Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága
114 TAKÁCS PÉTER versatilis119 120 121 122 123 124 * életre és halálra kötött vele szövetséget.bizony, bizony mondom néked a Mohácsi nap után következő gyalázatos és forgandó élet nyomai mai napig látszanak rajtunk." Ezen a ponton megszakította Kölcsey a panaszát. Azt azonban még megírta pesti barátjának, hogy en- gesztelésül Vécsey báró ebédre invitálta Nagybányára. Ö viszont - mivel a „vicenótáriusnál feljebb tartja magát," - elhárította a meghívást: „mint Marguis Posa a spanyolban; úgy én a magyarban büszkeséget kívánok; és bátor valéknem menni." Közölte azt is, hogy töpreng lemondásán, de ezt Wesselényi és Károlyi véleményétől teszi függővé.'20 Bártfay - ahogy azt Kölcsey kérte - „mind gróf Györggyel, mind Wesselényivel" ismertette a levelet. Wesselényi Jegszívesb idvezletét" küldte Csekére, kérve Kölcseyt, hogy addig „ne tégy magadra nézve semmit, míg veled nem szól... Olyat kivált ne, milyet soraidból gyaníthatni..." Közölte, hogy „Gróf György csak néhány napig akar... mulatni ezúttal körültetek; azonban ha módját találhatod, látogasd meg s beszéld ki magad vele, tudom, szívesen veszi.“'2' Két hét sem telt el az elhamarkodott lemondástól Kölcseyt visszatartó levél Csekére érkezésétől, amikor Bajza küldött kétségbe ejtő üzenetet: Wesselényi a vívómesterrel „gyakorolván," annak „fegyvere, szúrás közben megtörvén, a báró mellében igen mély sebet ejtett. Orvosai azt hitték, hogy tüdeje és gégéje van keresztül szúrva, következőleg, hogy a seb halálos. Másfél napig aggodalmak közt voltunk, hogy nem él meg; de harmadik napra állapota megjavult, s hangját is visszanyerte..., tüdeje... sértetlen"m Az érzékeny lelkű Kölcseyt megrázta a hír. Május 3-án Bártfaytól érdeklődött a báró hogyléte felől, megjegyezve: „a báró sokszor van ilyen helyzetben," s „úgy látszik, szereti a veszéllyel összekötött mulatságokat“'13 A hajszálon lebegő tragédia, a megfontolatlanság a Szatmárban lassan építkező reformtábor politikai sikereit is kockára vetette. EGY SIKERTELEN KÖZGYŰLÉS A Nagykárolyban 1832. május 7-én tartott megyegyűlésen - ahol az országos bizottságok előterjesztéseit véleményezték - sem Károlyi György, sem Wesselényi nem voltak jelen. A vita részben érdektelenségbe fulladt. Többen oda is hagyták a gyűlést, és csak ímmel-ámmal támogatták a reformjavaslatokat. Kölcsey kedvét vesztve számolt be a történtekről Bártfaynak: Geőcz Ferenc első alispán „egyenes lélekkel vívott..., némelykor Kende is pártfogolt. .. De Ötves János Úr gonoszul viselé magát. Vagy egészen a munka ellen volt; vagy legalább bölcsen hallgatott.. ,"'24 Harmadik napra elfogy119 Ingadozó, hajlékony, a véleményét könnyen változtató ember. 120 Marquis Posa = Posa márki; Friedrich Schiller Don Carlos drámájának bátor hőse. Kölcsey bártfaynak, Szatmár, 1832. március 14. Kölcsey Levelezés III. 24-26. 121 Bártfay Kökseynek, Pest, 1832. április 11. Kölcsey Levelezés III. 29-32. 122 Bajza Kölcseynek, Pest 1832. április 20. Kölcsey Levelezés III. 34—37123 Kölcsey Bártfaynak, Cseke, 1832. május 3. Kölcsey Levelezés III. 38-40. 