Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Zsoldos Ildikó: Az 1905–1906-os „nemzeti ellenállás” Szatmár vármegyében. A szatmári törvényhatóság a Fejérváry-kormány ellen
AZ 1905—1906-0S „NEMZETI ELLENÁLLÁS" SZATMÁR VÁRMEGYÉBEN 177 Kemény hatalmi harc folyt a Fejérváry-kormányt támogató Nagy László nevével fémjelezhető csoport és a rezisztensek között. Dualizmus kori politikai kultúránkra nagyon is jellemző eszközökkel és módszerekkel (egymás szóhoz jutni nem hagyása, abzugolás, inzultusok, tettlegessé- gek, erőszak alkalmazása) dolgozott mindkét erő, amelyek nem méltóak sem egy lokális politizáló közösséghez, sem egy parlamenti kollektívához. A szatmári honatyák közül négyen (gróf Károlyi István, Luby Géza, Luby Béla, gróf Teleki Pál) a 6o-as bizottság tagjai voltak, ám annak munkájából nem egyenlő arányban vették ki részüket. A legaktívabb a rezisztencia szervezésében Károlyi gróf és Luby Géza volt. 1906 márciusára sikerült elérniük a közigazgatás menetének jelentős mértékű akadályozását, de teljesen megbénítani nem tudták, mert Nagy László főispán is jelentékeny bázissal rendelkezett. Az 1905-1906-os kormányzati válságnak az áprilisi paktummal történő felszámolása - bár azt a látszatot keltette, hogy a dualista állam rendje helyreállt - az Osztrák-Magyar Monarchiát nem mentette meg az összeomlástól, csak elodázta végső bukását. Ildikó Zsoldos The 'national resistance' of 1905-1906 in Szatmár County The municipal authority of Szatmár County in opposition to the Fejérváry-Government In the Austro-Hungarian Monarchy created by the Compromise of 1867 the signs of crisis began to be felt by the 1890s. The political crisis culminated in the years of 1905 and 1906. At the time, following the appeal by the chamber of deputies, in most of the counties a so-called 'national resistance' developed against the 'darabont' government [an unpopular Hungarian government in 1905], which was later declared unconstitutional. The protesters of Szatmár County belonged to the most persistent ones. Their tools were the following: adopting resolutions in defence of the Constitution, establishing a resistance foundation and in some places even applying boycott. The protesters of Szatmár County had only narrow resources compared to other parts of the country. A hard struggle for power was fought between the faction lead by László Nagy supporting the Fejérváry Government and those who opposed the government. Both of them used means and methods that typically marked the political behaviour of the dualistic era (e. g. monopolizing the conversation, insults, using force, etc.), which was worthy of neither a local community nor a parliamentary community. Four of the deputies were members of the Committee of 60, although they did not share the work related to it equally. Count István Károlyi and Géza Luby played the most active part in the organisation of the resistance. By March 1906 they had managed to hinder the operation of public administration. However, they had not been able to cripple it as the Lord Lieutenant László Nagy still had a lot of supporters. The governmental crisis resulted in a total change of leadership in Szabolcs County.
