Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Folklorisztika - Orosz György: Dualisztikus kozmológiai hiedelmek a svéd, a magyar és az orosz kultúrában
208 OROSZ GYÖRGY Iában a keleti szlávoknál sokkal hamarabb elterjedhetett, mintsem a délről érkező, bogumil szent könyvek.35 Az Őskrónikában az 1071. évnél olvasható egy apokrif elbeszélés, amelyben a varázslók (volchvy) az ember teremtéséről alkotott elképzeléseiket a bogumilek dualisztikus tanának megfelelően fejtik ki: Az emberi testet a Sátán teremtette, mégpedig Isten által az égből a földre alávetett szalmacsutakból, Isten pedig a lelket helyezte bele.36 Ennek a dualisztikus teremtésmítosznak kétséget kizáróan bogumil forrásai vannak. Ezen évkönyvi híradással kapcsolatban Je. Je. Golubinskij egyháztörténész arra hívja fel a figyelmet, hogy az orosz írott irodalomban és a szóbeli költészetben fellelhető bogumil szellemiségű alkotások nem feltétlenül jelentik azt, hogy az oroszoknál valaha is létezett volna bogumil eretnekség. Véleménye szerint inkább arról van szó, hogy a szent könyvek "ismerői" nem tudták megkülönböztetni a hamis könyveket az igazaktól.37 A mongol hódítás előtti korból egyébként semmilyen utalás nem található szekták létezéséről Oroszországban.38 A pogány-keresztény szinkretikus világképben gyökerező számos orosz vallásos népének közül a Mélységek könyve (Golubinaja kniga) elnevezésű alkotások ábrázolják a világot, a három kozmoszt, azaz a mikro-, mező- és makrokozmoszt, a legkomplexebb módon. A Mélységek könyve, ami egykoron igen elterjedt volt Oroszországban, talán az egyik legősibb vallásos népének. Kialakulására jelentős hatást gyakorolt az apokrif irodalom. Az ének mélystruktúrája kimondottan pogány. Ebből a talajból nőtt ki az a sajátos kozmológia, amely a kereszténység felvétele után újraszakralizált mikro-, mező- és makrokozmosz leképezésével és értelmezésével foglalkozik.39 A Biblia a középkori orosz embereknek a krisztianizáció folyamata során sokáig nem volt mindennapi olvasmánya. Annál inkább szerették a szentek legendáit, a templomban hallott épületes történeteket, s igen népszerűek voltak az apokrif elbeszélések40 S hogy a Biblia miért is nem volt mindannapi olvasmánya a középkori orosz embereknek, ennek egyrészt az általános könyvhiány volt az oka, másrészt az akkori idők társadalmának nagy fokú analfabetizmusa. A teljes bibliafordítás - mutat rá Iglói Endre -, csak 1499-ben készült el, Novgorodban4' V. Mocul'skij véleménye szerint az orosz földön teljes terjedelmében sokáig nem létező kánoni Bibliát a nép körében jól kiegészítette, illetve helyettesítette egy úgynevezett "apokrif Biblia": a Három szentatya beszélgetése (Beseda tréch svjatitelej). Ez a számtalan szövegváltozatban ismert apokrif írás a Mélységek könyve címet viselő vallásos népénekek egyik forrásaként jön számításba.42 Nagy Ilona azt írja ezzel kapcsolatban, hogy a Három szentatya beszélgetése mitológiai archetípusok keresztény 35 DRAGOMANOV1961:83. 36 Die Nestor-Chronik 1969:172. 37 GOLUBINSKIJ 1904: VII./794. 38 GOLUBINSKIJ 1904: VII./791-793. 39 L. ezzel kapcsolatban: OROSZ 2002:78-89. 40 FEDOTOV 1935: H-17. 41 IGLŐ11988:21. 42 MOCUL'SKIJ 1887:132-133,163,179-180. interpretációját tartalmazza, amelyek kidolgozása valószínűleg a bogumil dogmatika hatása alatt ment végbe, de nem a Titkos könyv közvetlen hatására.43 A Mélységek könyve vallásos népénekek egynémely szövegváltozatának a morális szféra kérdéseivel foglalkozó része az Igazság (Pravda) és a Elamisság (Krivda) párviadalát mutatja be. Az Igazság ugyan győzelmet arat, de felmegy a mennyekbe Jézus Krisztushoz, a Hamisság pedig elterjed az egész földön és markába kaparintja az emberiséget. Keresztény vallásos népénekről van itt szó, de a nevezett szövegrészben leírtak mégsem magyarázhatók ki csak a keresztény tanrendszerből. Az Igazság és a Hamisság versengése N. K. Jancuk meglátása szerint párhuzamba állítható egy ótestamentumi apokrif irattal, mégpedig Hénoch apokalipszisével, valamint a Példabeszédek könyvével.“ P. A. Bessonov úgy vélekedik, hogy az Igazság és a Hamisság párviadalának története az ószövetségi Énekek éneke mintájára jött létre.45 Bár az "égi Igazság és a földi Hamisság" témának a Mélységek könyve-bel\ végső változatára hatással volt a kereszténység, kétségtelen, hogy forrásai másrészről a szláv dualisztikus mitológia messzi múltjáig követhetők vissza46 A fenti megállapítások mindegyikének van igazságtartalma. Az én saját véleményem viszont az, hogy az Igazság és a Hamisság párviadalának népköltészeti megfogalmazásában három forrás játszott szerepet: a szláv dualisztikus mitológia, a bogumil eretnekség és a keresztény tanrendszer. Az egymással versengő Igazság és Hamisság nem egy esetben földi alakban jelenik meg a Mélységek könyvében: két vadállat (dva zverja), fehér nyúl (belyj zajac) - Igazság és szürke nyúl (seryj zajac) - Hamisság, két fiatalember (dva junosi). A pogány szlávok a világot az alapvető tartalmi szembeállítások (bináris oppozíció) rendszerével írták le, amelyek meghatározták a világ térbeli, időbeli és szociális jellemzéseit. A közösség számára kellemes és kellemetlen ellentétének kettős elve néha pozitív és negatív funkciókkal felruházott mitológiai szereplőkben vagy az ellentétek megszemélyesített tagjaiban realizálódott. Ebben a mitológiai rendszerben ismert volt a fehér-fekete szembeállítás. A fehér a "jó" princípiumának a jele, míg a fekete a "rosszé", így kell tehát értelmezni a fehér nyúl (Igazság) és a szürke nyúl (Hamisság) szerepét, amelyek transzformált változatai a „Fehér isten" (Belobog) és a „Fekete isten" (Cernobog) szembeállításának. A két nyúl a Fehér isten és a Fekete isten, a „szerencse-balszerencse" (dolja-nedolja), a „fehér-fekete" ellentétpárok megtestesülése.47 Emellett az Igazság és a Hamisság vitájának mitológiai szüzséjére a szláv és más indoeurópai hagyományokban hatással lehettek az ókori keleti (óegyiptomi, hurrita, hettita) irodalomban elterjedt szüzsék is, amelyek leírják az Igazság és Hamisság, illetve 43 NAGY 2004:214. 44 JANCUK 1907:130-131. 45 BESSONOV 1861-1864:1./2.37746 TOKAREV 1988:1, k. 126; II. k. 586-587,59547 TOKAREV 1988: II. k. 586,588,592,595-
