Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Zsoldos Ildikó: Az 1905–1906-os „nemzeti ellenállás” Szatmár vármegyében. A szatmári törvényhatóság a Fejérváry-kormány ellen
176 ZSOLDOS ILDIKÓ ki az ellenálló tisztviselők köréből. Ilosvay 1906. február 23-án súlyos és gyógyíthatatlan betegségére hivatkozva nyugdíjazását kérte a főispántól, s annak elintézéséig szabadságolását, de Nagy László a mátészalkai főszolgabírót a nyugdíjazás elintézéséig hivataláért felelőssé tette46 Ilosvay pedig nem akarta nyugdíját veszélyeztetni az ellenállásban való részvétellel, így inkább engedelmeskedett Nagy főispánnak. Március első napjaiban Schönpflug Richárd főügyész, Ilosvay Ferenc árvaszéki elnök és Gáspár Pál, Illyés Olivér, Bornemissza Géza árvaszéki ülnökök is a behó- dolást választották.47 Felsőbányán 1906. március i-jére virradóan falragaszok lepték el a várost a következő szöveggel: „Felhívás! Polgártársak! Ha a Fehérváry kormány bármilyen rangú küldöttje városunkban bármilyen okból megjelenne, annak senki semmi pénzért vagy ígéretért semmit se adjon!! Semmiféle szolgálatot neki senki ne teljesítsen, vendéglős lakást és étkezést ne adjon, bérkocsis rendelkezésére ne álljon, üzletekben ki ne szolgálják, mert aki ezen felhívás ellen cselekszik hazaárulónak bélyegeztetik és a hazafias társadalomból kiküszöböltetik "48 Bay rendőrkapitány azonnal intézkedett a brossúrák leszedetéséről. Az ellenállóknak a darabont-kormányhoz lojális tisztviselők elleni magatartása 1906. március 17-én már súlyos tettlegességig fajult. Brebán Aurél Kornél szolgabíró a Magyar Király szállói szobáját elhagyva az étteremben megvacsorázott, majd a kávéházi részlegben hírlapokat olvasott. Hamarosan társasága is lett a szintén Nagy László csoporthoz tartozó István János személyében. Szokatlan külső zajra lettek figyelmesek, mire Brebán a revolveréért, István tőrösbotjáért nyúlt. Kirilla Adolf joghallgató vezetésével egy 8 tagú vasbotokkal felszerelt ellenzéki társaság jelent meg. Először csak szóváltásokra került sor, majd Brebánra ráborították az előtte lévő márványasztalt, leteperték a földre, pisztolyát elvették és vasbotokkal ütlegelték. Majosnak Kristóffyhoz küldött jelentése szerint a pincérek érkeztek Brebán segítségére, akik a támadókat kirakták a kávé- házból. Az alispán-helyettes Wesser Ignác tulajdonost is felelőssé tette, aki szerinte távollétével hallgatólagosan tagadta meg közbelépését megtámadott vendégeitől. Az orvosi látlelet szerint a szolgabírón 2 arcdaganat, 2 arcseb, a jobb alsó fülcimpa lehasítása, 1 dobhártyáig érő mély fülseb és 5 nagyobb vállseb volt kimutatható. Majos szerint Krilláék már március 15-én is inzultálták a kormánypárti tisztviselőket (Kemény Emilt, Rónay Lászlót és Brebánt), amikor gróf Károlyi István ünnepi beszédéről jövet érkeztek a kávéházba, de ekkor a nagyszámú kormánypárti értelmiség jelenléte miatt az egymásnak esés csak éles szóváltásokban nyilvánult meg, igaz a megfenyegetettek a kávéskonyha szervírozó-á11ványán keresztül kényszerültek távozni. Rozenfeld Zsigmondot, a kormány Szatmárvármegyei Közlöny című hírlapjának munkatársát is megtámadták az utcán, aki azonban be tudott menekülni egy házba és eltorlaszolta magát. Majos az egyre rosszabb közbiztonság 46 Uo. Főispáni távirat Ilosvay Endréhez, 1906. febr. 23. 