Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Muzeológia - Szelekovszky Márta: A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatóságának lengyelországi kapcsolatai 1956 és 1979 között
A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGÁNAK LENGYELORSZÁGI KAPCSOLATA11956 ÉS 19Z9 KÖZÖTT 163 „...A küldemény késett továbbítása Debrecen állomásról 2 nap, Hatvan állomásról 6 nap késéssel történt. A hibáztatható dolgozókat felelősségre vonjuk. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy a vasúti dolgozók nem tartották be az előírásokat és ez a két testvérvárosnak erkölcsi veszteséget okozott, amelyért ezúton szives elnézésüket kérjük.. ,."62 A kiállítás szállításával kapcsolatban nem ez volt az egyetlen malőr a vasút részéről. Nem érkezett meg a műtárgyak visszahozatalát igazoló dokumentum, a Nemzeti Bank ezért felszólítást küldött a múzeumigazgatóságnak, melyben a helyzet tisztázását sürgetik (amennyiben az anyag visszaérkezett, úgy a vámokmányokat, amennyiben nem, úgy magyarázatot kérnek). Itt újabb problémára derül fény: a MÁV hibájából az anyag Bulgáriába sem érkezett meg időre, ezért a kiállítás rendezésének időpontját is el kellett halasztani - kérik az engedélyek meghosszabbítását december 31-ig,63 ugyanis emiatt az eset miatt csúsztatni kellett minden határidőt. A kiállításról és a lengyelországi útról Cs. Tábori Hajnalka egy féloldalas jelentést készített, melyben leírja, hogy július 9-én utazott Lublinba kiállítást rendezni a Déri Múzeum és a Hajdúsági Múzeum néprajzi anyagából. A kiállítást július 19-én du. 2-kor a Lublini Vajdasági Múzeum igazgatója, Zygmunt Slusarski nyitotta meg, majd Cs. Tábori Hajnalka tárlatvezetést tartott. Cs. Tábori Hajnalka a lublini kiállítás rendezésre így emlékezett: „Igen, 1969-ben kétszer utaztam Lengyelországba egyedül. Emlékszem, az Igazgató úr megkeresett, és élőszóban utasított a kiállítás megszervezésére. Nehéz dolgom volt: 1968-ban végeztem, fiatal muzeológusként hatalmas kihívást jelentett a kiállítás kiutaztatásának megszervezése. Ha jól emlékszem, előtte nem volt arra példa, hogy a Múzeum külföldre műtárgyakat küldjön. Fogalmamsem volt, hogyan kezdjek hozzá. Abban azidő- ben még nem voltakszakosodottgyűjteménykezelőka múzeumban, mindent magunknak kellett intéznünk. A tárgyakra biztosítást kellett kötni, azonbana biztosítónál sem csináltak még ilyet, és ott együtt találtuk ki, hogyan lehetne a műtárgyakat biztosítani. Több kérdés merült fel: Milyen legyen a biztosítás összegei Mi a kivitelezés folyamatai Listát készítettem a tárgyakról, melyben szerepelt a leírásuk, majd felbecsültük a tárgyak értékét... A kiállítás témáját illetően több ötlet is felmerült, azonban a népművészetikiállítás tűnt legegyszerűbben kivitelezhetőnek (az értékes festményeket vagy a régészeti leleteket még bonyolultabb lett volna engedélyeztetni), így esett a választás Hajdú-Bihar megye népművészetének bemutatására. Fekete kerámiát (céhes anyagot féltünk kivinni), furtai hímzéseket, pásztorkellékeket és pásztorviseletet készítettem össze-sikerült egy komplex anyagot összeválogatni. Lublinba egyedül utaztam vonattal, a kiállítási anyagot ládákba csomagoltuk és szintén vonattal küldtük ki. Megérkeztem, azonban kiderült, hogy 62 Iktatószáma: 188-8/1969 DMSz. 63 A kiállítás végül visszaérkezett, és a Magyar Nemzeti Bankhoz is eljutottak ennek igazolásai, ugyanis 