Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Dudás Miklós–Homonnai Kinga–Molnár Attila: A pusztai mormota (Marmota bobak) és a pusztai pocoknyúl (Ochotona pusilla) Kárpát-medencei előfordulásai
A PUSZTAI MORMOTA (MARMOTA BOBAK) ÉS A PUSZTAI POCOKNYÚL (OCHOTONA PUSILLA) KÁRPÁT-MEDENCEI ELŐFORDULÁSAI 81 2. ábra Az Arctomys primigenia alsó állkapcsa a Berva-völgyi-barlangból (Mottl, 1936). A fosszilis mormota maradványoknál nehéz eldönteni, hogy a havasi mormotáról, vagy a bobakról van szó, különösen, ha csak alsó állkapocs tanulmányozása áll rendelkezésünkre (Kadicés Mottl, 1938). Csonttani bélyegei alapján a legtöbb szerző a pleisztocén mormota maradványokat Arctomys primigenia néven a havasi mormota és a bobak közé helyezte. Ebből a pleisztocén fajból izoláció révén később a Marmota marmota L. és a Marmota bobak Müll, fejlődtek ki. Mottl (1936) vizsgálta a metszőfogak színét, amely a havasi mormotá- nál sárgásvörös, a bobaknái fehér vagy halvány-narancsszínű. Fehér színűek a kolozsvári pleisztocénből előkerült bobakfogak is, valamint egy a Magyar Királyi Földtani Intézet recens gyűjteményében levő dél-olaszországi juvenilis bobaké is. A berva-völgyi lelet metszőfoga sárgásvörös. A bobakot a havasi mormotánál nagyobb termetűnek tartják. A berva- völgyi állkapocs a Mottl által vizsgált kárpáti és svájci példányoknál valamivel nagyobb és főként zömökebb, a kolozsvári pleisztocénkori, valamint a sepsiszentgyörgyi prehisztorikus maradványoknál azonban kisebb. A Bükki-Vaskapu-barlang A Felsőtárkánytól ÉNY-ra kb. 3,5 km-re található a Vaskapu-barlangban talált több ezer leltből származó emlősfaunában a rágcsálók dominálnak (Nitzinger N. 2004). At állatközösség leginkább a "felső Würm" együttesekkel pl. a Bivak- barlang, és a Pilisszántói kőfülke maradványaival mutat rokonságot. A felső pleisztocénnek ahhoz a kb. 13 ezer évvel ezelőtti szakaszához kapcsolódik, amelyet az utolsó komoly lehűlés jellemez. A 2. és a 6. lelőhelyekről a csontmaradványokból előkerült a kőszáli kecske (Capra ibex), a havasi nyúl (Lepus timidus), a havasi pocok (Microtus nivalis), a havasi cickány (Sorexalpinus) és a mormota (Marmota marmota). A13 ezer évvel ezelőtti lehűlés hatására a középhegységi Bükk vegetációja a mai magashegységekéhez vált hasonlóvá, s mindez az "alpesi" fauna bevándorlását vonta maga után. Debrecen Debrecen észak-keleti határában, a Hajdúsámsonra vezető műút mellett, a VITUKI által mélyített fúrás 15,01 méteres mélységéből, kékesszürke homokos agyagból egy egyedhez tartozó Marmota sp. leletek kerültek elő: egy bal állkapocs (a P4-el) és egy proximális és disztális vég nélküli jobb tibia (Kretzoi, 1954). Ez a megmaradt P4-es fog 5,4 mm hosszú és háromgyökerű, akárcsak a Berva-völgyi-barlangban lévő leleté. A mormota és a bobak jellegeinek a kereszteződése jellemzi a felsőjégkori leleteket. A Marmota marmota jól fejlett elülső zománckúppal jellemezhető, míg a bobaknái ez teljesen hiányozhat. A felső-jégkori leletek azt bizonyítják, hogy a mormota és a bobak közös törzse még nem differenciálódott szét a mai fajokra, hanem ez csak a jégkorszak végén történt meg. Már egyik faj sem azonosítható alaktanilag a felső-jégkori alakkal. Valószínűleg ez a közös ős a Marmota primigenia lehetett (Kretzoi, 1954). A jégkorszak végével ez az egységes faj kétfelé vált: a melegebbé és nedvesebbé váló nyugati területeken a magashegységek erdőöv fölötti hideg füves-sziklás felső szakaszain M. mormota-vá alakult, míg a keleti, szárazföldi, füves területeken a M. bobak alakjában alföldi-füves-pusztai alakként különült el, mely azonban éppúgy nem azonosítható már alaktanilag a felsőjégkori alakkal, mint a nyugati, alpi testvére (Kretzoi, 1954). Budapest-Várhegy, Hilton A budai Vár-hegy tetejét borító középső-pleisztocén korú édesvízi mészkőben a Fiilton Szálloda alapozásakor 1974-ben vörösagyaggal kitöltött, csonttartalmú üregek kerültek elő, amelyek gerinces faunáját Jánossy (1977) „castellumi" szint megjelöléssel különítette el. A150— 200 ezer évvel ezelőtti időszakot reprezentáló Lagurus lagurus biozónába (Kordos, 1994) tartozó faunában Jánossy (1976) kimutatta a Marmota aff. bobak két példányból álló maradványát. A mérsékelt-száraz klimatikus jellű (interglaciális) faunában a mormota mellett gyakoriak voltak további sztyeppéi elemek, minta hörcsögök közül a Cricetusés a kihaltAllocricetus, az ürge (Citellus), a földi kutya (Spalax), a szöcskegér (5/risfa), a füttyen- tő nyúl (Ochotona). Nagyvárad környékéről származó leletek (Betfia, Rápa, Galojpetreu) A negyedkori hüllőfauna kutatások során előkerült csontmaradványok között számos emlős lelet utal a pleisztocén végi és a holocén kezdeti időszak faunaösszetételére (Vencel, M. Oradea, 2000.) Betfia: 7. feltárási helyről Ochotonapusiila Rápa: Erinaceus europeus, Talpa europaea, Sorex araneus, Crocidura leucodon, Ochotona pusiila, Glis glis, Citellus citellus, Mormota bobak, Sicista subtilis, Spalax leucodon, Apodemus sylvaticus, A. falvicolis, Cricetus cricetus, Clethrionomys glareolus,, Arvicola terrestris, Microtus gregalis, M. oeconomus, Vulpes vulpes, Crocuta spelae, Ursus spaleus, Coleodonta antiquitatis, Mammuthus primigenius, Alces alces, (Hamar és Csák 1969.) Galojpetreu: Pelobates fuscus, Rana esculenta, Mormota bobak, Spalax leucodon, Cricetus cricetus, Citellus citellus (T. Jurcsák 1974.). A leletjelentőségét fokozza, hogy egyértelműen holocén korúaknak határozták meg a csontmaradványokat.
