Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága

KÖLCSEY ÉS WESSELÉNYI BARÁTSÁGÁNAK KIBONTAKOZÁSA

111

A szeretetre és annak hiányára egyformán érzékeny Kölcsey mégis úgy érezte, hogy a félig hivatalos, félig baráti kapcsolat közé betolakodott a hódolatot elváró mágnási gesztus. A költő annál önérzetesebb volt, hogy viselkedésében a meghunyászkodásnak vagy megalázkodásnak helyt engedjen. A Nagykárolyból december 3-án keltezett válasza tovább jegelte a kapcsolatukat. A„Méltóságos Báró!"- megszólítás, és az „Alázatos szolgája" - levélzárás a leghűvösebb formula, ami kettejük között előfordult. Az Erdélyről szóló jegyzetek elmaradását sajnálja ugyan, de a sajnálat mértékét csökkenti az odavetett - „később is kipótolható" - érdektelenséget sugalló megjegyzés.

Taxner Ernőt feltehetően ez a ridegség indította arra, hogy első olvasatra feljelentést vizionáljon a december 21-én Vécseynek dátumozott Kölcsey levélben. A túlfeszített munka, a rideg téli időjárás okozta letörtség mellett elképzelhető, hogy némi sértődöttség is vezette Kölcsey tollát a Wesselényi levélre adandó válasz megírásakor. Erdély és a Partium jövőjéről - mint majdnem minden megoldásra váró kérdésről - Kölcseynek és Wesselényinek hasonló volt a véleménye. A visszatartott dolgozat any- nyiban izgathatta Kölcseyt, hogy a báró mélyebben elmerülhetett Erdély tapasztalati kultúrájában és hétköznapi világában. Pontosabban felmérhette az ortodox görögkeleti civilizáció hatását a lakosság köznapi viselkedésére. A bezárkózására okot adhatott annak feltételezése is, hogy talán Wesselényi fél gondolatai kisajátításától, azért tartotta vissza tanulmányát. Bárhogyan volt, az elmaradt küldeményt Wesselényi báró kérésének mértékletes teljesítésével viszonozta az első aljegyző. Tudomására hozta, hogy csak „a Coordinatio Fororum, és az ordo processualis vágynak tisztázva.101 Az elsőt Mlgod már bírja; a másodikat ide rekesztem." A levél száraz tények, időpontok felsorolásával folytatódott. Az aljegyző tudatta, hogy Gönyei102 felvállalta a bizottsági vélemények nyomtatását. Majd felsorolta az 1832-ben várható közgyűlések időpontjait.103 Érzékelt-e valamit Wesselényi Kölcsey bezárkózásából, azt nem tudjuk. A sors és a szatmári konzervatívok szeszélye ugyanis hamar összehozta a két embert.

A Kölcsey és Wesselényi levélváltásából áradó hűvösség okára fényt deríthet, ha sikerül majd tisztázni Helmeczy - bizonyára nemcsak Kölcseyt - figyelmezető intésének hátterét, mely szerint „június 10-edike -11-edike óta Bécset Don Miguel-i inguisitionális lélek lepte meg}04 - A vi101 Coordinatio Fororum, és az ordo processualis = a bíróságok rendezéséről és a per- rendtartásról.

102 A nagykárolyi nyomdász.

103 Kölcsey Wesselényihez, Károly 1831. dec. 3. Kölcsey Levelezés II. 429.

104 Don Miguel de Braganga (1802-1866) írástudatlan portugál király. 1828-ban abszolút uralkodónak deklarálta magát. A Magyar Kurír 1831. márc. 25. sz. (187 lap) közölt

tudósítást az ellen február 7—8-án kirobban lázadás leveréséről. A lázadókat a február 24-én felállított ítélőszék halálra ítélte, s az ítéletet a kihirdetés napján végre is hajtották. A francia forradalom és a portugál lázadás időbeni közelsége, a kolera megfékezésére állított kordonok kiváltotta népi zenebonák, és a Bécsben szigorodó bírói ítéletek váltották-e ki Helmeczyből azt az érzést, hogy a bécsi udvar is az Inquisitio szigorával kíván élni?! Nem tisztázott. Az sem, miért kereste Bártfay lakásán háromszor is a bárót. Nem zárható ki az sem, hogy frissen értesült Csomay Pálnak a már említett feljelentéséről

gyázats óvatoskodás tehát itt sem felesleg."'05 Ekkoriban kapott Wesselényi is egy névtelen levelet. Ebben arra figyelmeztették, hogy elfogatására adott parancsot a császár.106 * Van-e összefüggés a Wesselényi szatmári közgyűlési szereplése és Helmeczy figyelmeztetése, valamint a névtelen aggódó között, az egyelőre kideríthetetlen. A szatmári konzervatívok Wesselényi elleni berzenkedésére azonban egyre több forrás utal.

