Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága

102

TAKÁCS PÉTER

A kézműipari megrendeléshez hasonlatos kérés azonban nem csiholt ihletet Kölcsey lelkében és elméjében. 1810. május 6-án biztatta ugyan magát:,, Wesselényi halálára tegnap előtt harmadlkszor kezdettem írni. Úgy vélem, hogy csak ezzel az utóbbival fogok maradni, mihelyt készen leszek vele, el fogom küldeni Édes Uram Bátyámnak,'w A dicshimnusz azonban a harmadik nekifutásra sem született meg. A báró emlékét idéző kötet kiadása is elmaradt. A sikertelen vállalkozás nem hú'tötte le Kazinczy rajongását. Visszatérően dicsérte Kölcsey előtt a fiatal Wesselényit. Tájékoztatja, hogy Döbrentei kíséretében két Bánffyval és Pataky Mózessel 1814. június 22-én Zsibóról Bécsbe indult az ifjú báró, ahol a Napóleon felett győzelmet arató császárok, királyok és fejedelmek sereglését szemlélik meg. Innen „Urátzba, Fiumébe, Triesztbe, Velencébe mértnek." Hazafelé jövet pedig őt fogják meglátogatni."21 A levelekben helyett kapott a „szörnyölőkszörnyölő/w*epitheton ornans. A„princeps juventutis hungariae" (legelső magyar ifjú) minősítés sem maradt el.22

Kazinczy levelei Kölcsey szépírói hírét elvitték az ifjú Wesselényihez is, de a ménest tartó, mozgáskényszertől űzött, a zenéért rajongó, Kolozsvárott diákoskodó, tanítómesterek és barátok övezte Wesselényi nem foglalkozott az apja emlékét versbe szedni elmulasztó Kölcseyvel. A költőt is lekötötték magánéleti és anyagi gondjai, a családi birtok-osztály,23 és a Szatmárba költözés.

A két ember élete egyelőre érintkezés nélkül futott egymás mellett. Legfeljebb egy Kazinczy levél, a Felelet a Mondolatra nyelvújítást védő röpirat híre tudatta egyiket a másik, másikat az egyik létezéséről. Kölcseyt zárkózottsága a vármegyei politizálástól is távol tartotta. Szemere Pálnak vallotta meg, hogy„m/j? 1829 a [évben] Vécsey installációján megjelentem, s kevés hónapok múlva hivatalba léptem, egész életemben csak egyszer voltam Szatmár v[árme]gye gyűlésén,24 5 kétszer a Pest vfárme]gyeházgalériáján. .., megyeipatvarista sem voltam soha."15

A két embert egymáshoz közelítő motívumok közül nem hagyhatjuk említetlenül a mindkettőjük lelkében megfészkelő felebaráti érzést.

„temetési pompáján" az orátor és a prédikátor az elhunyt erényeinek a méltatása helyett a hibáit emlegették. A prédikációt és az orációt szokás volt kinyomtatni. Ehhez az özvegy is tartani akarta magát, de - ahogy az ifjú báró fogalmazta - „kedves Anyámnak némely versekkel s Atyámnak képével való kinyomtatása a célja," hogy „ezek által a két munka hibái takartassanak el." (Kaz. Lev. VII. 316-317.). Kazinczy (Kaz. Lev. VII. 329-335) vállalta, hogy a legjelesebb hazai verselőket: Berzsenyit, Virág Benedeket, Kis Jánost, Horvát Istvánt, Vitkovits Mihályt, Döbrentei Gábort, Szemere Pált és Kölcsey Ferencet felkérte, hogy verssel tiszteljék meg az elhunytat.

20 Kölcsey Levelezés 1.98-100.

21 Kaz. Lev. XI. 457-460.; Kölcsey Levelezés 1.331-334.; Wesselényi és Pataky Mózes széphalmi látogatását Kazinczyn kívül Wesselényi Patakyval közösen szerkesztett ifjúkori naplója is megörökítette. OL. Wesselényi család levéltár. Mikrofilmtár, 12.006/96.5496 sz. tekercs.

22 epitheton ornans = állandó vagy visszatérő díszítő jelző; A „princeps juventutis hungariae" (legelső magyar ifjú) a mércét Kazinczy ismeretségi körében csak Vay Miklós generális két fia (Miklós és Lajos), Pestalozzi tanítványának a neveltjei „ütötték meg." Kaz. Lev. XII. 558-563.; Kölcsey Levelezés 1.383-389.

