Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Természettudomány - Dudás Miklós: A magyarországi kerecsen sólyom (Falco cherrug cherrug) populációjának helyzete és a Hortobágyi Nemzeti Park működési területén előforduló állományának védelme
A MAGYARORSZÁGI KERECSENSÓLYOM (FALCO CHERRUG CHERRUG) POPULÁCIÓJÁNAK HELYZETE 19 ható lehetőleg friss ürülékből (bélsár) szintén mintavétel (endoparazita vizsgálatra), valamint a fészekben lévő táplálékmaradványok és a fiókák köpeteinek az összegyűjtése vizsgálati célra. Majd a minták hűtőtáskába kerültek és el lettek szállítva feldolgozásra az Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszékére (Solt 1997). A vizsgálatok sajnálatos módon, csak két éven keresztül voltak elvégezhetőek (2000 és 2001) a Hortobágyi Nemzeti Park, a Bükki Nemzeti Park és a Fertő-Hanság Nemzeti Park működési területein. Majd a további kutatásokat az illetékes szakminisztérium nem engedélyezte, így a program a biztató eredmények ellenére, mégis abba maradt. Összesen 44 kerecsensólyom fészekből 40 fióka lett megvizsgálva. A vizsgálati eredmények szerint, a fiókák 91%-a volt Mycoplasma sp., 64%-a Staphylococcus sp., 14%-a Pseudomonas sp., és 2%- Streptococcus sp., baktériumokkal fertőzött. A fiókák mortalitása 3%-os, akelési siker 85%-os volt. A kutatók egy sziklai fészekben az ektoparazitás fertó'zöttség következtében, a tolltetvesség több fióka pusztulását idézte elő. Egy másik fészeknél háromhetes fiókában Mycoplasma sp. okozta perosisszerű csontdeformitást diagnosztizáltak (Erdélyi 1999). Ezek a rutin vizsgálatok ugyanazokban a fészkekben elvégezve több éven keresztül, adhattak volna fontos információkat arról, hogy ugyanannak a szülőpárnak a fiókái, évről-évre milyen egészségi állapotban hagyják el a fészküket. A sikeresesek azok a szülőpárok, akik a teljes fészekaljat, a kikelt tojásokból minden fiókát felnevelnek, de megvan annak a kockázata is, hogy a fiókák melyek kielégítő kondícióban vannak, mégis fertőződhetnek, a zsákmányállatokon keresztül. S majd a későbbi önálló életszakaszukban, a kritikus első évben megnövekvő halandóság mutathat összefüggést ezekre, a feltevésekre. A fiatal sólymok között, egy hosszan tartó kedvezőtlen időjárás sikertelen zsákmányolást és kondíció romlást eredményezhet. Ennek következtében, a gyengülő immunitás hatására az eddig lappangó (semleges) korokozók virulensekké válhatnak szervezetükben. Ezekről, a folyamatokról igazán keveset tudunk. Említést kell még tenni a korábban már jelzett rágcsálóirtó szerek (rodenticidek) hazai használatáról is. A kerecsensólyom egyik korábbi fő tápláléka az ürge volt, melynek állományai az elmúlt évtizedekben az élőhelyvesztés következtében országosan csökkentek. így „kénytelenek" voltak a sólymok a zsákmányszerző stratégiájukat egy szélesebb táplálék bázisra váltani. Ennek következtében megnőtt a potenciális veszélye annak, hogy a mezőgazdasági területeken zsákmányolt mezei pockok, hörcsögök stb. által a szülőmadarak, de a fiókák is másodlagosan mérgeződhetnek. A hazai forgalomban kapható két olyan szert kell megemlíteni, amelyek veszélyesek lehetnek a sólymok számára is. A Redentin 75 RB (klórfacinon hatóanyagú) és a Volid (brodifakum hatóanyagú) rágcsálóirtók hatásmechanizmusa, antikoaguláns (véralvadás gátló), toxikus hatása kumulálódik az élő szervezetben. Ezeknek, a szereknek a forgalomból való kivonása folyamatban van. Több eddigi eset azt a gyanút támasztja alá, hogy kerecsensólyom fészekben talált fiókák, (mellettük mezei pocok maradványok) szekunder toxicitás következtében pusztultak el. Ezt az állítást rendkívül nehéz bizonyítani, mert a legtöbb esetben a tetemek már alkalmatlanok bármiféle laborvizsgálat elvégzésére. Foglalkozni kell még a kerecsensólyom egy másik igen fontos zsákmány állatával is, történetesen az elvadult házi galambokkal, melyek nagyobb városainkban és a környék állattartó telepein élnek. Ezeknek a parlagi galamboknak a betegségterjesztő szerepével eddig, átfogó vizsgálatok nem készültek hazánkban. A Debreceni Egyetem Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének köszönhetően egy hosszú távú kutatási program kezdődött, annak kiderítésére, hogy az állattenyésztő telepeken pihenő, táplálkozó, vagy költő madarak hordoznak-e olyan kórokozókat, melyek a háziállatokat is megfertőzhetik. A mintavételezések két várost (Debrecen, Nyírbátor) és két közeli szarvasmarha telepet érintettek. A galambok begyűjtése havi rendszerességgel történt 2005 novemberétől 2006 szeptemberéig. Az állategészségügyi vizsgálatok során megállapítható volt, hogy patológiai szempontból jelentőséggel bíró elváltozást nem lehetett kimutatni a felboncolt példányokban. Az egyedenként vett szövetminták (tüdő, légcső, máj, vese, szív stb.) vizsgálata is negatív eredményt mutatott. Az egyedenként vett bélsárminta felszíndúsításos parazitológiai vizsgálata során a debreceni állományban 5 példányból, a nyírbátori populációban 1 egyedből volt kimutatható kis számban Eimeria oocysta (Coccidiozis). A többi szervből vett mintákból történt baktariológiai vizsgálatok Escherichia coli, Pasteurella multicoda, illetve haemolizáló Staphylococcus baktériumokat mutattak ki eltérő arányban a két szarvasmarha telepen. Salmonellák (Salmonella gallinarium, Slmonella typhi-murium, S. anatum stb.) kimutatására szolgáló vizsgálatok során csak a városokban éjszakázó és költő madarak között volt kimutatható e korokozó. A városokban élő, a közeli állattartó telepekre csupán csak táplálkozni kijáró galambok egészségi állapota szignifikánsan rosszabb, mint a telepeken élő fajtársaké. A megvizsgált parlagi galambok (44 db) 47%-ból volt kimutatható valamilyen kórokozó. Ezenkívül még 29 db balkáni gerle is meg lett vizsgálva, melyek szintén bejártak az állattartó telepekre, 17% volt valamilyen kórokozóval fertőzött (Escherichia coli, Streptococcus sp., Enterococcus faecalis,), 12%-ban volt orsóférgekkel és 6%-ban légcsőférgekkel fertőzöttek a gerlék (Varga 2006). Ezek az eredmények megerősítik azt a feltevést, hogy a kerecsen- sólymok potenciálisan fertőződhetnek ezekkel a pathogen szervezetekkel, amiket kimutattak a parlagi galambokból és a balkéni gerlékből, s ezek az addig látens mikroorganizmusok a szervezetükben, fertőzőképessé válhatnak. A ragadozó madarak fiókakori mortalitásával foglalkozó kutatási program jól indult, de néhány figyelemfelkeltő, igen értékes tudományos cikk és poszter elkészülte után, nem volt folytatás. Pedig a túlságosan „mechanikussá" váló védelmi programokon túl (monitoring, műfészek kihelyezés, gyűrűzés, satelitadós nyomon-követés, táplálék maradványok
