Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága

KÖLCSEY ÉS WESSELÉNYI BARÁTSÁGÁNAK KIBONTAKOZÁSA

113

demes áttekinteni a költőnek a Vécsey báró parancsára készült jelentését. Kölcsey Bugát Pál királyi biztos, Wesselényi Vécsey adminisztrátor fejére „kiáltottszégyent és gyalázatot," amiért a „riadás ideje alatt" szégyellni való módon megfutottak a maguk vállalta feladat elől. A főispáni helytartónak, mint a királyi biztosságot vállaló orvosnak „a veszély napjaiban is helyt kellett volna állnia." Mindketten tudták, hogy „törvény nincs büntetni a hely elhagyását," de „van egy bizonyos neme a büntetésnek, mit a vétkes akkor sem kerülhet el, midőn a törvények hallgatnak" Ez pedig „ű közvélemény." íz a kolera elől futó orvost, és „a kötelességnek eleget nem tett kormányzót szégyennel és gyalázattal bélyegzii" Az adott szó megtartása, a kötelesség teljesítése polgári erény. Ha az adminisztrátornál Kölcsey „feljelentette" Wesselényit, akkor a Bugát Pálnak írott levéllel a királynál jelentette fel önmagát.

Ezután - „kiereszkedett az epekórság alatt parancsolt elzárásokra," panaszkodott a királyi biztosokra, a magánlevelek felbontására. Szólt arról, hogy „Pesten [a] bezárás miatt kenyér nélkül maradott... szegénység... a szükség felett keménykedő katonaság által vérontással fenyíttetett meg" Nem kell időben messzire visszagondolnunk, és nem is kell kevésbé ismert személyekhez írt levelekben „matatnunk." A 'Méltóságos Bárónak!1 1831. szeptember 11-én tette fel Kölcsey a maga megválaszolta kérdést: „Kell-e a népet arra kényszeríteni, hogy szorongásai miatt nekibuzduljon; s magát az igazgatás ellen vétkessé tegyel Biharban máris volt lázadás; s annak lecsillapítására a nyavalyánál gonoszabb orvoslás, a statárium véteték elő. ..Sez fog tehát a kereset módjától megfosztott élesdi oláhnak kenyeret adni, midőn a ránk jövő tél az éhelhalást is meghozza?"'12 Ennél a királyi udvarra veszélyesebbet csak a felvidéki - zempléni, sárosi - lázadók tettek. Ellenük hurkot vetettek a kötélre, és működtették a pallost a rögtönítélő bíróságok.

Kölcsey feljelentésében Wesselényi felszólalásának a második szerkezeti egysége a rendek csalódásáról szólt. A poéta doctus megfogalmazásában a júniusi közgyűlésről „két biztató reménnyel tértek a megyei rendek házaikhoz": a lengyelek mellett nyilvánított rokonszenvükkel „azon nemzet közelgő megszabadulását... remélték" a zsarnokságtól112 113; másrészt „az október másodiki országgyűlést bizonyosnak tekinték [sic!].. " Azóta a lengyel államiság megszűnt, „lengyel nemzet nincs többé,... helyreállításához sincs remény" Ezt szomorú szívvel veszik tudomásul, de jogot formálnak „a közfájdalom kijelentésére."

Részletesen taglalta Wesselényi az országgyűlés elhalasztásának következményeit is.114 Rámutatott, hogy a nemzet a múlt országgyűlésen - a francia forradalom gerjesztette vész elhárítására - csak 1831. október végéig ajánlotta meg a hadiadót és az újoncokat. A határidő letelt. Az „adószedés megszűnt o/rífóber] 29-cel törvényes lenni." A megyék, a szabad kerületek és városok - törvény hiányában - nem működhetnének

112 KFÖM i960. III. 400.

113 A szatmáriak kiállása a lengyelek mellett KFÖM 1960. II. 287—279.

114 Habsburg I. Ferenc király 1831. szept. 16-án a 9515. sz. rescriptumával a kolerára hivatkozva halasztotta el a korábban október 2-ra ígért diéta összehívását.

közre az adószedésben és az újoncállításban.115 A király elé terjesztendő -előre megfogalmazott - felirat-vázlatában Kölcsey sem mondott kevesebbet. A Reviczky elrendelte és Vécsey végrehajtotta vizsgálat anyaga bennragadta Kancellária levéltárában. A beszámolókból sugárzó lojalitás nem adott alkalmat felelősségre vonásra. Wesselényi ügyeinek szaporítására, emlékezetben tartására azonban adalékokkal szolgált.

