Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. III. Élőhelytípusok és jellemzésük
56 MOLNÁR ZSOLT-HOFFMANN KÁROLY hér, majdnem poros, nincs feneke, ennek ajja a kotú). Hasonló a szíklyuk is [sziklyuk van a juhászpatka mellett); mások ezt nem ismerik. A szíkácsos is ritkán került elő (gyepen: nincsen rajta semmi, szántón: szürkés, fehéres foltok / lapos, vízeres / szíkácsos=bíbickocogó=szíkpatkaköz=szíkkopasz, a szíkkopasz porzott, még fehérebb), mások nem ismerik [ez megint tájszólás!). A szíkkopasz rész is vakszík [ahol a „Camphorosma"), ugyanígy a szíkkopolya (nem nőtt semmi, fújta a port a szél, üres főd, de nem főd, ezer évig víz alatt vót). Egyszer-kétszer hallani más hangalakokat is: székes, székfót, szikes (azaz é, illetve rövid i betűvel). A vakszík kapcsán kerül elő többször a kopár és a kopogó kifejezés is [nem terem rajta semmi, kopasz fődterület/ott nincs semmi, szikes szar/szikes rész, marikkal rakott, ha rásüt a nap, elsül, kopár/ahol a fehér por jön rajta/szik sarja, még a nótában is benne van/kopogó/kopogó=kopár=kopárszík/szikes/nincs rajta semmi, csak lyukas ne legyen /kopogós főd/nincs semmi, csak a szik főt, füstöl, ha elindul a jószág /szikes rész/mint a bibicbaszta). A szíkteknő egyszer került elő kis vakszíkes mélyedés kapcsán. A hosszan elhúzódó szíkfokok kapcsán került elő az ér, ritkán a szíkér (vízér, vízmosásos, szíkerek, szikes erek). Kevesen használják e szót, inkább megértik. Többen nem ismerik, illetve csak a nagyobb, mocsaras ereket nevezik meg. Többször egyezik a szíkfokkal. E helyek pásztorok általi jellemzései: ilyen erek, birka nagyon szeret inni belőle, biztos kiold valami anyagot az eső /nagyobb ér... /amikor a víz megáll benne, egész hosszan vót / elnyúlik, nem egylapos, tippanos, laposas / zápor mossa ki / hosszúkás, folydogálós erek, azon se nem nagyon jön (növény), ilyen szállingó valami, semmi se, a talaj tetején magától alkotódon, mélyebb helyre, amikor kopott a víz/növény nem nagyon, fehér nagyobb részeken/ valahol hosszabban van /szerintem, ahol a víz folyik, tetején úszikaszíkpor, nem nagyon nő /vízmosás/megyek a gyepen, gyönyörű pázsitos, 1-3 méterszéles ér, megmarad a víz/a víz megáll benne. A szikesek jellegzetességei azok a foltok, ahol a talaj különösen süppedékeny, folyós, könnyen elnyeli az óvatlan embert. Ezeket külön névvel illetik: szíkkotymány, szíkkótyvány, kotú, kátyú, kotymány, szíkkotú, szíkkátyú, kátyús (talaj), kotyvány, pocsmány, ördögmocsár, feneketlen, (szík)ingovány, szíkfenék, szék főt, szíkkotyma, szíkkotymán, szíkocsmány, szíkkotvány, szíkkátyás, szíkfok, szíkkotyó. Általában utakon van, de benn a legelőn, laposszélben és szíkfokon is, olykor szántón is előfordul. Egy értelmezés: tájszólások ezek, de egy az értelme: szíkfok. A kátyú gödrös (köves) utat is jelent. Erre mondják azt is: fokos út (értsd: gödrös). A kotymány pásztorok általi jellemzései: kerül a ríten, mehet rá az ember, beljebb megy két lépést, térdig benne van /szíkkotyma: elsüllyed benne, kotyogás/úton, iszapos keréknyom/elsüllyed benne/beleragadt/ beleveszni/belesüllyedsz, teteje száraz/szíkkotymány=szíkkátyú/szíkfok, nincs feneke / savas, vizes/szíkkotymányos=pocsmány=kátyús: laposas, hogy kék átmenni, süllyed, feneketlen, hiába viszik oda a fődet, megeszi/ szíkkotyvángos=szíkkotú: máshol porzik, ott még vizes, nincs neki feneke / szíkkótyvány/mísz rajta járművel, zutty, belemegyen, puha lösz talaj/amikor a szik elázik, térdig süllyedsz/szekérrel benne maradt, ragadós, nincs feneke /lapos, mocsaras/szíkkótyvány, szíkfenék, ki hogy