Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Dudás Miklós–Homonnai Kinga–Molnár Attila: A pusztai mormota (Marmota bobak) és a pusztai pocoknyúl (Ochotona pusilla) Kárpát-medencei előfordulásai
82 DUDÁS MIKLÓS—HOMONNAI KINGA—MOLNÁR ATTILA A MARMOTA MARMOTA ÉS A MARMOTA BOBAK TÖRTÉNETI ÁLLATFÖLDRAJZA A két mormota faj (M. mormota és M. bobok) történeti állatföldrajzi elterjedésének nyomon követésére a Kowalski (2001) európai kitekintésű munkájában szereplő adatok alapján kerül bemutatásra. Kowalski a pleisztocénen belül öt időszakot különített el, ezért a mormota fajok elterjedését is öt térkép ábrázolja munkájában. A középső-pleisztocén Biharium (600-350 ezer évvel ezelőtt) idején mutatható ki először a mormota Európában. A Holsteinien interglaciális idején (350-300 ezer évvel ezelőtt) a spanyolországi és a kelet-európai előfordulások elkülönültek egymástól, majd a rissz eljegesedés idején (250-150 ezer évvel ezelőtt) a két mormota fajt egyaránt kimutatták Nyugat- és Közép-Európában, miközben Kelet-Európából alig ismertek. A rissz-würm interglaciális (135 ezer évvel ezelőtt) adatok jelzik a M. mormota esetleges alpi, és a M. bobok sztyeppéi előfordulását. A felsőpleisztocénben az alpi területeken a M. mormota általánosan elterjedt, és a jéggel borított területek ingadozását követve élettere az alacsonyabb és magasabb tengerszint feletti magasságokra terjedt ki (Chaline et al., 1995). A M. bobok legnyugatibb előfordulása a Kárpát-medencéből (Kolozsvár és Nagyvárad környékéről) került elő. Kretzoi (1954) szerint a felsőpleisztocénben a közös nemzetség még nem differenciálódott a mai két fajra, hanem egységes periglaciális alakkör volt a Spanyolországtól Ázsiáig húzódó sztyepp területen. A jégkorszak végével ez az egységes faj kétfelé szakadt: a nedvesebb-melegebbé vált nyugati területen a magashegységek erdő öv fölötti, hideg füves-sziklás felső szakaszain M. mormota- vá alakult, míg a K-i, szárazföldi, füves területeken a M. bobok alakjában alföldi- füves-pusztai alakként maradt meg. A közös őst faji szinten M. primigenia-ként különíti el. A holocénben a M. bobak európai elterjedési területe keletre, ill. Ázsiába szorult vissza (Corbet, 1978). A PUSZTAI POCOKNYÚL (OCHOTONA PUSILLA) HAZAICSONTTANIELŐFORDULÁSAI A pleisztocén és a holocén korban a pusztai pocoknyúl Közép-Né- metországban, Angliában, Belgiumban, Franciaországban és Magyarországon is általánosan elterjedt faj volt. A tudományos kutatások szerint hazánk területéről a Neolitikum idején pusztult ki véglegesen. Alsó pleisztocénből- Beremendi-szőló'hegy- Osztramos- Osztramos- Osztramos- Villányi-hegység- Kövesvárad (Bükk hegység) 11. sz. lelőhely 3. sz. lelőhely 2. sz. lelőhely 14. sz. lelőhely 6. sz. lelőhely Középső pleisztocénből- Tarkó'i-kőfülke (Bükk hegység)- Vértesszőlős I. sz. lelőhely- Budapest Országház u. 20.- Upponyi 1. sz. kó'fülke -Várhegy-Hilton (Budapest)-Solymár-Ördöglyuk
