Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. IV. A legeltető állattartás növényzeti vonatkozásai, valamint a hortobágyi növényzet változásának pásztorok általi jellemzése
A HORTOBÁGYI pásztorok növény- és növényzetismerete 65 dott) bodriztatni a juhot, közé kellett menni, úgy legeltetni, a lábával nem eszik a juh (ha mindig csak megy). Korábban a juhász komoly segítsége volt a vezérürii. Használatát a téesz-korszakban tiltották, néhány helyen mégis fennmaradt. Különösen akkor van nagy szerepük, ha a juh nem egy nagy darab legelőt jár, hanem több kisebbet: mi még hagyományosan csináljuk, én még kiverem előre a két ürüt/bárányokkal, növendékekkel (volt az ürü), mozgatja, könnyebb velük bánni, állattenyésztő levágatta, 'mennyi anya elől eszi a füvet’/ha oroszlánosra van nyírva, előbb van melege (nyu- godtabb), azonos harang van rajtuk, egymást kövessék, juh menjen a hang után; idegen helyről (hozom), hogy csak egymást ismerjék / (kivételesen) oroszlánra vót nyírva, téesz nem engedte; ha nekivágtam a Hortobágynak (a folyónak), az összes birka átment utána, ha ki vót pofozva, tudták, hogy az a ő vezérük, mindig egymás mellett legelt (a két vezérürü). Fontos az is, hogy elég jószág legyen a legelőn [sok jószágot kéne rátenni, ha nincs lelegeltetve, hanem lehet kaszálni, ott marad a mező/any- nyi jószágot vállal, hogy tiszta legyék a főd, a piszkos mezőt nem szereti/se nem legelteti, se nem kaszálja, elsavanyodik, elkeseredik, elszigeteli a fű a földet, elkotúsodik, elbüdösödik, nem levegőzik), de túl sok jószág se legyen [kicsi a hely, sok a jószág/ha túlsók a jószág, elvakul, elzsombéko- sodik/húzgálja a gyökerit/egy marhalegelőre 12 birkát számítunk, ez egy páskum; így megszabták, számoltak, ha kevés volt a legelő, megtudakolták, aztán még béreltek, kiváltottak/ha ott szorultak a legelővel, ment másfele, egymáséra nem, de vót gulyafőd, tudott csípni, lopva, nem vótak olyan irigyek/ha sok vót (az állat), íccaka is menni kellett, ha panaszkodtunk, akkor valamerre mentünk 2-3 hónapra ősszel / bérelünk hozzá legelőt / (az egy hektárra jutó számosállatot) a Hortobágyon nehéz eldönteni, ezt is tanút ember találta ki, vót számosállat, de az sacc vót, ha sok vót, átvitték másik évben (más legelőre). A hortobágyi pásztorok a gyepes növényzet földfeletti részét mezőnek nevezik. Sokféle mezőt különböztetnek meg. A legfontosabb a tip- pan mező (Festuca pseudovina), nem jó minőségű, de nyáron fontos a laposi mező. A „milyen mezők vannak a Hortobágyon?" kérdésünkre az alábbbi válaszokat kaptuk: a tippan mező az első, arra iszik, azzal tűr, kemény mező / tippan-féle mező vót / eredeti vadmező, nem vetett fű, tip- pantól kezdve mindenféle, változatosabb, nagyobb a tápérték/tippanmező, telekfődek, ugaros, kaszáló/azért jó a tippanmező, mer mindig tiszta, amikor megújul, nem kell az avart harapni vele, nem válogassa / Pistahajú mező - kegyetlen nehéz lekaszálni, jószág szereti, ősgyep /sokféle mezőt láttam, tarlómező, bárányürmös mező, vegyes tippanos mező, ez hasznos /tippan, perje, sás, porcsin, bundaszőrmező/a tippan a hagyományos, ez a legjobb mező, (vannak) újfajták, csenkesz, vetett / vegyes mező, telekmező, mindenféle kinő, a trágyából, állatok összehordják / üröm mező, jó mezői tippanos, parés rész, bodorkás, porcsinos, csetkáka, sás / fenyér, savanyú mező/keserűmező (Eleocharis-os) /mindig ilyen mező kéne (aszályos tavasz üde, de nem friss mezeje) / a tippan kemény mező, iszik rá az állat/az őszi mező savanyú, gyenge, nincs benne erő, „libának való fű ez!"