Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. III. Élőhelytípusok és jellemzésük
A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 53 hordta az elszáradt füvet/a róka lyukja, mocsárba az a ződes/lapos, víz, zsombikok közt/mint a tőzeg, lapos rész, őszre fekete, mint a pernye, olyan kotú szaga/porja vót, a tőzeg: ez a lapos, zsombikok / árokba felzavarod / ami leül a vízben (alga), megkotusodott, algásodlk, nád lerohad, algásodik, kotúsodik/rongy főd, eső után beleragadsz, összealszik a főd, utána olyan kemény marad / felülről száraz, alja elnyeli, nádasban mocsaras-lápos részen, kotússág van/vizes széna, penészes, hú milyen kotú!/mint a bíkanyál, fűmagos, összehozza a víz / tiszta szíkkotú (sár) az a szik! elnyeli/ződféle, vizes helyeken, kaszálón is, de kotús ez a kaszáló, sár, a giliszta is felkeveri / aljas helyen, saras-vizes / a laposban kicsi víz: kotús / kotúságnak marad). Megjegyezzük, hogy a kotú szót más olyan esetekre is használják, ahol az állag sem nem folyékony, sem nem szilárd (állott víz, belerohad, itatóvályú be van kotúsodva! / víznek a tetejin az a ződ, nyáron sok vizet kell húzni, akkor már zavaros, kotús a víz/a vályú 2-3 nap alatt bekotúsodott/vályúban ződes, kefélni kelletett! / felzavarosodik, szíváskor a bor is / bor alja kotús). A csatak szintén a kotús helyekre vonatkozik [nedves, lucskos, sár/nem növény, tiszta csatkos az ember hajnalban /sárral összecsapkodott valami, mocsok, ne menj ki, csupa csatkos leszel/amikor a harmattól csupa csatkos leszek). Lásd még a szíkkotymány hasonló jelentését. A pocsmány, pos- vány is a kotúhoz hasonló jelentésű (pocsmány: bíkanyálak, pocsmányság /pocsmány ~ zsombékos: sás, gyíkíny/pocsolya: posványos, mint a fertő). A laposszélek esetében is előfordul, hogy az uralkodó faj nevéből képzik az élőhelynevet. A csetkákás jellemzései: vizes, csupa csetkáka (=sás), elhasítsa az ember kézit / van ott az a csetkákás, apró kutyaszar / sás- kás, kákás, lapos fűszerűség/laposban/a szélibe. Többen nem ismerika csetkákást, másoknak a tavi kákásokat jelöli (lásd ott), illetve csak más tájakból ismerik (a hegyekben). A fenyereset kevesen ismerik (lapos széle, kis mélyedés), inkább a szénára értik (tenyeres mező). A legszíkesebb részek: bíbicbaszta főd, marikkal rakott főd, vakszík, szíkfok ás szíkkótyvány A szikes, szikes főd kifejezést általános értelemben használják, sokféle szikes élőhelyet érthetnek alatta (pl. annyira szikes, szít van hasadva, bütykökbe van a tippan / az (ott) szikes részi; az aljasabb része zsombékos maradt/nagyon szikes, szíksó is feljön, ilyen szállingósan van fű/semmi főd /a szikest nyalták a lovak, a szikes port / enyhén padkás ürmöspusztára: ez ilyen szikes, rossz főd / a szikes főd olyan tippanos mesterség / szikes főd, sós, megöli (a növényt), kisül / halálos szikes fődön vagyunk, itteny- nyi fe/meff//cickórós-ecsetpázsitos mozaikra: szikes hely, de nem eredeti szikes/ez az igazi szikes puszta! szíkfokok, szíkpatkák/a szikes rész az sós, mind ez a logika, össze-vissza, mellette padkák, elhordja a szél, eső megáll, olyan gyalázatos, fehér főd, szik/szikes, széÁres / va kszi kés ürmöspusztára: ez az igazi szikes / ürmöspuszta-cickórós mozaikja: szíkes-tippanos gyepnek mondanánk!!sic) /az az igazi szik, csak egy fehér, vad főd!