Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. IV. A legeltető állattartás növényzeti vonatkozásai, valamint a hortobágyi növényzet változásának pásztorok általi jellemzése
64 MOLNÁR ZSOLT-HOFFMANN KÁROLY Szabó Gábor (Hortobágy), Szalai Imre és felesége Erzsébet (Kunmadaras), Szalmási Sándor (Kunmadaras), Szarvas Ferenc (Balmazújváros), Székely János és felesége Piroska (Tiszacsege), Szilvási János (Balmazújváros), Szopkóné Márki Mária (Karcag), Szó'nyi Imre (Nádudvar), Tasi Gábor (Nádudvar), Tokaji Kiss József és unokája Kis József (Balmazújváros), Tornyai Ferenc és felesége Mária (Balmazújváros), Tóth Gyula és felesége Mária (Hajdúszoboszló), Tóth József (Hortobágy-Máta), Varga Sándor és neje Ilona (Nádudvar). Félig-struktúrált interjúkat készítettünk. Először azt kérdeztük mindenkitől, hogyan lett pásztor, milyen volt fiatal korában a hortobágyi puszta élete. Későbbi látogatásaink során további kérdéseket tettünk fel a múlttal, a növényzet változásával kapcsolatban (pl. Mióta szikes a Hortobágy? Hogyan változott a táj, a laposak, a legszíkesebb részek stb. gyerekkora óta? Milyen volt a Hortobágy az I. világháború előtt? Hogyan alakultak ki a szíkerek, a zsombékosok?). Az interjúkat diktafonnal rögzítettük. Sajnos a teljes anyag legépelésére egyelőre nem volt módunk, ezért az interjúzás során készített rövid, de pontosságra törekvő lejegyzéseinket használtuk (a tájnyelvet csak a legfeltűnőbb esetekben dokumentáltuk, ez sajnos nem lehetett a célunk). A szövegben dőlt betű jelzi az idézeteket, az egyes emberek gondolatait ferde vonással (/), egy ember elváló gondolatait pontosvesszővel választottuk el. Az értelmezést segítő szavakat értelemszerűen nem dőlten szedtük és zárójelbe tettük. A beszélgetések során lejegyzett sok-sok idézet hű közreadása nem öncélú: (1) egyrészt ezáltal archiválásra kerülnek olyan gondolatok, amelyek fokozatos kihalása, fakulása elkerülhetetlen; (2) a sok idézet segíti a gyűjtött anyag továbbértelmezését, másirányú felhasználását, az esetleges hibás értelmezések kiszűrését; (3) végül úgy érezzük, hogy ha a pásztorok gondolatait egyféle szintetizálás után saját szavainkra fogalmaztuk volna át, a gondolatok egy része egyszerűen „meghalt" volna, elvesztette volna jellegét, „ízét". A sziket következetesen hosszú í-vel írjuk. Ennek fő oka, hogy a Tiszántúlon továbbra is így ejtik (a helyi születésű diplomások közül is többen), ezért a talajtanosok által kezdett szaknyelvi megrövidülését a népi tudás figyelembevételének hiányából vezetjük le, s így helytelennek tartjuk. EREDMÉNYEK Gyephasználat Legeltetés Arra a kérdésünkre, hogy a pásztor mit tehet a legelő minőségének megtartásáért, a legtöbb pásztor azt válaszolta, hogy ő maga „semmit nem tud tenni" (nem tudott rontani, rossz pásztornak másik esztendőben nem kellett elővenni (azaz nem fogadták fel) / (ő semmit) a jószág javította la mező nem ment tönkre, az mindig újult/ha legeltet, nem tudja elrontani / valamikor nem tudott ártani, rengeteg vót a jószág / ki van kísérletezve, ez a vidék eztet szereti! / az időjárás dönt, mi nem tudunk tenni semmit, aszályos időszakban elkopik, töri a levelit, az időjárás! / (ha) kopasz, lábával több kárt csiná; az időjárás vót a gazda! rossz pásztor nem áll meg a réten). Ezek a mondatok arra utalhatnak, hogy a hagyományos rendbe szokott ember éli az életét... Ugyanis ugyanők a következő mondataikban már a legeltetés fortélyairól, a telkesítésről, égetésről, töviskezésről stb. meséltek, azaz mégiscsak tudatosan és sokféle módon kezelték a legelőt. Sőt, a pásztortudomány létét az alábbi mondataikkal is jól jelzik: Nem mindegy, ki támasztja a botot!