Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Ilyés Gyula és Debrecen
ILYÉS GYULA ÉS DEBRECEN 223 ellenállhatna poetizáló hatalmának."53 A Fekete-fehére verskötete kapcsán Tóth Endre a költő mágikus hatásáról beszélt. „Ennek a hatásnak az a titka, hogy Illyés sohasem szónokias, szándékosan kerüli a pózoló 'művésziességet'. Mindig az értelemhez szól, s ehhez megteremtette a stílus, a nyelv demokratizmusát."54 Hetvenedik születésnapjáról a megyei pártlap megkülönbözetett módon, teljes oldalas, fényképes összeállítással, emlékezett meg. A köszöntő cikk első mondta híven tükrözi a tisztelgés hangnemét. „Akinek hetvenedik születésnapját ünnepeljük, Illyés Gyula, koruk magyar művészetének egyedülálló alakja." A cikkíró később „szellemi nagyhatalomnak" nevezi az idős írót.55 A kritikusok Illyésről c. montázs Váci Mihály és Béládi Miklós véleményét idézi, míg Márkus Béla valóságos lllyés-breviáriumot állított össze az író nyilatkozatiból, ars poetica-érvényű szövegeiből.56 Az 1973-as esztendő ünnepi könyvhetére megjelent Teremteni c. gyűjteményes kötetről azt olvassuk: „A Teremteni nem szolgál új meglepetéssel, legfeljebb bizonyossággal. Illyés költői életműve a század magyar irodalmának egyik végleges és szilárd csúcspontja."57 Megemlékezett a lap az Iránytűvel c. esszégyűjteményéről is. A cikk szerzője „káprázatos szellemi lakomának" nevezi a könyvet, amelyből csak ízelítőt tud adni az ismertetőben.58 A nyolcvan éves, immár élő klasszikusnak számító alkotó ismét nagy szeretettel írt köszöntésben részesült. Cs. Nagy Ibolya ezúttal a költő szülőföldjét idézte fel az olvasóknak. Az összeállításban három fénykép és Illyésnek A tél ellen örök forradalomban c. verse olvasható.59 Másnap hírt adott az újság Illyés magas kitüntetéséről: a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjét kapta. November 3-án pedig részletesen tudósított az Alföld lllyés-számáról. A halála alkalmából közölt lírai hangvételű nekrológ szövegét át- meg átszövik az értékelő mozzanatok: „Amit megteremtett, amit megalkotott, az pusztít- hatatlanul virágzik. Élnek a példák és az ideák, melyeket ő adott az olvasó népnek. Élete, életműve az elkötelezettség, a nemzetért, népért való felelősség példája." Művei értékállóságának titka, hogy gondolatainak nagyságát és igazát a forma igazával is hitelesíteni tudta. A költő arcképével ellátott összeállításban a kortársi vélemények közül Déry Tibor, Sütő András és André Frénaud egy-egy frappáns jellemzése olvasható, továbbá lly- lyés Isten vén malmai c. költeménye.60 Halála után sem lankadt az lllyés-életműve iránti érdeklődés a lapnál. Olyan, szinte nem is napilapba, inkább folyóiratba illő elemző írás fogadta példádul a Menet a ködben c. posztumusz kötetét, mint a Cs. Nagy Ibolyáé. Mai szemmel olvasva, ennek a tárgyilagos szakmai ismertetőnek az a futama a legérdekesebb, amelyben hangsúlyozza és indokolja, hogy „Illyés a felszabadulásról legszebben szóló költők közé tartozott."61 53 Fülóp László: Könyvszemle, Napló, 1966. febr. 13.7. 54 Illyés Gyula új verseskötete. Napló, 1968. máj. 26.4. 55 Cs. Nagy Ibolya: Illyés Gyula70 éves. Napló, 1972. nov. 2.5. 56 Mindig egyet akartam szolgálni: a népet. Napló, u.o. 57 B. J. = Bényei József: Illyés Gyula: Teremteni. Napló, 1973- jón. 6.5. 58 Cs. Varga István: Illyés Gyula: Iránytűvel. Napló, 1975. júl. 13.5. 