Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága
KÖLCSEY ÉS WESSELÉNYI BARÁTSÁGÁNAK KIBONTAKOZÁSA 103 ceni diák korában Káltay Ferenccel, majd később Wesselényivel, Deákkal kialakult barátságát lélektanilag befolyásolta az a gyermekkori szeretet- hiány, amit minden árva és félárva gyermek átél, és élete végéig cipel magával. Tudat alatt a gyermekkorukból hiányzó anyai vagy apai törődést és gondoskodást keresték a barátságban. Hármójuk közül a legérzékenyebb alkat Kölcsey volt. Ódában, elégiában, dalban, epigrammában, himnuszban felfokozottan élte meg a történelmet is, a politikát is, a hétköznapokat is. A lelki fájdalmak őt kínozták meg leginkább, a barátság keltette öröm az ő lelkét röpítette legmagasabbra. Wesselényi tragikus drámai hősként, robbanó, rendszert szétvető feszültségek közepette élte napjait. Az életet, a sorsot, a múltat és a jövőt is kockára vető tűzhányóként kitörni kész feszültségtől zaklatva élte meg örömeit és bánatait. Pusztulva is, csúcsra jutva is mindig Antigonéként, sohasem Kreonként futotta meg a pályáját. Deák volt az epikus nagy folyam ebben a politikai barátságot példázó színjátékban. Olyan hatalmas medrű, amibe a csapongás és a rombolás képessége nélkül az apró örömök és az országvesztő tragédiák is törvényszerűen gördültek a megvalósítható megoldások felé. A tapasztalati fel- készültsége, nyolc-kilenc évszázadnyi viszontagságos magyar történelem sorsfordulói meggyőzték arról, hogy nincs a világon olyan óriás vakond, ami képes lenne olyan gátat feltúrni a folyamok törvénye elé, hogy azok vize a tengert el ne érje. Bár most Kölcseyről és Wesselényiről szólunk, de hármuk közül egyikük sem hiányozhat a polgári magyar nemzetet vajúdó tizenkilencedik század történelméből. KÖLCSEY KÉSZÜLŐDÉSE A KÖZÉLETI SZEREPRE A költő és gondolkozó köznapi tapasztalatait, ideológiai és filozófiai fel- készültségét, stíluskészségét ismerve, a közélet ügyeinek intézésébe a nálánál sokkal ambiciózusabb Kende Zsigmond vonta be Kölcseyt. A gesztus némileg hasonlított ahhoz, amivel Kazinczy csábította az elhunyt Wesselényit dicsérő vers írására. Az nem készült el. Most - az élet által megtört - a Kende segítségére is rászoruló költő, berzenkedve ugyan, de teljesítette a kérését. Megírta a Pozsonyból hazaérkező követeket, és az őket fogadó közgyűlésen elnöklő idős Vécsey Miklóst magasztaló beszédet.32 Hasonló alkalmi beszédeket, verseket ezt követően is sűrűn írta rokon tollával is villogni szerető Kende megrendelésére.33 Igénybe vette Kende az 1827. évi VII. te. elrendelte regnicolaris conscriptió községsoros adataihoz fűzendő, a megye lakosainak adózó ké32 Követek visszaérkezésekor KFÖM1960. II. 7-12. Barta 1959.255-256.; Taxner-Tóth Ernő 1992.200-201. 331829. március s-én hat magyar és egy latin verset küldött az ifjú Vécsey Miklós főispáni helytartó beiktatását szervező Kende Zsigmondnak. KFÖM 1960. II. 16-17. és Ili. 361-363.; 1829. április 20-án a pár nap múlva esedékes György napra Károlyi grófot köszöntő verset, majd üdvözlő beszédet csikart ki tőle Kende. KFÖM 1960. II. 13-5. és III. 363.; Az 1829. június 26-án Kendének címzett levelében maga is szokatlan izgalommal készült a tisztújításra. KFÖM 1960. III. 364-366. pességét fejtegető jelentés megfogalmazásához is Kölcsey tollát. Ennek elkészítése során az adózók friss összeírását Kölcsey összevetette a megye nemeseinek 1809-es