Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága
112 TAKÁCS PÉTER lés elhalasztását is, mert az adót és az újoncokat a legutóbbi országgyűlés csak 1831 októberéig szavazta meg. Ezért a vármegyék nem működhetnek közre az adószedésben és újoncállításban. Szaporította a báró bűneit azzal, hogy „a nyári generális gyűlésbenm a lengyelek mellett elmondott beszédét enyhített formában'' lediktálta. Az másolatban terjed. A mostani beszéde még nem forog közkézen. Külön hangsúlyozta Csomay, hogy Wesselényit gróf Károlyi György is pártolja. Ö tette „ezen megyében birtokossá," és azóta „a báró úr a gyűléseket szorgalmatosán gyakorolja." Saját magát „ezen nemes megye első áldozat[ának]" vallotta, akit„é/ve temettek el." Ez annyiban megfelelt a valóságnak, hogy a Pozsonyból hazatérő Csomayt a rendek távol tartották Szatmár vármegye jövedelemmel honorált tisztségeitől.108 109 Csomay Pál újabb feljelentésére a felség iránti lojalitásra a nemzet boldogulásánál is jobban ügyelő gróf Reviczky Ádám kancellár újabb vizsgálatot rendelt el. Báró Vécsey adminisztrátornak visszatétésekor első dolga volt, hogy a megyegyűlésen történtekről írásos beszámolót kért minden tisztségviselőtől. 1831. december 18 és december 21 között Geöcz Ferenc első alispántól kezdve Kölcsey Ferenc első aljegyzővel bezárólag a tisztviselői kar minden tagja megírta jelentését. Ezek közül csak az Eötvös Mihályét emelte ki egy láthatatlan kéz.110 111 A jelentésre kötelezettek valamennyien leszögezték, hogy Wesselényi „a felséges király és alkotmány ellen nem kelt ki" de azt kifejtette, hogy „az adó és katona október2-ig jár törvényesen,... azt tovább fizetni az adózó nép nem köteles" Ez utóbbi fél mondat - bár Wesselényi kérte szerepeltetését, azonban „a többség annak betéteiét ellenezvén" - kimaradt a feliratból. A legkorrektebb, és tartalmilag legteljesebb jelentést Kölcsey írta. Taxner-Tóth Ernő véleménye szerint Vécsey a lemondás és a kötelességteljesítés dilemmája elé állított a költőt. Hangsúlyozva a beszámoló érzelemmentes tárgyszerűségét, az irodalomtörténész úgy vélekedett, hogy Kölcsey levele „első olvasásban megfelel a följelentés követelményeinek, csak figyelmesebb tanulmányozás fedi föl, hogy a toll nagy mestere milyen ügyesen helyezi át a hangsúlyokati'm Említettük már, hogy december 3-án Kölcsey fölöttébb tartózkodó levelet indított Zsibóra. Vitathatatlan az is, hogy a költ nyakába - Ádám testvére olykor felelőtlen vállalkozásai és elhamarkodott tettei miatt 108 A Nagykárolyban 1831. július 13-án megnyitott megyegyűlés. 109 OL. Magyar Kancelláriai levéltár, A 49. Acta praesidialia secretaria 6-7. cs. 110 Lásd uo.; Eötvös Mihály további sorsát nagyvonalakban ismerve, három alkalom megvizsgálása kínálkozik annak kiderítésére, hogy hova tűnhetett jelentése. Egyik: Eötvös amerikai utazásra készülvén, útlevelet kért, s a kancellárián - szükséges lévén a információra - a Kancellária egyik ügyintézője emlékezhetett az itt tárgyalt ügyre, és kiemelte a jelentését, elmulasztván azt visszatenni. Másik eset: Az élénk politikai visszhangot kiváltó Szatmári 12 pont elfogadásával (1841. február 24-én) kapcsolatos tájékozódás év vizsgálat. Harmadik - legvalószínűbb eset - az Eötvös Mihály ellen 1850-ben birtokelkobzással ás meghurcoltatással járó hűtlenségi pere az 1848—1849-es szabadságharc során kifejtett tevékenysége miatt. 