59 Köszöntjük a 80 éves Illyés Gyulát. Napló, 1982. okt. 30.9. 60 Cs, Nagy Ibolya: Illyés Gyula 1902-1983. Kháron ladikján. Napló, 1983. ápr. 19.5. 61 Cs. Nagy Ibolya: Illyés Gyula: Menet a ködben, Napló, 1986. épr. 12.7. Ezt kiemelnünk azért fontos, mert napjainkban Illyés szinte kizárólag az Egy mondat a zsarnokságról c. vers szerzőjeként, továbbá mint „Erdély élő lelkiismerete" van jelen az irodalmi köztudatban. Ez azonban nem mond ellent annak, amit számos műve, (Ifjúság, Kora Tavasz, Hunok Párizsban, Beatrice apródjai stb., és verseinek egész sora) bizonyít, hogy ti. a Horthy- rendszer ellenzékéhez tartozott, s egy nem bolsevik jellegű, sajátosan értelmezett szocialisztikus társadalmi modell volt az eszménye. Országszerte nagy megdöbbenést és némi vitát váltott ki Könczöl Csaba írása Illyés és Aczél György kapcsolatáról.62 A szerző nem kevesebbet állított, mint hogy Aczél szelleme lebeg Illyés naplójában, „miként az Úrnak szelleme a vizek fölött." Egy irodalmi érdeklődésű debreceni újságíró szinte azonnal kerékasztalhoz ültetetett néhány helyi írót, irodalomtörténészt, (Bényei József, Bitskey István, Kiss Tamás, Szuromi Lajos, Tamás Attila, utóbbi Illyés egyik monográfusa), s véleményüket kérte. A kérdezettek kivétel nélkül méltatlan támadásnak minősítették a cikket, s Illyés védelmére keltek, tudván és elismerve, hogy a költő a privát szférában permanens dialógust folytatott és barátságot ápolt Aczél Györggyel, de ennek az alkuszerű, kényszerű (?) kapcsolatnak a tőkéjét nem a maga, hanem a magyar nemzeti ügy, s az ellenzéki költők javára kamatoztatta. Inkább Aczél idomult a valóságos szellemi értékrendhez, s nem Illyés Aczél ideológiájához. Elutasították Könczöl sommás kijelentéseit, de többen is utaltak Illyés diplomata-alkatára, ellentmondásos személyiségére, „Mona Lisa - mosolyára", abban a meggyőződésben, hogy mindenkor „megfontoltan, bölcsen, tehát taktikusan viselkedett."63 ILLYÉS GYULA ÉS AZ „ALFÖLD" A folyóirat „őskorában", azaz még „Építünk" korszakában két ismertetést közölt a „Fáklyaláng" debreceni bemutatójáról. Hársfalvy Péter osztotta Illyés ítéletét mind a történelmi személyek, mind az események ábrázolásában. Egyet értett a Kossuth-bírálattal is, mert „nem tud következetesen és egyértelműen a népre támaszkodni és leszámolni azáruló, a békülékeny, az ingtag erőkkel "64Julow Viktor a dráma szerkezeti szabálytalanságai ellenére is azonosult az író koncepciójával, mert „képes teljes, úgyszólván tudományos hitelességű ábrázolásra (...) a drámaíró az elé a hallatlanul nehéz feladat elé kerül, hogy Kossuth nagyságát bukásában is megmutassa. Ragyogóan oldja meg ezt a feladatot." A dráma nyelvét Illyés nyelvművészete csúcsaként érzékelte.65 Magának Illyésnek az első saját közleménye 1956-ban jelent meg a debreceni folyóiratban, s mindjárt egy nagyjelentőségű szemléleti fordulatot váltott ki: rést ütött a dogmatikus „szocialista realista" irodalmi értékrenden. Itt közölte ugyanis, a politikai enyhülés légkörében, Szabó Lőrincet rehabilitáló nevezetes esz62 A titkos főhős. Népszabadság, 1994. okt. 19.23. 63 Gyarlóbbak, de izgalmasabbak a regényhősöknél. Tévedés, hogy Illyés herkulesi csillagképe Aczél volt. Hajdú-Bihari Napló, 1994. nov. 4.6. 64 Hársfalvi Péter: Fáklyaláng, 1952/4.77-78. 65 Julow Viktor: A Fáklyaláng debreceni bemutatója. Építünk, 1954/4.78-80..