Történt ugyanis, hogy a Csomay Pál elfogultságában társak, mint a Károlyi György követjelentését kinyomtatni elhatározó gyűlésen, most is szembeszegültek Wesselényi javaslataival. Ezúttal is Gencsről, Tyúkodról és a közbirtokosok lakta településekről érkezők hangoskodtak. Nem nyerte meg a tetszésüket, hogy a megyétől még október 17-én is távol lévő Vé- cseyt Wesselényi számon kérte, amiért az epekór hírére nyúlcipőt húzott. Geőcz Ferenc alispán mentette ugyan a helytartót - ezt Kölcsey jegyzőkönyvben megörökítette -, mondván: a kolera idején nem volt tennivalója a vármegyében. A király biztosokat rendelt a vész megfékezésére és elhárítására.

Kölcsey azt hitte, hogy a „resultátum," valamint a „deputationalis munkától" az ő és Nagy Károly alkotta vélemény váltotta ki a „gyűlölséget."'07 Senki nem sejtette, hogy a zajongás hátterében ezúttal is egyéni sérelem munkál. Ez még akkor sem derült ki, amikor Vécsey Miklós helytartó parancsára december 18 és 21-e között minden tisztviselő írásban számolt be az október 17—18-án tartott közgyűlésen történtekről. Csomay Pálon - esetleg egy-két barátján kívül - senki nem tudta, hogy mint az év elején, most is az ő feljelentése miatt koptatják a tollat, és fogyasztják a tintát Szatmár vármegye tisztségviselői. A volt helyettes alispán és megvádolt diétái követ október 21-én gróf Reviczky Ádám kancellárnak címzett feljelentésében név szerint megvádolta Wesselényi Miklóst. Genesen datált levelében azt állította, hogy a „felséges jó fejedelem Iránt... jobbágyi hűséggel buzgó, és maga között csendes egyetértésben élő Szatmár vármegye" nemeseit „báró Wesselényi Miklós úrnak... gyűléseikben való megjelenése"összezavarni. Október 17-én is a báró úr „hosszas beszédjével figyelmetességre, bámulásra, és idegenkedésre bírta a jelenvoltakat!' Előbb a főispáni helytartó távolmaradását panaszolta. „Hivatalát és személyét sértegető szavakkal illette." Vádolta az európai fejedelmeket, a minisztereket, kabineteket, „hogy a cholera betegség palástja alatt megengedték a lengyel nemzetet és szabadságát örökösen eltemetni... Az orosz udvar ellen tett vastag és sértő kifejezéseket." Azt állította, hogy a királyi biztosok cselekedete törvénytelen volt. Törvénysértőnek nyilvánította az országgyű105 Helmeczy Mihály Kölcseynek, Pest, 1831. jún. 20. Kölcsey Levelezés II. 365-367,778- 780.; Helmeczy figyelmeztetése összefüggésben lehet azzal a hírrel, ami az udvarhoz közeli körökben terjedt, és Széchenyi 1831. április 3-án - Bethlen Imrére hivatkozva - a következőket jegyezte naplójába: „A felség azt mondd: Wesselényi ellen hűtlenségi pert indítok!" Április 24-én - a szűnni nem akaró pletykák nyomán - újabb jegyezni való került a naplóba: „Stettner: Wesselényinek a nyakába kerülhet ez a históriája... 6, az ebfajzatja!"

106 Wesselényi 1831. október 11-én egy „ért idejű, eszű s egész Hazában méltán tisztelt férjfi"-tői, feltehetően Haller István belső-szolnoki főispántól „rejtélyes névtelen levelet" kapott, mely szerint elfogatására készülnek. Erről bővebben Trócsányi 1965.104.

107 Kölcsey Bártfaynak, Cseke 1831. dec. 19. Kölcsey Levelezés II. 432-433-