mondja, feneketlen /kotymány: feneketlen kotymány, kotú, szíkfokra ráment/kótyván: a teteje, megkavarja (a tejes hígsár) /kotyvány: se nem jó, se nem rossz, ragad a főd (szántó), nem rendezett talaj, megbukott rész / megvicceli az embert, átázik velőig, szíkpadkás részen foltok/nem folyik el a víz, míg ki nem szárad /szíkfenék, szíkkótyvány: nagyobb, nem ér/szíkingovány, szíkkotú: feneke nincs, feneketlen /szíkkátyás: egyik helyt egy terület dudvás rész, mellette sós, kopasz valami, az a valami (Camphorosma), meg bárányüröm, felül a porond tippanos /szíkkátyú /szíkkátyú: mint a szíkfót /szíkkotú: ingoványos, ha erősebben süllyed / belemegyel, ott is vesztél/szíkkótyvány: szántófőd, megázik, elsüllyed a gép /szíkkótyvány: azt hinné az ember, hogy itt nincs víz, összefolyik, bebőrösödik, pocsmány van benne, kátyú. A kátyú olykor szinoním, máskor úton lévő gödör jelentésű [utakon/ki van verve, utakon / felázott / döcögős, zsombikos út/úton/az út/mintha csak be lenne bőrözve a teteje / rögös / besüllyed / olyan láptalaj, benne maradt a kátyúba/ott elment egy zetor, az soha többet nem sima, ne, nem gyógyul /megkeményedik, mint az acél/lőcsös szekér (tengelye) toszította a pocsolyát. Egyszer a szíkfenék is ilyen jelentést kapott [feneketlen, belesüllyed). A szíkespuszta geomorfológiai különlegessége a két világ határán lévő szíkpadka A szíkespuszták geomorfológiai különlegessége az A-talajszint le- erodálásával kialakuló szíkpadka. A padka tetején leggyakrabban ürmöspusztát, alatta pedig vakszíket vagy elürmösödő vakszíket találunk. A pásztorok a következő neveit használják: a leggyakrabban patka (ritkán padka) vagy szíkpatka, ritkán porong, szíkporong, csak egyszer szíktető, szíkpart, szíkhát, szíkpad, hancsik („valami partszerű" jelentésben), juhászpatka, szíkközi főd (a padkák tetejére értve). A patkára az ember leült, ott evett. A patka maga a tereplépcső (tetején terem gyep, (majd) patka, alul elfolyik; 5 cm-es részen, a parton legelő, mellette nincs semmi), de talán gyakrabban a teteje, illetve az egész együtt (szíkporong - kétoldalt padkája van / idomtalan sziget). Néhány ember nem ismeri a patka szót! Egy ember az útpatkára érti [utak mentén), nem a szikesre. A szíkpadka oroszul „bort" (Irina Safronova szóbeli közlése, vö. a magyar part szóval). A szíkpatka pásztorok általi jellemzései: a víz folyik le, mossa ki / leültem a szíkpadkára, s elszívtam egy pipadohányt/leülünk (rá)/föd ez isi, padka/szinte rá lehetett ülni, kimosta a víz/ tippan között bodorka, ahol jobb/nincs semmi/tetején terem gyep, patka, alul elfolyik/az egész folt (a peremmel) patka/rajta a tippan boldogan él/ni, a só kigyött, nyaltai sApatkán is nyalta azt a szürke fődet/juhászpatka, 30 cm, kiverís után kinyílik a határ, csengővirág, sárgállott a gyep, korpa fű, fehér, rózsaszínes/ alsó része a bíbickopogó /az a! szíkporong/a patkára ráültünk/szíkpart: felszántanák, szürke lenne, minőségileg jobb, mint a vakszík, szántva szürke, megomlik (cickórós gyep) / szíkpaffaj, patkós főd: van olyan fehér, mint a mészpor, a pájinka csak a szíkpatkán esik jól, leültünk / a szikes helyen, nem egybe szikes főd/a padkás a szíkfót és a porong, megázik, kotús lesz, a birka nem szereti / szíkfót - ligetesnek mondjuk / patkós rész: nem sré- gen megy lefele, a magasabb rész be van tippanosodva /patkóra az ember leült/5 cm-es részen, a parton legelő, mellette nincs semmi /ide szoktak a pásztorok letanyázni / itt kezdődik a szik, part van / amelyik olyan partos / szíkporongos (=padkás)/a szíkpatka egésze / kétoldalt padkája van,