1969. december 28-án kelt levelükben arról tájékoztatják a Déri Múzeumot, hogy a tárgyakat előjegyzésükből törlik. a kiállítási anyag nem érkezett meg, és senki nem tudott ezzel kapcsolatban semmit mondani. Másnap csatlakoztam a Lublinban tartózkodó magyar delegációhoz (Debrecen Város volt a meghívott vendég). A magyar delegáció tagjai (ha jól emlékszem): az Állatkert és Vidámpark igazgatója, a Városházát, a Színházat is képviselték, az oktatás, kultúra és sport hármast képviselő tagok is voltak, összesen 5-6 fő. Megmutatták nekünk a múzeumot a várban, mely már akkor is lenyűgözött tágas tereivel, modern technikai megoldásaival. Akkor láttam életemben először birkanyíró ollóval készített papírkivágásokat, amiket a pásztorok készítenek Lengyelországban. Megmutatták nekünk Lublin nevezetességeit, a skanzent, Majdaneket, elvittek minket Kazimierzbe éslamoscba is. Egy Lublinban élő idősebb magyar hölgy, - ha jól emlékszem Kovács(f) - Valika volta tolmácsunk, a nagyon kedves, bőbeszédű hölgy remekül a gondunkat viselte. Ez egy nagyon tartalmas és érdekes tanulmányút volt. Az utunk Varsóban ért véget, ahonnan hazajöttünk vonattal. Eltelt két-három hét, amikor jött a telefon, hogy megérkezett a kiállítási anyag Lublinba, és nagyon gyorsan újra indulnom kellett Lengyelországba. Nagyon hirtelen történt az egész, egyik napról a másikra indulnom kellett. Egyedül utaztam, de mivel már nem voltam a delegáció része, nem vártak engem. Éjszaka érkeztem meg Varsóba, ahol át kellett szállnom a lublini vonatra, mely azonban csak hajnalban indult. Lublinban ekkor már nem volt tolmács sem. Neki kezdtem hát egyedül a kiállítás megrendezésének. Szép vitrineket bocsátottak rendelkezésemre, és sikerült a kiállítást olyan formában megvalósítanom, ahogy szerettem volna. A lengyelek nagyon segítőkészek voltak mindenben! A kollégák érdeklődőek voltak, más osztályok munkatársai is jöttek, nézték az anyagot, kérdéseket tettek fel. „Szakmáztunk is", amikor összehasonlítottuk a lengyel és a nádudvari fekete kerámiát - ugyanis teljesen más technikával készül a kettő: a mienk a lefojtott koromtól fekete, míg a lengyel fekete kerámia matt, acélos - a másfajta égetés miatt válik olyan jellegzetessé. A kiállítás felépítését követően maradt még 1-2 nap a megnyitóig és a lublini múzeumigazgató elvitt engem a tóvidékre, emlékszem életemben először akkor ettem pacalt (a fiaki - pacalleves tipikus lengyel ételnek számít). Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy az igazgató otthagyja a családját, csak azért, hogy nekem megmutasson néhány dolgot, de kétségtelen, hogy nagyon hálás voltam neki ezért. Arra is emlékszem, hogy bár nyár volt, sokat esett az eső és nagyon hideg is volt, mindig fáztam. A megnyitó rendben lezajlott, és utána hazajöttem. Nem sokkal később érkezett tőlük is egy kiállítás... A bontásra már nem mentem ki, három külföldi út már túl költséges lett volna, ezért a lengyelek csomagolták be az anyagot és küldték el nekünk." 1969. november 5-én kelt levélben a Városi Tanács Művelődési Osztálya arra kéri a Déri Múzeum igazgatóját, hogy készítse össze Debrecen lublini vonatkozású propagandaanyagát, ugyanis Budapesten megrendezésre kerül egy tárlat, mely a magyar városok testvérvárosi kapcsolatait mutatja be, s ehhez szükség lenne debreceni anyagra is.64 64 Iktatószéma: 381/1969 DMSz, valamint ügyiratszáma: 23.222 /1969 sz.
