Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Iparművészet - P. Szalay Emőke: Rézedények északkelet-magyarországi református templomokban

134

P.SZALAY EMŐKE

vágás és panterozás vagy bevonás. A formákat domborítással vitték fel a tárgyakra, így készültek a templomi kelyhek, szentségtartók, tömjéntartók, füstölők.

Legigényesebb művészi díszítőtechnika a cizellálás vagy finomdomborítás, amely során a mintákat alakították ki. Legfőbb díszítőelemek a szőlőfürt, virág, levél, kacskaringó, inda volt. A domborított fémmintákat igyekeztek hangsúlyosabbá tenni, ezt a cél szolgálta az árnyékolás, amely során éles vésőkkel pontokat ütöttek vagy vonalakat karcoltak a kidomborított mintára.8 Más esetben rézlemezből vágták ki a virágokat. Az így kialakított tárgyakat ezüsttel, arannyal, majd nikkellel vonták be.9

A mindennapi életben használatos termékek között a templomok számára készítettek nagy számban különféle felszerelési és szertartási tárgyakat, ilyenek voltak a szentségtartók, füstölők, kelyhek, tömjéntartók, öröklámpák, gyertyatartók, kancsók, képkeretek, csillárok.10

1845-ben az iparmű-kiállításon megjelentek a bádogosok, akik rézből készítettek felszerelési tárgyakat, edényeket pl. kannákat. A kiállításon nem egyértelmű a bádogosok és rézművesek elkülönítése, ugyanis arról van híradás, hogy a szép eredményeket elérő bádogos mester sárgarézből készített bors és cukorszelencéket állított ki.11

A következő kiállításon azt jegyezték fel, hogya kiállító bádogos mester művészi, használati tárgyakat mutatott be, bronz lámpákat, kannát, kávéfőzőt pakfongból12, kannákat sárgarézből és különféle lámpákat, amelyekkel nagy sikert aratott.

Molnár László szerint ezen mesterek munkássága révén vált ez a fémművesség a XIX. század közepén fokozatosan művészi kézműiparrá. Ennek következtében új műipari-iparművészeti terület jött létre, amely széles körű társadalmi igény kielégítését szolgálta. A művészi fémtárgyak ilyen környezetben ekkor első ízben kerültek nagyobb közönség elé. Nemcsak anyaguk volt ebben a körben újdonság, de újnak tekinthető funkciójuk is. Évszázadokon keresztül ugyanis az ötvösség volt a művészi fémművesség, de ezek a tárgyak már nem ötvösmunkák voltak.

A réz, bronz és pakfong tárgyak fokozatosan átveszik az ekkor már erőteljesen hanyatló ötvösség szerepét, a század második felében mindenütt ezen kézművességek által előállítotttermékekterjednek el.13 Sajnos ezeka munkák alig maradtak fenn a mindennapi életben, ezért van nagy jelentősége az egyházak tulajdonában megőrződött minden egyes tárgynak.14

A céhbeli képzett rézművesek mellett meg kell említeni a céhen kívül dolgozó kontárokat, falusi kézműveseket és a rézöntéssel foglalkozó cigányokat is. Mivel termékeik - a különféle használati rézedények, kolom- pok, csengők -nem fordulnak elő a református egyházi edények között, nem foglalkozunk velük részletesebben.15

8 Timaffy László 1973. 233-235.

9 Timaffy László 1991.266-9.

10 TimaffyLászlómi26S.

11 Molnár László 1976.148-9.

12 A pakfong vagy alpakka réz, nikkel és cink ötvözet.

13 Molnár Lászlif 1976.40.

14 Molnár László 1976.148-149.

15 Timaffy László 1991.269-275A rézedények szélesebb körben mindeddig nem keltettek érdeklődést. Alaposabban két kutató foglalkozott velük, Timaffy László, aki elsősorban a sárgaréz öntés technikáját ismertette16 és Toranova, Éva, aki felvidéki rézedényeket mutatott be.17 Molnár László a reformkori fémművességgel kapcsolatban tért ki rájuk.18

Az alábbiakban a történeti Magyarország északkeleti részén, a kettéválasztott - Szlovákiához, Ukrajnához és Romániához is tartozó - történeti Gömör, Abaúj, Zemplén, Ung, Bereg, Szatmár megyében ismertté vált református egyházi edényekkel foglalkozom. Idézem a XVII-XIX. századi egyházlátogatási jegyzőkönyveket, összeírásokat, amelyek adataiból megállapításokat tehetünk a rézedények formáira, esetleg díszítésére. Majd templomi használatban fennmaradt XVII-XIX. századi rézedényeket mutatok be, amelyek révén fény vetül ezekre a használatból már régen kiesett edényfélékre.19

EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK ADATAI

Két egyházmegye un. vizitációs jegyzőkönyveinek rézedényekre utaló feljegyzéseit ismertetem. A Borsod-Gömör-Kishonti Egyházmegye 209 gyülekezetének 1756-os egyházlátogatási jegyzőkönyve a XVIII. század közepi állapotokat érzékelteti. A Szatmári Egyházmegye 80 gyülekezetének adatai 1878-ból származnak.20

Borsod-Gömör-Kishont Egyházmegye

Alsózsolca 1757.Z réztál. (Isten Anyaszentegyházának emlékezetbe 2001.121.) Ároktő 1754. ajakas és talpas rézkanna circiter5 iccés (Uo. 2001.23.)

Borsod 1757. egy réz ajakas, fedeles kanna. (Uo. 2001.147.)

Bódva 1757. két réz kondér tiz-tiz iccés, amelyeket 1755-ben szerzett az eklézsia. (Uo. 2001.297.)

Hamva 1755. egyrézsrófos kondér (Uo. 2001.81.)

Hernádnémeti 1754. réztányér a felső részén rajzolásos. (Uo. 2001.33.) Kesznyéten 1754. fejir szalamiával megfuttatott török réz kis tányérocska (Uo. 2001.38.)

Lak 1757. egy réz keresztelő edény (Uo. 2001.141.)

16 Timaffy László 1991.266-9.

17 Toranova, Éva 1992.

18 Molnár László 1976.148-9.

19 A határontúli református gyülekezetek emlékanyagának felmérését a következő OTKA pályázatok támogatásával végeztük, illetve végeztem: 34 387 A határontúli református gyülekezetek tárgyi emlékei 1998-2001 (Vajdaság, Drávaszög, Muramellék, Felső-Őrség), 37347 A határontúli református gyülekezetek tárgyi emlékei 2002-2006 (Felvidék), 68.849 Egyházi műtárgyak felmérése a Kárpát medencében 2007-2012 (Tiszáninneni Református Egyházkerület), 78247 A szlovákiai magyar református egyházközségek tárgyi emlékei 2008-2013,81584 A Zempléni Református Egyházmegye úrasztali és keresztelőedényei 2010,109852 Egyházi emlékek felmérése a Kárpát medencében 2013-2017 (Tiszántúli Református Egyházkerület)

20 A Borsod-Gömör-Kishonti Egyházmegye XVIII. századi egyházlátogatási jegyzőkönyveinek kiadását Dienes Dénes végezte 2001-ben, míg a Szatmári Egyházmegye története, benne az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatainak közlése Kiss Kálmántól származik 1878-ból.