/az embertől függ, hogyan pásztorit! Melyik szárnyán tartózkodik, elébe áll. ../ha tudta, hogy megfogadták (jövőre is), úgy alkalmazkodott a területhez/az állatot ugyanúgy (kell nevelni), mint a gyereket, ha mindentől óvod, gyenge lösz!/meg kell tanúni legeltetni, hogy juh maradjon (ne pusztuljon el) / egy pásztorembernek az a dóga, hogy a jószágot figyelje/nem a kunyhóból őriztük, a bojtárnak a marha mellett kellett lennie, ez íratlan törvény vót a Hortobágyon/ha megszokja a járást... (azaz a pásztor megtanítja, akkor szépen legel) / Nem csak pásztora, egyenesen orvosa is (a jószágnak)//a juhot úgy kell szeretni, mint a családot / hosszú ez mire tanulja, az aztán mán tudja, mire öreg! / abba benne kell ülni! (helyt kell állni); egy napot kihagyok, nem látok bele! / a pásztor, ez egy külön felfogás (kb. szemlélet), élveztem / a rendes pásztornak érdeke is vót, azok a szívügyiben tartották az állatot/ezt meg kellett tanulni, a jószággal vele kellett érezni (a jó legeltetéshez). A legeltetés, kifejezés is jól mutatja, hogy az állatot nem legelni hagyni kell, hanem irányítani, különben leromolhat, a legelőt nem használja ki [mindig odaforgatták, aholjobb mező vót, oda mentünk velek[sic), lakjanak jól, tippan a legjobb, a hagyományos mező/a lábával nem legel a juh! legeltetni kell, itt eszel, nem mész sehova / a jószág zsivány, capolni nem engedtük, üsse le a fejit, előtte (kell) menni a jószágnak, mert csak gázolja a gyepet, (ha lassan megy) akkor (meg)esz/ a száraz füvet (is, és) annál inkább iszik rá/ (elterült gulya kapcsán:) ha ezeket megmozgassuk, nem teszi le a fejét, megy inni, és csak utána eszik (így most elfelejti, hogy inna), (amikor néhány lefeküdt, kérődzött:) nem baj, pihen egy kicsit, annál jobban legel utána/a jószágot jól el kell látni! (ez a pásztorság lényege)/ha nem fútt a szél, ment vóna a féreg miatt, eléje mentünk, feltartottuk / legeltet, más azt mondja: eteti a gyepet/a kúton átkeli legeltetni, oda kellett legeltetni, nem odahajtani! /pontosan, mint a házvezetés (olyan a pásztorkodás) / (korán be akar menni a birka:) csak visszább csapom, legeljen még, kicsi az idő / mindig mellette feküdtünk a jószágnak (éjjel) / előtte jár a gulyának). Fontos, hogy a jószág nyugodtan legeljen, rendesen egyen [na, kiterült, szélnek legel... (ekkor nem tereli, csak követi a pásztor a nyájat), milyen szépen nekiterültek a birkák! / félholdra legel a juh / nekiborította a juhot (a kukorica tarlónak)/lábunkig legel a juh (nem fél, nyugodtan legel) / elborult úgy, de szépen vannak, mint a felhő / mikor megterül, mint a csirke (szépen eszik) /elforognak a juhok (egész nap a jó legelőn) /laposakat nem gázoltassa sokáig, nem hajtja, csak a maga csendességében had menjen, belefolyik a gulya / a legelést kell megúnatni vele, meg a vizet, mindig csömörben legyen / fellegeltették (ne rohanjon a kútra, hanem legeljen) /azt nézték, mire ivott [a száraz füvet lassabban emészti, jót iszik rá, van idő, hogy felszaporodjon a mikroba). A pásztoroknak elmaradhatatlan társa a kutya. Meglepő lehet, de a bejáratott legeltetés során a kutyázta- tás sokkal ritkább volt, mint gondolnánk: vót, hogy (egész nap) nem kellett (kutyáztatni), vót hogy ötször, hatszor is megkellett /nem lehetett (szaba
