Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Agrártörténet - Surányi Béla: Vázlat Debrecen legeltetéses állattartásáról a XIX–XX. században
190 SURÁNYIBÉLA Az egyes gazdaságokban létesítendő tanyaközpontok egyúttal kultúrközpontokként is számításba jöjjenek, általánosabb művelődési feladatokat is ellátva. Biró János javaslata jó néhány pontban összecsengett Vinnay Géza 1906-os terveivel,69 akit szintén foglalkoztatott a legelőgazdaságok létesítésének a gondolata. A Biró-féle terv közel 3 millió pengőt emésztett volna föl, amit azonban a Földművelésügyi Minisztérium nem vállalt. A Biró-féle felmérés szerint a Hortobágy legelőinek minőségi megoszlása az alábbi képet mutatta:70 Jó legelő 16 % Közepes 30 % Gyenge 23 % Silány 31 % A jó legelőből 0,85, a közepesből 1,14, a gyengéből 1,71 és a silányból 2,28 hektárt tartott elegendőnek egy számosállat takarmányozására a nyári legeltetési idényben. Ennek alapján a rendelkezésre álló legelőterület 16.043 számosállatnak nyújtott volna elfogadható mennyiségű szálastakarmányt. Ezzel szemben a pusztai legelőn tartott állatállomány létszáma 1912-1941 között a következő volt:71 Év számosállat/ db 1912 13.867 1913 14.780 1914 19.184 1929 18.831 1930 13.777 1931 13.592 1932 14.627 1933 13.469 1934 13.293 1935 16.496 1936 16.743 1937 16.064 1938 19.062 1939 22.219 1940 22.392 1941 18.510 Látható, hogy a pusztai legelő túlzsúfolt volt, amit nehezített még az aszályos évek sokasága. így nem véletlen, hogy már a XX. század elején felvetődött Békessy László részéről a takarmánynövények termesztésének kérdése. Ugyanezt Biró János is szorgalmazta, majd 1934-ben Arany Sándor hozta újólag szóba. A hasznosítási tervek sarkalatos pontja volt a szikes területek fölmérése és a talajjavítás elvégzése.72 A Hortobágy talaj69 UjlakyZf 1972-74): 358. 70 Szakácsi 1(1958): kézirat, Biró 1(1928): 462-463. 71 Ua. 72 Ballenegger R.-Finály l.( 1963): 318. felvételét 1924-ben javarészt Arany Sándor végezte el.73 Megállapította74, hogy öntözéssel és lecsapolással a káros sók kimoshatok és kellő mész- adagolással a termő szikfoltok javíthatók. Egyúttal javasolta a helyes rét- és legelőművelést. 1934-ben a mésziszappal való talajjavítás - pénzhiány miatt - a legelőjavítással együtt félbeszakadt.75 Ez nem az első eset volt, amikor átfogó tervek megvalósulásuk csírájában megfeneklettek. Az erőtlen központi próbálkozások - pl. állami talajjavítási akció - kedvezőtlenül befolyásolták a helyi kezdeményezéseket is. Az 1933-1940 közötti évek a háborús készülődés jegyében teltek el, amit a háborúba való belépés csak rontott, lekötve az állam erőforrásait. E tendencia alól kivételt jelentett pl. a Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezése, amikor indítványozta egy kísérleti telep létesítését a Hortobágyon, amely célja a szántóföldi és gyepes területek öntözésének a tanulmányozása volt. A háborús évek ellenére76 a kísérleti gazdaság végezte munkáját az 1945 utáni években is, az állami gazdaságok megalakulásáig. Az öntözéses kultúra arányait jól mérték fel, miszerint közel 500 hektár ősgyep és 80 hektár szántóterület öntözésére nyílt csak lehetőség. DEBRECEN ÉS A HORTOBÁGY KAPCSOLATA AZ 1945 UTÁNI ÉVTIZEDEKBEN A második világháború végével lezárult egy korszak, amely egyúttal egy sajátos állattartó kultúra megszűnését is jelentette. Az előzőkből látható, hogy a sorjázó hasznosítási tervek olyan szokásjogot szándékoztak megszüntetni, mint a közös határhasználat lényegében 1945-ig fennálló gyakorlatát. Nem beszélve a XVIII. század közepéig a város egész határának teljes vagyonközösségben történő használatáról, melynek maradványai az erdőségekre vonatkozóan fennmaradtak az 1920-as évekig.77 Ami az állatlétszámot illeti, fokozatosan csökkent. A XIX. században felállított törzsgulya rövid időn belül a város tulajdonába került.78 A tenyésztés színvonabeli emelését célozta az 1882-ben létesített szűzgulya is. A ciframénes 1875-ben született meg.791921-ben szerveződött újjá a Debreceni Juhtartó Gazdák Egyesülete,80 amelyet 1922-ben a magyar fésűs merinó fajtából álló törzsjuhászat megszervezése követett. Hasonló jelentőséggel bírt az 1922-ben újból felállított - 1872-ben megszűnt - cifragulya, a legszebb küllemű egyedekből.81 A XIX. század utolsó harmadában hívták életre a városi magyar törzsgulyát.82 Ugyanakkor a magyar szürke marha visszaszorulását jelzi, hogy az 1920-as évek végén a Hortobágyra kihajtott marhák zöme már szimmentáli és magyar piros tarka fajtához tar73 Ua. 144. 74 Ua.137. 75 UjlakyZ. (1972-74)360. 76 Szakácsi J.(i958): kézirat 77 Ua. 78 Ecsedi 1.(1931): 44-53. 79 DGL (1931): 2-3. 80 Surgóth 1(1925): 820-821. 81 Surgóth J.( 1925): 773-77482 Kiszely Gy. szerk.(i93i): 300-301.