}), el van vadulva, kamilla lemegy, semmi nem nő, porzik). Amikor egy-egy faj termőhelyére kérdeztünk rá, az alábbi fajok kerültek a vakszíkek, szíkfokok csoportjába: Puccinellia limosa, Camphorosma annua, Matricaria recutita, Gypsophila muralis. A kopár szintén többféle szikes helyet jelölhet, a lényeg, hogy alig van rajta legelnivaló. A vakszíkes, szíkfokos helyek mellett (lásd ott), a lesült, kopárra rágott csenkeszes legelőt is jelenti (legelő, kopár/kopárszík: ahol a jószág lerágta / tikkadt szöcskenyájak, mind szikes /elkopott a legelő, tippan / mohás, erősen szikes ürmöspuszta kapcsán: ez kopogó lesz nyáron, ezen sohse kaszáltak! ez nem nő meg, ilyen kopár lesz, azért van itt, hogy lyukas ne legyen, azér teremtődött! itt nem nő ki a tövisk, migavilág világ!/ partos,jobb, de szikes, nyáron porzik/ahol nincs semmi legelő/ahol nincs legelő/fű nincs / mikor leszárad minden, csupa kopár minden). Hívják az ilyen kopár helyet kopogódnak is (az mán elég kopogós! / ahol nincs semmi legelő/ elkopott/ lerágta / füstöl/ bíbicbaszta). Olykor nem dönthető el, hogy egy kisebb kopár szíkfoltról vagy egy nagyobb kiterjedésű kopár legelőről van-e szó (a korábbiakon kívül még: semmit sem terem/ szikes terület, csak a tippan nő meg, semmi más, míg a nap ki nem égeti / ahun nincs semmi /nincsen rajta semmi/nincs semmi a létett világon, fehér főd / a kutyatej a szíkkopárt nem szereti / ahul nincs semmi / mindent leéget a nap /száraz nyár /olyan kopár, hogy az ollósbogár is éhen dög- lene rajta (de ő sem ismerte a bogarat)/ A kabócás, bagócás (melyeknek kopár jelentése is lehet) valószínűleg nem élőhelynév. Az ürmöspuszták, vakszíkek, szíkfokok, szíkerek és ritkán a soványabb cickórós gyepek, valamint az ecsetpázsitosok felső, legszárazabb, legszíkesebb sávja (azaz a legszíkesebb területek) összefoglaló neve a Hortobágyon a bíbicbasztafőd. Gyakran a száraz rétek és a zártabb tippanos gyepek nem tartoznak bele, vagy elég gyakran a marikkal rakott fődre szűkül le a jelentése. Jellemzője a kis biomassza, a tavaszi időleges-foltos vízborítás és a nyári lesülés. Sohasem kaszálható, legelőnek is gyenge. Szinoním nevek: bíbicbóbás, bíbicbókás főd, bíbicrakta főd, bíbickopogó, bíbickocogó, bíbickocogtató, bíbicfészkes rész, bíbiclegelő, bíbickotyogó, bíbiczsombikos, bíbicfészek, bíbicfészkes rész, bíbicfutó terület, valamint a szöcskeugrató (utóbbit két ember ismerte). Jelentésben szorosan kapcsolódik a kopogóhoz, szíkkopárhoz és a marokkal rakott fődhöz, ritkán a laposokhoz, tocsogóhoz. Néhányan nem ismerik, többen nem használják, de hallották és értik. A Karcag környéki javított műgye- peken/parlagokon legeltetők tudják, hogy ott nincs, csak a Hortobágyon. Más madárfaj nem szerepel névadóként a hortobágyi élőhelyek esetében (a pacsirta jöhetne szóba, de nem hallottunk vele kapcsolatos élőhelynevet). A bíbicbaszta főddel kapcsolatban nagyon ritkán említenek növényfajokat: a tippan néhány említése mellett egyszer a korpavirág és a bárányüröm. Pásztorok jellemzései: annyira rongy főd/a bíbic ott kőt! / a szikes, padkás, olyan helyen marikkal rakott, a bíbic vót itt rengeteg, ott szedte az élelmet, azok közé (fészkelt, a marikkal rakott csenkeszcsomók közé) / apró zsombikok, mintha marikkal lenne rakva, hogy ott lyuk ne legyen, a bíbic abba kötött, én az öreg Czinegétől hallottam/ahol ilyen rossz hely vót, ahul nem nagyon vót mező / nincs semmi mező, semmi gaz, de szereti a vizet is /padkás, olyan tiszta szíkfokos / nagyon rossz területre mondták, de lyukas nem vót! / annyira szikes, korpavirágon kívül semmi nem terem meg, csak a vakszík, csak a törpe tippan, egy hónapig sem, ég lefele, libuc ott szeretett fészkelni/nem terem meg benne semmi, még csak a gyep sem/marikkal rakott fődek, ezt a nevet adták neki! azért, hogy ilyen