VÉCSEY ÚJABB VÉTÓJA KÖLCSEY FŐJEGYZŐSÉGE ELLEN

Alig ért véget az október 17—18-án zajló lármás közgyűlés, Kölcsey- nek és az országos küldöttségek munkálatait „rostáló" megyebizottsági tagoknak folyatniuk kellett a munkát. Az országgyűlés összehívásának elhalasztása némi lélegzethez juttatta őket. Mivel a munkálatok vitatása párhuzamosan folyt minden törvényhatóságban, a helyi politizálók- ban felébredt a kölcsönös kíváncsiság. A hagyományokhoz ragaszkodók és a reformok iránt elkötelezettek sokszor késhegyig éleződő szócsatákat vívtak.116

Kölcsey és Nagy Károly a rájuk osztott penzumot 1831. november-decemberére befejezték. A másik hét bizottság tagjai többnyire tétlenkedtek, vagy használhatatlan véleményekkel álltak elő. A közgyűlés a megye első aljegyzőjére bízta, hogy - a bányászati bizottság kivételével - adjon formát, és a szatmári nemeseknek tetsző tartalmat a kusza véleményeknek, amikből majd a követutasítások születnek. Ez a feladat inkább időrabló volt Kölcsey számára, semmint terhes. Közben egy, a szemét is érintő súlyosabb baleset négy hétig késleltette a munkáját. Az Akadémia közgyűlésére sem tudott felmenni.117 Súlyosbította a helyzetet, hogy a Kölcseyvel egyébként barátságot tartó Berzenczei Kovács Sándor főjegyző 1832. február 27-én a megyei nagygyűlésen hivatalosan is bejelentette lemondását. Az adminisztráció zavartalan viteléért az első aljegyző vált felelőssé, akit ugyanazon a napon Geöcz Ferenc első alispán nyilvános kérése ellenére sem volt hajlandó Vécsey adminisztrátor a „főjegyzői méltóságra bocsátani!' A költő a főjegyzőségtől való eltiltását a bizottsági munkálatok rostálása során megfogalmazott véleményeivel hozta összefüggésbe. „MostSzatmár vármegyében semmit nem hallanál egyebet -írta Bártfaynak - tüzes fenekedésnél gróf György, Wesselényi, Gőcz [sic!], Nagy Károlfy] és én ellenem. Mi vagyunk tehát a megye veszedelmes embereil... Most még Csornai [sic!] is szarvakat vesz;118 5 Kende, a homo

115 A kolera miatt elhalasztott országgyűlés ügyében született Felírásról: jkv. 2639/1831. és 2640/1831. Lásd még: Kiss András 2003.93-102.: Kölcsey Vécsey Miklósnak, Cseke, 1831. december 21. Kölcsey Levelezés II. 433-436.

116 Sana 1959. i. h.; Barta 1966. i. m.; ehhez lásd még: Gergely András: A „rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a magyar reformmozgalom kibontakozásában. Tiszatáj, 1974- 6.sz. 37-41.: Völgyesi 2002.

117 1832. március 7-én Nagy Ignác patvarista mentette ki Bártfaynál, beszámolva a szemét veszélyeztető balesetről, és arról, hogy Geöcz Ferenc Kovács Sándor lemondásakor főjegyzőségre ajánlotta Kölcseyt. Nagy Ignác Bártfaynak, Nagykároly, 1832. március 7. KFÖM i960.415-416.

118 A szólás magyarázatára: Magyar példabeszédek és jeles mondások. 1-2. Összeszedte és megvilágosította Dugonics András királyi oktató. Szegeden, 1820.