztül) fertőződhetnek a fiókák. Idült gyulladásokat okozhatnak, a madarak testsúlya egyre csökken, annak ellenére, hogy jó étvággyal esznek. A belső élősködők úgy fölszaporodhatnak, hogy a fiókák pusztulását is okozhatják. Végezetül felmerülhet a gyanú, hogy a fészekbe a szülők által hozott zsákmányállatok (mezei pocok, hörcsög, stb.) rágcsálóírtó (rodenticidek) szerekkel kezelt területekről származhatnak, ami szekunder toxicitást okozhat a fiókáknál. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszéke kezdeményezte ezt a több éves kutatási programot. A mintavételezés a gyürüzéssel egy időben történt, a 2-3-4 hetes korú fiókáknál. A gyűrűk feltételével egyidőben, a fiókák tollazatának és testtájainak átnézése ektoparaziták gyűjtése. Egy tokos pihetoll kihúzása után, üveg tárgylemezen vérkenet készítése. Ezután a szájüregből a nyálkahártyáról és a kloákából steril tamponok segítségével kaparék vétel, (zárt kémcsőbe-fiziólógiás oldatba fixálva), valamint a fészek peremén talál