összeírásával, és az egyházi sematizmusokkal is.34 Barta István kutatásaiból, és a témában rejlő lehetőségek felkeltette kíváncsiság nyomán született dolgozatokból35 egyre karakterisztikusabban rajzolódik ki az a típusú vármegyei politizálás, ahol a sérelmek fel- hánytorgatása és presztízs-vetélkedés helyett vagy mellett egyre inkább az elvi ellentétek és a polgárosodást mozdító cselekvő akaratok osztják meg a vármegyei nemességet. Ebből a szempontból az 1832—1836-os országgyűlés sorsfordító. A19. század első olyan országgyűlése, amire úgy készülnek az ország törvényhatóságai, hogy a közélet minden kérdését áttekintve, megyénként aktivizálják magukat azok a politikusok, akik meg akarják újítani, a kor igényeihez akarják igazítani a törvényekkel építkező magyar alkotmányt. De ne fussunk előre. Kölcsey - kronológiailag datálhatóan - még csak az 1827. évi VII. törvénycikk rendelése alapján készült 1828-as megyei ösz- szeírást elemzi. Politikai beszédei közé 1830-as datálással besorolt, A szatmári adózó nép állapotáról című társadalmi és gazdasági állapotfelmérést értelmezhetjük Kende Zsigmondnak nyújtott baráti segítségként is.36 Feltehető azonban, hogy a politikai érdeklődése, esetleg az elkövetkező tisztújításon közéleti szerepet vállalni szándékozó kíváncsisága és készülődése is motiválta szorgalmát. A nemesi összeírást kérő levelében jelezte Kendének, hogy Bereg megyében a június 2-án tartandó tisztújításon ott kell lenniük .37 A július elején tartandó nagykárolyira pedig sürgette bihari rokonságának a meghívását. Ezúttal vonakodás és fejcsóválás nélkül küldi Kendének a gróf Károlyi György megtisztelésére készített alkalmi köszöntőt.38 Ezekből a mozzanatokból következtethetünk arra, hogy Kölcseynek ekkor már komoly szándéka volt közpályára lépni. A barátaival, a hozzá szíves rokonaival, a „gondolatait és stílusát gyakran kölcsönkérő" Kendével már egyeztetett arról, hogy a július elején - az előző tisztújítást követő hatodik évben39 - maga is közpályára lép. A tisztségekre jelölőknek azt is számításba kellett venniük, hogy a közéletben eddig nem forgó, zárkó34 Kölcsey Ferenc: A szatmári adózó nép állapotától (1830). KFÖM. i960.2. k. 27-39.; Az 1828-as regnicolaris összeírást vonatkozó községsoros adatainak történeti elemzését elvégezte Fazekas Rózsa: Az 1828. évi regnicolaris conscriptio végrehajtása Szatmár megyében. Acta Academiae Paedagogicae Nyiregyháziensis. Társadalomtudományi Közlemények 13.1996.87-99.; uő.: Földművelés és állattenyésztés Szatmár megyében az 1828. évi összeírás tükrében. Levéltári Évkönyv. X. Nyíregyháza. 1994.115-139. 35 Barta 1959. i. m. 282-299.; Barta, 1966.107-173.; Lásd még Gergely András 1974.; Szatmár vármegye véleménye az 1827. évi országgyűlési bizottság „tudományos és nevelési" munkálatairól. Közli: Takács, 1988.169-185. 36 Kölcsey ezen munkájáról, s annak sorsáról máig lezáratlan vita bontakozott ki Barta István és Szauder József között. 37 KFÖM i960. III. 364. 38 KFÖM i960. III. 364-367; Lásd még Taxner-Tóth 1992.208.; Barta 1959.270-271.; Takács: A reformkori Szatmár megye 20-22. 39 Bevett szokás szerint megyei tisztújítást három éveként volt szokás tartani, a főispán kijelölése szerint és elnöklete mellett. Szatmárban azonban az 1826-os tisztújítás elmaradt. 1823 után 1829. július 7-én tartottak újabb „széképítést," ahogy a tisztújításokat szokás volt nevezni.