124 Barta István megtalálta Wesselényinek az 1832. február 12-én Eötvös Jánoshoz címzett, a jobbágykérdésben pártolást kérő levelét, s arra Eötvös Jánosnak a keltezettak az emberek. „Ezekből látod: mi kár nekünk, hogy Grófod és Barátja jelen nem lehettek. Ez most visszapótolhatatlan kár. A most végzettek fognak a követeknek utasításul szolgálni, s ily utasítás mellett követ lenni ki óhajt1 Keservesen megbántam, hogy valaha publicum elé léptem." Károlyi és Wesselényi távolmaradásával mentette Nagy Károly főügyész is, aki „felé sem jött gyűlésünknek. És igaza van; mert mit használt, hogy Geőcz és én ott valónk?" Örömmel értette Bajza leveléből, hogy Wesselényi „jobban van," de „e mellett is törül heteden szerencsétlenséget hozott reánk az erős mellyen szúrt seb." Május hetedike ugyanis „többet vissza nemjön“'2S Kölcsey azt fájlalta, hogy a konzervatívok megrostálta javaslatok képezik majd az ország- gyűlésre küldendő követek utasításait. A nyár úgy telt el, hogy Kölcsey és Wesselényi nem találkoztak. Annak sincs nyoma, hogy levelet váltottak volna. A Bajzával, Bártfayval, Szemere Pállal és Döbrenteivel folytatott levelezés sem említette Wesselényit. Az operatív bizottsági munkálatok rostálása, Kölcsey meggyőződésénél „konzervatívabb irányba tologatása" Károlyi és Wesselényi távollétében megtörtént. Az adminisztrációs feladatokkal - másolással, külön vélemények kifejtésével, a nádorhoz való felküldéssel - Kölcseynek kellett megbirkóznia. Ráment a május hátralévő része. Júniust háznépe szűkebb társaságában Szobráncon és Visken töltötte. Bizonyíthatóan foglalkoztatta az esedékes tisztújítás is. Birtokügyeinek intézése elől sem térhetett ki. Részben a vállát nyomó, Ádámtól örökölt tetemes adósság, a testvérével, távoli rokonaival és Cseke közbirtokosaival osztatlanul usuált határ is a kelleténél gyakrabban okozott mellőzhetetlen gondot. Augusztus végét, szeptember közepéig az időt Kölcsey Pesten „múlatta."126 A tanulmányozható forrásokból úgy tűnik, hogy ott barátaival, állandó levelező partnereivel, az irodalomban elhíresült jelesekkel igen, de Wesselényivel és Károlyival nem volt alkalma találkozni. Hazatérve, első útja Szatmár városába vezetett, ahol „betegeskedőbarátját," Nagy Károlyt látogatta meg. A kedves barát bízta meg, hogy válaszoljon helyette Wesselényinek a megyei dolgokról érdeklődő levelére. Nagy Károlynak - kezdi a „Méltóságos Báró!" - megszólítással indított levél, „ereje a kérdésre felelni nem lévén; de hosszú gyengélkedési által a közdolgoktól különben is távol tartatván-, rám bízó, hogy érette válaszoljak." A közdolgok terén említendő volt „a rendszeres munkálatok... vizsgálat alá bocsátása." Kölcsey szavaiban szemrehányás bujkált, amiért Wesselényi is, Károlyi is távol tartotta magát ezek vitatásától: „Asikernem volt nagy. Keveset, talán semmit len válaszát. Hiába kérte azonban Wesselényi Eötvös Jánost: vigyázzon, hogy „az Urbarialeba valami sötét és illiberális gondolatok ne csússzanak" be. Eötvös gonoszul válaszolt; „ez a vad nép. ..-írta úgy fogja azt tekinteni, mint... fellázadása által kicsikart és kivívott kötelességet..." Barta, 1966.113-114. 125 Kölcsey Bártfaynak, Nagykároly 1832. május 12. Kölcsey Levelezés III. 42-44. A reformpolitikusok közül Kölcseyn kívül Deák tulajdonított még hasonló jelentőséget a reformok és az időtényező összefüggéseinek. 126 Taxner-Tóth Ernő augusztus 29. és szeptember 8. közé teszi a pesti időzést. Taxner- Tóth Ernő 1992.329. Kölcsey Wesselényinek írott levelében szeptember 17-re datálta hazatérését. Kölcsey Levelezés III. 82-83.
