Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Dudás Miklós–Homonnai Kinga–Molnár Attila: A pusztai mormota (Marmota bobak) és a pusztai pocoknyúl (Ochotona pusilla) Kárpát-medencei előfordulásai
79 Dudás Miklós—Homonnai Kinga—Molnár Attila A PUSZTAI MORMOTA (MARMOTA BOBAK) ÉS A PUSZTAI POCOKNYÚL (OCHOTONA PUSILLA) KÁRPÁT-MEDENCEI ELŐFORDULÁSAI BEVEZETÉS A pleisztocén elterjedt rágcsálói, a mormota (Marmota marmota), a bobak (Marmota bobok), és a pusztai pocoknyúl (Ochotona pusilla) közül hazánkban már egyik sem fordul elő. Az kevésbé ismert, hogy a két utóbbinak még a holocénban is megtalálták néhány csontmaradványát a Kárpát-medencében. A legnagyobb számú lelet a faunisztikailag egyértelműen igazolható „felső pleisztocén" folyóvízi üledékekből származik (Würm teraszok). A legtöbb csontmaradvány az ilyen helyeken mamut-lelet, mely a Duna vagy Tisza medréből, vagy teraszüledékeiből származik. Az északi közép- hegységeinkbe bevágódott folyók teraszai különösen gazdagok ilyen leletekben (Zagyva, Tárná, Sajó, Hernád, és a Galga). A folyóvízi eredetű üledékek viszont az Alföld hatalmas területein gerinces ősmaradványokban igen szegényesek. A hullóporos lösz és löszszerű üledékek a puhatestű faunában gazdagok, de a gerinces leletek csak szórványosak. A legtöbb gerinces csontmaradvány a karsztos képződményekben (barlangok, ha- sadékok, zsombolyok) maradt meg, ahol a talaj másodlagos mészkiválásaival, magas koncentrációjú mésztartalmával a legalkalmasabb a csontmaradványok fosszilizálódására. (Jánossy D. 1979) A mormoták nagyméretű földi rágcsálók. Észak-Amerikában fejlődtek ki a miocén korban és Eurázsiában a pleisztocénben terjedtek el. 14 fajukból Európában jelenleg kettő él, a Marmota marmota, melynek élőhelye az Alpok és a Tátra magas hegyi legelői, valamint a Marmota bobak, amely a Kelet-európai-síkság sztyeppéin honos. Csonttanilag nagyon hasonlóak egymáshoz. A felső-pleisztocént (Würm) követően a Marmota marmota a középeurópai Kárpátoktól a Pireneusokig, az Appenninektől a Dinári-hegységig élt, napjainkra azonban elterjedésük nagyrészt az éghajlatváltozás hatására jelentősen lecsökkent. Jelenleg a Kárpátokhoz tartozó Tátrában, Romániában többfelé, a Pireneusokban, az Alpokban, az Appenninek egy részében és néhány más helyen találunk mormotákat. Számos jelenlegi élőhelyén azonban visszatelepítések, vagy létező populációk erősítése eredményeképpen vannak jelen. A visszatelepítési akciókat a Pireneusokban mind a francia, mind a spanyol oldalon 1948 óta, a francia Alpokban, a Jura-hegységben és Vogézekben, a Francia-középhegységben, a svájci Jurában, a Tosco-Emiliano Apenninekben, az olasz Alpokban és még néhány helyen Európában (pl. Románia) végeztek. A MA ÉLŐ MORMOTÁK A holartikus Marmota nemzetségnek Észak-Amerikában hat, Eurázsiában nyolc faját különböztetik meg. Wilson és Reeder (1993) alapján az alábbi észak-amerikai és eurázsiai Marmota fajok élnek. A bobak (Marmota bobak, Müller, 1776) A bobak ismertetéséhez Görner és Hackethal (1988) valamint Bibikow (1996) munkái lettek felhasználva. A jégkorszak után a Marmota bobak benépesítette Ukrajna sztyeppi és erdősztyeppi zónáit, és Oroszország síkságait, Kazahsztánt, a transzbajkáli területeket, és Mongóliát. Az utolsó évszázadban a bobak elterjedési területe drasztikusan lecsökkent, mert az eurázsiai megművelt sztyeppekről az állatokat elűzték és az orvvadászok is alaposan hozzájárultak az állományok drasztikus csökkenéséhez. Az állományok a 20. század közepe óta fokozatosan újra megerősödtek Európában az óvintézkedések által, a vadászat szabályozásával és az alkalmas területek újbóli betelepítésével (Bibikow, 1996). A bobaknak általában véve sokkal nagyobb az elterjedési területe, mint a mormotának (Koch, 1888). Ismertetőjegyei: Az alpesi mormotához testfelépítésben és életmódban is nagyon hasonló. Valamivel nagyobb testű, mint a havasi mormota, farka világosabb és rövidebb, fekete színeződés nincs a végén, esetenként feketésbarna is előfordulhat. A fej csak kevéssel sötétebb, mint a hát, és nincs világos orri rész. Méretei és tömege: fej-törzs hosszúsága: 48-65 cm, a farok hosz- szúsága: 11—15 cm, a hátsó láb hosszúsága: 80-90 mm, tömege: 4-9 kg. Életmód: A társas életmódot folytató bobak nagy kiterjedésű üregeket ás, 3 m mély és 20 m hosszú alagútrendszert több bejárattal. A lakókat