23 Csorba Sándor 1991.9-18., 22-24., 42-44., 49-56.

24 Feltehetően akkor, amikor Szatmárban a nemességét publikáltatta.

25 KFÖM 1960.3.536-537

A szegénység istápolása, a róluk való gondoskodás közös jellemzőjük. A19. század második évtizedétől a szépirodalomból, az útleírásokból, a létfilozófiából, a politikai programokból és az európai történetírásból kihámozható individuális élményre, a hőskultuszra „a tapasztalás aranybányáibólkifejlő köznapi gondok is rátelepedtek. A „Kunság mezein ért kalászt"lengető,... „Tokajszőlővesszein nektárt"csepegtető isteni áldás ellenére, az ország legkülönbözőbb régióinak lakosait időről időre vissza- visszatérő éhínség sújtotta.27 Erről a keserű valóságról Wesselényi többször meggyőződött. 1818—1819-ben édesanyja, Cserei Heléna levélben tájékoztatta az uradalom falvainak lakóit sújtó ínségről. Hetenként háromezer cipót osztott ki az éhezőknek.281833. május végén Wesselényi írt Kölcseynek arról, hogy Erdélyben „rémítőínség uralkodik, s még nagyobb közeledése fenyegetígérte, hogy „amíg két falatom lesz, ember körültem éh[h\el halni nem fog"19 Július elsején - mentve elmaradását Pozsonyból - így folytatta: Erdélyben ismét „egy... alattomos ellenség kezdégyászos zászlóit lobogtatni. ínség s éhelhalás borzasztó közeledését valék kéntelen szemlélniGabonát tartalékoló akcióba kezdett. Elhatározta „inkább feláldozni" mindenét, „hogy sem jószágimbeli [sic!] embereimet nyomorogni, vagy csak egyet is közülük éh[\\]el halni engedjek,"30

Hasonló tapasztalatoktól Kölcseyt sem kímélte meg a sors. Szatmár vármegyei aljegyzőjévé történt kijelölését követően kitört az 1831-es kolerajárvány. Csekén - Kölcsey falujában - kezdte dühöngését a kór. A szántóvető mesterséget alig folytató falut körbezárta a katonaság. Se aratni, se napszámra nem mozdulhattak. Az emberek félig ért kalászokat dörzsöltek ki, úgy próbáltak néhány falathoz jutni. Az aratási és cséplési bér nélkül maradt lakosokat a téli éhhalál réme fenyegette. Ezt panaszolta a költő Bugát Pálnak, az embereket számításaiból kifelejtő királyi biztosnak. A kolerajárvány okozta nyomor, és az elzárás következményeitől való félelem Zemplénben is, Biharban \szenebonát, messianisztikus népi nyugtalanságot okozott. A felszínre tört primitív forradalmiságra az államhatalom válasza a statárium volt.31 Mindketten tudták, hogy a presztízs-vetélkedés során elfogyasztott pálinka felhánytorgatásán túl, a „kutyabőrrel rendelkezők" többségének a jobbágyokéhoz hasonlatos sorsában is keresni kell majd a történészeknek, hogy a Gencsről, Tyúkodról, Csengerből, a „kurta nemesek lakta" 13-15 faluból miért „kisérték" az ólmos botok és cséphadarók olyan gyakran a megyegyűlésre sereglőket. A két ember egymásra találását segítette a hasonló társadalmi jelenségek okaira talált azonos magyarázat.

Egy mozzanatot Kölcsey barátságával, emberekhez való viszonyulásával kapcsolatban (ez Wesselényire is igaz) meg kell még említeni. Debre26 A szókép a Vörösmartyé (Gondolatok a könyvtárban).

27 Takács 2005.121-130.; UjfalvySándor, 1955.151—154.;

28 Cserei Heléna levelei ifjú Wesselényi Miklóshoz. OL. Wesselényi család levéltára. Mikrofilmtár, 12.006/96.5496 sz. tekercs.

29 Wesselényi Kölcseynek, [Zsibó, 1833. május vége] Kölcsey Levelezés Ili. 300.

30 Wesselényi Kölcseynek, Kolozsvár, 1833. július 1. Kölcsey Levelezés Ili. 322-325.

31 Tiikovszky 1955. E témához lásd még: Balásházy János: Az 1831-edik esztendei felsőmagyarországi zendülésének történeti leírása. Pest, 1832.; Bálint Nagy István: Kolera- járványok Csanád vármegyében. Makó, 1928.; Horváth Gyula: A pesti koleralázadás 1831-ben. TBM10. Bp. 1944.219-234.