Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Iparművészet - P. Szalay Emőke: Rézedények északkelet-magyarországi református templomokban
Noszvaj 1754. Keresztelő réz tál ónnal futtatva. (Uo. 2001.14.) Perkupa 1758. egy réz kanna (Uo. 2001.172.) Sajókeszi 1758. réz tányér Keszi Ecclesia javára Ao. fi 1685. (Uo. 2001.183.) Szalóc 1755- Keresztelő kanna és tál, velentzei rézbűi és ónnnal futtatott (Uo. 2001.64.) Szuhafő 1759. rézkondér (Uo. 2001.223.) Tiszalúc 1754. török réz tányér (Uo. 2001.36.) Az írásos adatok elemzése Mint a felsorolt vizitációs adatokból kitűnik, a borsodi gyülekezetekben viszonylag alacsony volt a rézedények száma. Ha az edényformákat vesz- szük végig, kitűnik, hogy réz úrasztali borospohárról ekkor, a XVIII. század közepén nem történik említés. A nagyobb méretű bortartó edények között említenek kannákat, „ajakas és talpas" jelzőjük vár magyarázatra. A rézedények kedvelt alakja volt a talpon ülő gömbölyű test, amelyet kiálló kiöntőcsőrrel láttak el. Ennek alapján felvetjük, hogy feltehetően ezt a formát jelentette a fenti két jelző. Az „ajakas és fedeles" kanna esetében úgy véljük, hogy hengeres - csőrös edényről lehet szó, amely megegyezik az ónkannák elterjedt alakjával, feltételezzük, hogy ezekről vehették a formát a rézművesek. A lajstromokban két ízben említenek kondért. Ezt a formát más forrásoknak köszönhetően szerencsésen ismerjük. A debreceni paplanosok céhének fennmaradt egy edénye 1793-as évszámmal, amelyen szerepel a megnevezése, „kondér", így fogalmunk lehet alakjáról.21 Hasonlít egy közel fél évszázaddal későbbi, 1835-ös vörösréz kulacshoz, amely a debreceni szíjgyártó céh felszerelési tárgya volt. A kondér elnevezést tehát Debrecen környékén is ismerték, itt kulacsra emlékeztető formát értettek alatta. Alakjukkal kapcsolatban más lehetőség is felmerül. Nagybákay Péter szerint a habán fűszertartókhoz hasonló vörösréz vagy ónedényeket nevezték így Miskolc, Rozsnyó, Kassa környékén .22 Ezek hasábos edények voltak kis szájjal. Véleményét alátámasztja a következő adat, amely srófos kondért említ. Az ónedények sorában a Tiszáninneni Református Egyház- kerületben az úrasztali borosedények között kedvelt volt a négy-hatoldalas palack, amelyet csavaros szájjal láttak el. így tehát gondolhatunk arra, hogy valóban ezt a formát is takarhatta a megnevezés. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a debreceni paplanosok kondérjának is csavaros ónkupak volt a fedele. Mindenesetre nagyobb űrtartalmú edényekről lehetett szó, hiszen 10 itcésként írják le az egyiket, amely kb. 5 liter nagyságú volt. Harmadik edényforma a tál, amelynek funkció szempontjából úgy tűnik, két változata szerepel, a kenyérosztásra és a keresztelőtálként szolgáló. A magában említett tányér feltehetően kenyérosztó tányér volt. Ezt támasztja alá, hogy minden esetben a kannák előtt említik őket, míg a kereszteléshez használtak az összeírásban kivétel nélkül az edények felsorolásának végén kerülnek sorra, sőt a keresztelő szertartásához használt tálakról ezt sokszor külön megjegyezték. A legrégibb rézedényre vonatRÉZEDÉNYEK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS TEMPLOMOKBAN kozó adat 1685-ből éppen tálra vonatkozik, véleményünk szerint ez is kenyérosztó tál lehetett. Úgy tűnik, hogy ezt a formát díszítéssel látták el, egy tányérról azt jegyezték fel, hogy felső részén rajzolásos, amit vésésnek vélünk. A keresztelő készletekről közelebbit nem közölnek. Egyelőre nem tudjuk, hogy a velencei réz milyen anyagot takart. Az ónnal futtatott réztárgyak is ismertek voltak. Úgy véljük, ezeket a tárgyakat rézművesek készítették szemben a sárgaréz öntött formákat előállító rézöntőkkel. A XVIII. század közepéről származó adatok annak bizonyítékai, hogy a rézművek ebben az időben nemcsak megjelentek, de elfogadottak is voltak, méltónak érezték a hívek arra, hogy templomi használatra adományozzák őket. Szatmári Egyházmegye Angyalos 1878. Egy közköltségen szerzett rézkanna 1844-ből (Kiss Kálmán 1878.) Cseke 1878. egy régi réz pohár ezüstözés és aranyozásokkal (Uo. 1878.408.) Gyűrtelek 1878. Egy aranyozott réz tányér 1802-es felirattal (Uo. 1878.514.) Gügye 1878. egy réz tányér (Uo. 1878.519.) Komlódtótfalu 1878.1 réz pohár 1 rézkanna (Uo. 1878.574-) Nagyar 1878.1 aranyozott kopottas rézpohár, három réz tányér (Uo. 1878.631.) Panyola 1878.1 rézkanna, egy szarvas és 1809. van metszve (Uo. 1878. 669.) Szatmár 1878. Két öblös fedeles rézkanta szíjfogantyúkkal (Uo. 1878.786.) SzatmárNémeti 1878.1 rézkanna csináltatta Kegyes Mihály 1800.2 réz kanna 1 másik B A (Biró András és Rácz István 1804.), 2 rézkanna inkább veder ajándékozták Varga Mihály polgár és felesége (Uo. 1878.839.) Tyúkod 1878. egy 15 itcés rézkanna (Uo. 1878.874.) Forráselemzés Szatmár megyéből, bár több mint száz évvel későbbről, szintén több adatáll rendelkezésünkre. A zempléni feljegyzésektől eltérően itt találkozunk feltehetően úrvacsora osztásához használt poharakkal. Mindkettőről csak azt örökítették meg, hogy aranyozott. Ezekről felvethető, hogy talán ötvösmunkák voltak, hiszen az ötvösök is készítettek réz tárgyakat is, amint azt éppen a debreceni ötvösök fennmaradt emlékanyagának néhány darabja bizonyítja .23 A megörökített edények között a kannák vannak túlsúlyban. Formájukat tekintve az „öblös, fedeles kanna" megjegyzés tartalmaz erre történő utalást, amiből alul kiöblösödő, viszonylag széles nyakú edényre következtethetünk. Ez az edényforma elterjedt volt az egész Alföldön, itt most a szíjfogantyú tarthat érdeklődésre számot. Felvetjük, hogy esetleg olyan edény lehetett, amelyen két oldalt két kis karika van, ebbe fűzték bele a szíjakból álló fogót.24 Feltételezésünket a következő adat támasztja alá, amelyben a „kanna" megnevezés mellett „inkább veder" kitételt használ az összeíró. 135 21 P.SzalayEmőke 1982.252. 23 KözölteP.BrestyánszkyIlona 1972.172.449.sz„ 1975.367.,371. 22 Nagybákay Péter 1965.146. 24 toranova, Éva 1991.154-155. számú edényhez lehetett hasonló.