111 Taxner-Tóth Ernő, 1992.224-225. majdnem kiegyenlíthetetlen adósságok, és rendezeíien birokviszonyok szakadtak. A kor szabadságfogalmával szorosan összefüggő etikai tartást, és a magyar birtokos nemesség legjobbjainak közéleti szerepét, emberi viszonyrendszerét, romantikus hőskultuszát tekintve, az 1830-as évtized nyitányától a Kölcseynél következetlenebb és kevesebb lelkiismereti gátlással küzdő emberek sem engedhették meg maguknak a Felsőbüki Nagy Pál féle „kétarcú játékot" Ez egy újabb nemzedék. Lojalitásának fő tárgya nem a felség, hanem a haza. Moralitása hőskultusszal van átitatva. Nem idegenkedik az áldozati szerep vállalásától sem. Elkötelezett a politikai korrektség és a romantikus tisztaság iránt, A Taxner ímő „elsőlátásra és hallásra" vizionálta és hallucinálta feljelentés gesztusát a tisztviselői kar tagjainak vallomásai is sorra cáfolják. Egybehangzóan állították, hogy Wesselényi csak a többség akaratának engedve tekintett el attól, hogy az 1831. október 29-től törvénytelen adószedés és újoncozás alkotmányjogi tényének a feliratba fogalmazásán túl, cselekvó'leg is megtagadta volna a vármegye tisztikara az adószedésben és újoncállításban való közreműködést. Számlálatlan durvaságot, ólombotos kakaskodást, háryjánosi ábrándozást, patópálos henyeséget, modernizáció iránti érzéketlenséget el lehet mondani a 19. század első felének magyar nemességéről. Az egzisztenciális kényszerből fakadó, az 1944-1990 közötti tömeges árulkodást és be- súgást kikényszerítő cinikus amoralitást - a manipulálás vélt szándékával fűszerezve is - nem szerencsés összevegyíteni az 1830-as évtizedben fellépők, a magyar polgári nemzetállam megteremtésén fáradozók morális elkötelezettségével. Batthyány Lajos, Csány László, az aradi tizenhárom, Petőfi, Vasvári, Kazinczy Lajos, az emigráció helyett a halált vállalók morális fedhetetlenségét dobnánk ezzel a feltételezéssel a cinizmus 21-edik századi serpenyőjébe. Mentegetőzve, politikai rafinériába fürdetve is, Kölcsey személyének és életművének meggyalázása lenne, ha moralitását Felsőbüki Nagy Pál vagy Csomay Pál amoralitásával mérnénk. Beszámolója nem feljelentés, nem is árulkodás, hanem a Wesselényi által elmondottakkal való politikai, erkölcsi, büntetőjogi felelősséggel vállalt azonosulás. A Kölcsey Kálmánnak később üzent polgári moralitás megnyilvánulása. Wesselényi „beszédét" - saját meggyőződésével azonosítva - logikus szerkezetbe komponálta. Három téma köré csoportosította. A koleráról, a Vécsey viselkedéséről, a pesti vérengzésről; a lengyelek ügyéről; az országgyűlés oktalan és törvénytelen elodázásáról nemcsak magánleveleiben, de köztéren is vállalta. A maga fogalmazta feliratokban és megyei előterjesztésekben is hasonló módon foglalt állást. Tudós költőről lévén szó, a hasonlat is ideillik: A baráti kapcsolat formálódása közben az első aljegyző és a szabad zászlós főúr politikai ikergondolatait Wesselényi Miklós Nagykárolyban - az 1831. október 17-én megnyitott közgyűlésen - az ország irigyeltebb orgánumán Bécsig hallhatóan zengte el. A szelíd, halk beszédű, de máig élvezetes stílusú gondolkozó és író - remek szerkezetbe komponálva - máig érvényes morális tartás és politikusi viselkedés példájaként átörökítette kortársaira és a késői magyarokra. Az írásban visszaadott Wesselényi-beszéd minden gondolatát megtaláljuk Kölcsey korábbi autentikus szövegeiben. Ebből az aspektusból ér
