Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Régészet–Ókortudomány - Nemes Zoltán: A Déri Múzeum görög feliratos római kori sírköve. I.
92 NEMES ZOLTÁN kötetének anyagára utal, melyben a francia és albán kutató a mai Albánia területén fekvő ókori Apollóniához köthető feliratos kőemlékeket adta ki.12 Abban a munkában a 212-es sorszám alatt található a Déri Múzeum sztéléjén található felirat13. A szöveg megegyezése nem hagy kétséget az azonosság felől és ezt erősíti a kötet 15. tábláján közölt ábra is, amely egyértelműen a vizsgált sztélénket ábrázolja. Ezen kívül a PHI adatbázis és a Cabanes-Ceka feliratgyú'jtemény is hivatkozik egy további publikációra: Das Sandschak Berat in Albanien (1904). A kötet Carl Patsch munkája, Bécsben az Adler kiadónál jelent meg 1904-ben,14 és az Országos Széchenyi Könyvtárban fellelhető. Átlapozva bizonyosságot nyert, hogy a Déri Múzeumban található sztélét - sok más hasonló típusú és vele rokonítható darabbal együtt - Patsch 1903-as kutatóútja során az akkor török uralom alatt álló albániai Pojaniban (az ókori Apollónia területén), a Szűz Mária kolostor falában látta és le is írta.15 A kötetben rajzot is közölt róla (4. kép), ez az azonosítást még egyértelműbbé tette.16 A fenti adatok birtokában a sírkő származásának, de legalábbis feltalálási helyének kérdése tisztázottnak tekinthető. A sztélé nagy biztonsággal köthető az ókori Apollóniához és ezáltal a vele kapcsolatos kutatás új irányt vett. Apollónia ugyanis sok szempontból kiemelkedő hely volt az ókorban. Az Aóos folyó (mai neve Vjosé) torkolatának közelében, az illyr etnikum területén alapították a Kr.e. VI. század elején korinthosi és kerkyrai telepesek Eridamnon néven. Szerencsés fekvésének, kiváló kikötőjének és a közelben található természeti kincseknek 17 köszönhetően igen hamar gazdag településsé fejlődött. A sorozatos illyr és makedón támadások miatt előbb szövetséget kötött Rómával (Kr.e. 229), majd Epirus Nova részeként védelme, fennhatósága alá került (Kr.e. 146). Ezt követően nemcsak gazdasági területen fejlődött tovább, hanem római mecenatúrával a hellén művészeti-kulturális hagyományok egyik legjobb, legszebb kiteljesítőjévé vált. Cicero nagy és fontos városnak nevezte.18 Ezt a hírnevet nem utolsósorban rhétorikai iskolájának köszönhette, ahol Octavianus, a későbbi Augustus is tanult. Strabón Apollónia polisát jó törvényűnek 12 Cabanes-Ceka 1997. Bár a PHI adatbázis adott sorszámú tétele a Cabanes-Ceka kötet anyagát veszi alapul, mégis ismeretlen lelőhelyűnek jelzi a sztélét, nyilvánvalóan a Supplementum Epigraphicum Graecum (SEG) feliratgyűjteményben megjelent legutolsó magyar publikáció alapján (SEG 48.2073 = Kovács 1998), amely nem ad meg sem származási, sem lelőhelyet. 13 Cabanes-Ceka 1997,57. A kötetben szerepelnek a felirat korábbi publikációi: A. Alexoudís, Zövxoriog (1868) 36.; ismeretlen szerző, K.H.Ph. Syllogos 3 (1870) 39. no. 9.; A Gilliéron, Monuments grecs l,6. (1877) 19.; S. Aristarchis, K.H.Ph. Syllogos 13 (1878- 79) 89. 14 Patsch 1904. 15 Patsch 1904,166, No. 23. Emellett megtalálható Patsch munkájában a felirattal foglalkozó korábbi kiadások jegyzéke is. Kötetében teljesebb címleírással szerepel a Cabanes-Ceka feliratgyűjteményben A. Alexoudis névhez kapcsolt editio princeps. A kötetet nemrég újra kiadták; bibliográfiai adatai: Anthimos Alexoudis, Syntomos Historiké Perigraphé lés Hieras Métropoleós Zelegradón Kai Tés Hypo 7en Pneumatiken Autés Dikaiodosian Hypagomenés Chras. 2010. 16 Patsch 1904, Fig 139. Ezt a rajzot közli Cabanes-Ceka 1997, Pl. 15. 17 A környéken jól kiaknázható szuroktavak a hajókészítéshez fontos alapanyagot szolgáltattak. Vö. Strabón, Geógraphika, VII. 316. 18 Urbs gravis etnobilis, Philippica, XI.26. Fig. 139 Grabrelief aus Kalkstein. 4. kép (e'üvon.coTdTTi) írja le.19 A várost fellegvár és 4 km hosszú városfal védte, épültek benne templomok, középületek, fürdő és színház. Művészeti életének kiemelkedő ága volt a kőszobrászat.20 Ezt a Patsch és mások által közölt régészeti feltárási anyag kellőképpen bizonyítja.21 Az illyrek területén eredendően görögök által alapított Apollónia tehát a hellén és római kultúra találkozási pontja lett, azok legjobb hagyományainak folytatójává vált. Ennek tükrében kell a sztélével kapcsolatos további vizsgálatainkat elvégezni és a feltárt jelenségeket értelmezni. Az eredet kiderítése után még mindig megválaszolásra vár az a kérdés, hogyan jutott el a sztélé Albániából a debreceni múzeumba? Erre vonatkozólag igen sűrű a homály. Két lehetőség merül fel, de mindkettőnek közös a gyökere és ugyanolyan problémás a megítélése. A sírkő 1903-ban még kétségtelenül a helyén volt az albániai Pojani falu mellett található Szűz Mária kolostor falában. Ha helytálló az az információ, hogy 1908-ban 19 Geógraphika, VII. 316. 20 Pausanias Hellasról szóló művében több helyen említ Apollóniából származó neves szobrászokat és kőemlékeket. 21 További irodalom Apollóniáról: Sestieri, 1976; Ceka, 2005; Cabanes et al., 2008,146- 162.
