Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Dudás Miklós–Homonnai Kinga–Molnár Attila: A pusztai mormota (Marmota bobak) és a pusztai pocoknyúl (Ochotona pusilla) Kárpát-medencei előfordulásai
80 DUDÁS MIKLÓS—H0M0NNAI KINGA—MOLNÁR ATTILA lant legtöbbször a legmélyebb helyre rakják (1. ábra). A bejáratnál a kikotort földet dombokra hordják fel. 1 0 1 2 3m ;. ábra A bobak földalatti üregrendszerei (Bibikow, 1996). A bobak szociális viselkedéséhez tartozik a szőrápolás is. Egy ülő állat a hátsó lábával majdnem minden testrészét meg tudja vakarni. Egymás szőrápolásával üdvözlik a reggelt a kolónia tagjai, mielőtt táplálékkeresésre indulnak, majd utána gyakran az üreg bejárata közelében gyűlnek ösz- sze és akár 1-1,5 órát is eltöltenek szűkén egymás mellett vagy egymáson, heverészéssel. Ez a szűk testi kontaktus segíti a családon belüli összetartást. Veszély esetén az állatok a hátsó lábukra állva, többszöri füttyjelzést adva eltűnnek az üregekben. A bobak figyelmeztetése mindig két hangból áll: a felnőtt állat hívása lehet éles vagy zengő, míg a fiatal állatok magas füttyhangot adnak ki. Az egyes bobak alfajok kiáltásai alig különböznek egymástól. (Bibikow, 1996) Nagyszámú ragadozó üldözi a bobakot. A sasok, keselyűk és a vörös kánya mellett a farkas, a róka, a hópárduc és a pusztai görény is ellensége. Téli álmuk nem hosszú, és általában ők ébrednek fel a leghamarabb a téli álmot alvó állatok közül. Az állatok száraz növényi anyagokat hordanak az üregekbe. Magányosan, vagy együtt telelnek át. Az üreget belülről elzárják kövekkel, homokkal és egyéb füvekkel. A téli álom után márciusban kezdődik a párválasztás. Kb. 42 nap múlva 5-6 (10) kölyök születik és kb. 4 hétig szoptatja őket a nőstény, majd júniusban hagyják el az üreget a fiatal állatok (Görner és Hackethal, 1988). Nem szaporodnak olyan gyorsan, mint a mormoták (Koch, 1888). A felső korhatár 15 évtől van megadva (Görner és Hackethal, 1988). MORMOTA FOSSZILIS CSONTMARADVÁNYOK A KÁRPÁT-MEDENCÉBŐL Kolozsvár, Szamosfalva, Sepsiszentgyörgy A Számos-völgy környékén, a Kolozsvár vidéki diluviális (= pleisztocén) kavicsbányákból bobak leletek kerültek elő (Koch, 1888). A Számos- völgyét helyenként szegélyező párkánysíkok diluviális kavicsból állnak, amelyet 1-2 méternyi vastagságban sárga, homokos-kavicsos agyag (párkányvályog) borít, és ebből kerültek elő az Arctomys bobak csontmaradványai. A megtalált csontvázrészek a következők voltak: az állat koponyája az alsó állkapocs egyik felével, a gerincoszlop kis része 5 hátcsigolyával, a medenceöv egy töredéke és néhány lábszárcsont töredékei. Némelyik csonttöredéken szénsavas mészlerakódás figyelhető meg. Koch (1888) szerint az Arctomys primigenia (Kaup, 1839) kövült fajnak alsó állkapcsa alakra és nagyságra is nagyon hasonlít a kolozsvári példányra, de a kövült faj nagyobb az „Arctomys mormotta"-ná\ és a zápfo- gainak arányaiban is eltér egy kicsit, de ugyanez áll az Arctomys bobak-ra nézve is, de szerinte ez a két faj, az Arctomys primigenia és a bobak azonos lehet. Ezen adatokból kiderül, hogy a bobak elterjedési határa a negyedkorban nemcsak nálunk, de egész Közép-Európában sokkal délebbre és nyugatabbra nyúlhatott, mint ma. Koch (1888) még megemlíti azt is, hogy habár a párkányvályog kétségkívül negyedkori az alatta fekvő kaviccsal együtt, nem lehetetlen, hogy az állat a vályoggal nem egykorú, hanem jóval későbbi, mert életmódjuknál fogva lyukakat ásnak a földbe és ott is elpusztulhatott. így lehet, hogy már a geológiai jelenkorban élt, de régebben, talán az ó-alluviális korszakban. Bükk, Berva-völgyi-barlang A Berva-völgyi-barlangból (Bükk-hegység) Marmota marmota leleteket ismertetett Mottl (1936) és Kretzoi (1954). A heves megyei Felnémet község (ma Eger része) határában lévő sziklaüreg faunája két szintre bontható. A felső, sárga agyagréteg állattársasága magdalenien korú, vagyis a posztglaciális elejére tehető. Az alsó világosbarna mészkőtörmelékes üledék a javaglaciális szintbe tartozó solutréenbe sorolható, amelyből - a Bükkben először - az Arctomys primigenia Kaup. [Mottl-nál Arctomys primigenius] állkapocstöredéke került elő (13-14. ábra). Mottl (1936) szerint ez az első eset, hogy a Bükk-hegység pleisztocéni üledékében ilyen csontmaradványokat találtak (Mottl, 1936).