47 Szatmárvármegye, 1906. március io. 48 SZSZBMLIV. B. 751. Elnöki iratok 1906.1/1906. Bay rendőrkapitány jelentése a főispánhoz, 1906. márciusi. miatt karhatalmi rendteremtést javasolt a belügyminiszternek: állam- rendőrséget és katonaságot, amit azonban Kristóffy nem teljesített. Ő legcélszerűbbnek megfelelő létszámú csendőrség kirendelését tartotta.49 Nagykárolyban március 22-én a közbiztonsági szolgálatot a városi rendőrségtől átvette a csendőrség, és a helyi őrsöt 30 fővel megerősítették.50 A kormánypártiak helyzetének ellehetetlenítéséhez a nagykárolyi takarékpénztár vezetői úgy kívántak hozzájárulni, hogy a lojális tisztviselők váltóadósságait rögtön peresítették, illetve néhányuk adósságait összevásárolták, ellenük csődöt kértek, hogy a köztisztviselői állásra képtelenné tegyék őket. 1906 márciusára az ellenálló vármegyék többsége megadta magát. Szatmárban ez nem volt így, itt március folyamán még mindig keményen feszült egymásnak a hatalomért harcoló két csoportosulás. Az országos politikában azonban változás állt be, mely új irányt szabott a lokális eseményeknek is. A bomlásnak indult ellenzéki koalíció vezetői 1904. április 4-én titkos paktumot kötöttek az uralkodóval. Az alku lényege az volt, hogy a koalíció a kormányra kerülés fejében lemondott programjáról, azaz a hadseregre vonatkozó nemzeti követeléseiről, az önálló vámterületről, vállalta a költségvetés és az újoncjutalék megszavazását, a „darabontkormány" által kötött külkereskedelmi szerződések törvénybe iktatását, a Tisza- és a Fejérváry-kormány felmentését minden anyagi és jogi felelősség alól, s csak mérsékelt választójogi reformot helyezett kilátásba. ígéretet tett továbbá az új választások lebonyolításéra. Az áprilisi paktumról a közvélemény csak 1908 decemberében szerzett tudomást. Ferenc József 1906. április 7-én a koalíció bizalmát is élvező Wekerle Sándornak adott kormányalakítási megbízást. Április 8-án Nagy László szabolcsi és szatmári királyi biztost évi 7800 korona kegydíjjal menesztették.51 Április 21-én az uralkodó dr. Falussy Árpád budapesti ügyvédet, szatmári föld- birtokost, a „nemzeti ellenállás" aktív részvevőjét nevezte ki Szatmár vármegye és Szatmárnémeti szabad királyi város főispánjává. Beiktatására fényes külsőségek közepette került sor Nagykárolyban az 1906. május 8-i közgyűlésen. (Szatmárnémetiben pedig május 10-én.)52 Május 29-én alispánja is lett a törvényhatóságnak Ilosvay Aladár személyében. Az így megürült főjegyzői állásért már folyt némi küzdelem Mangu Béla és Péchy István között, melyből Péchy került ki győztesen. Az 1905-06-os kormányzati válság tehát teljes vezetőcserét eredményezett Szatmár vármegye életében. A „nemzeti ellenállás" során az országban a legkitartóbbak közé tartoztak a szatmári tiltakozók, akik eszközként alkotmányvédő bizottság alakítását, alkotmányvédő határozatok hozatalát, ellenállási alap létesítését, helyenként bojkottot alkalmaztak. Országos viszonylatban az anyagilag kevésbé felkészültek kategóriájába sorolhatók. 49 Uo. 5456/1906. Alispáni jelentés a megyei tisztviselők elleni merényletekről és kérelem karhatalom kirendelése iránt, 1906. március 18. 50 Uo. 123/906. 51 MOLK 26 778.cs. 1955/1906. 52 SZSZBML IV. B. 751. Elnöki iratoki9o6.177/1906. Főispáni jelentés a belügyminiszterhez, 1906. május 16.