/tippan, pipaszúrkáló, csattogófű (Bolboschoenus), apró természetbeli füvek közte, ez nem szárad le, mindig marad, ha egy zabszemnyi fű ki van, már hasznos / ugarmező, folyó fű, porcsin, korpa fű, csorbóka, csengővirág, inkább tippanos részen /szelidmező, amit folyamatosan tud legeltetni, a vadabb mező el van gazosodva / tippanos mező, bodorkás mező, ez vegyes mindenfélével, perjével, libatippannal, telekmező, perjemező / tejes mező, tippan /tippanos mező, bodorkás, kenyeres, sásos széna/veresnadrág, tippan/rengeteg mezőt ismer az ember, látásbúi!/a tippan a leghasznosabb mező, olyan mint az abrak, a bodorka is hasznos, abbúl kéne sok /a mezőre jó vót a sok eső, a pipaszúrkáló fölért kötésig / sásos, gyíkínyes, nádas, pipaszúrkálósabb, tippanos, bodorkás, vegyes, giz-gazos, kanálikós, katókás, gyermekláncfüves, gólyahíres/vegyes, bodorka, leghasznosabb a tippan/bodorkás mező /perjemező, aljas fődön, laposban, ha elhullajtja (a magját), a jószág nem szereti, őszi mező jön közte fel, tavasszal nem kell neki, amikor friss, talál mást / kutyakapor, állandóan tudtak rá inni, borzasztóan tejtermelő növény / tejmező, mogyoró fű, folyó fű, kutyakapor, bodorka, sárkelet, porcsin (nemhiába ismerik e fajokat jól) / savanyú fű, mételyes fűnek hívta az öreg Czinege / tippanok, kákák, sások, bárányürömök, porcsin, sárkelet, bodorka, csalán, bogáncs, mind az ősgyepen, vetett fű, ehhez nem értek, bótbul lehet venni, itt a kertbe is van / ürmös mező / tippan, ez a fő izéje, lápos, sás, gyíkínyes / bodorkás, verestippan, perjés - nem olyan jó mező, sárkelet/tippan, perje, bodorka, ha tavasszal nem fagyos, sok eső és süt a nap / tippan mező, imádták a lovak, bodorka, erős takarmány, öregen keserű, nem kell/lapos mező, hátmező, ugarmező, ami fel vót törve, visszacsapódon/bodorka, tippan, pipaszúrkáló, perjés részek, sósparéj, jószág kitaposta, kigázolja a füvet, eredeti nem nagyon marad meg / tippan, bodorka, sárkelet, pipaszúrkáló, fenyer - ilyen laposi mező, sás, káka / tippan a hátason, pipaszúrkáló a laposban, sás, gyenge minőségű, telkes mező, szoktuk kaszálni a számadó lovának, lehagytunk egy darabot, megkíméltük /telekfődön sokféle fű, laposban pipaszúrkáló, más nem nagyon, káka / tippan, ez az első mező, szürke tippan, veresnadrág, porcsin, szappan fű, ez is egy igazi mező, szálas, vetett mező, sárkelet, perje, a mancsifű valódi mező / tippanos mező, tarackos mező, perjés mező, vegyes mező, har- manartós mező/perjésmező, tarackmező, vegyes mező vót, (vésztározás után) kiölte a víz a mezőt, nyárhátulján felfordúlt bodorkával, futóporcsin, a futó veresparéj, azóta se tisztult le, nincs elég jószág/minden évszaknak megvót a maga mezője, akkor vót jó, ha porzott utána a mező / tippan, sárkelet, lapos szél in, bodorka, som kóró, sósmező, cickafarok, sás, háromélű és rendes, szarvaskeret (vetik), libatippan, pitypangvirág (az elején kb. minőségi sorrendben mondva) / állás mező, telkes mező/siskamező. A hegyekben pásztorkodók szerint a Hortobágy szegényebb mezőt ad (sokféle mezőt nem nagyon találsz (a Hortobágyon)//űz/dőa gazda, minden héten egy nagy eső kéne, akkor gazdag a Hortobágy, ha esős az idő / belső mező, hasznos mező, nincs annyi a Hortobágyon, ott egyoldalú a mező, csak a sziket tudja rágni, öntözött részen az őszi sarnyú, az belső mező / a hegyi legelőjobb vót, mindig ződ vót, az ottani birkák itt nem maradnak meg és fordítva, hegyes vidéken nincs tippan, alföldi mező sósabb). Már a fentiekben is szóbakerült, hogy mikor mit szeret vagy nem szeret legelni a jószág. Néhány további idézet: vizes időben lekente a birka (a veresnadrág csenkeszt), amíg nem esett (az eső), nem evett (belőle) / a birka nem bánná, ha sose lenne eső, a lapos mezőt útálja, a partos részt szereti, fehéres-széksavas, annyira szereti a birka / a ló az apró füvet szereti, a
