Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Zsoldos Ildikó: Az 1905–1906-os „nemzeti ellenállás” Szatmár vármegyében. A szatmári törvényhatóság a Fejérváry-kormány ellen
AZ 1905-1906-OS „NEMZETI ELLENÁLLÁS" SZATMÁR VÁRMEGYÉBEN 173 vetett ünnepélyes búcsúztatás, egyszerűen irattárba helyezni rendelték.22 A vármegyei közgyűlés Gróf Károlyi István és Luby Géza országgyűlési képviselők indítványára törvénytelennek, alkotmányellenesnek nyilvánította a darabont-kormányt és leszögezte, hogy tiltakozik ellene és rendeletéit nem hajtja végre. A vármegye rendezett tanácsú városainak és községeinek megtiltotta az állami adók beszedését, illetve, hogy az addig befizetett összeget az adóhivatalba beszolgáltassák. Tisztviselőitől, a városi és községi elöljáróktól elvárta, hogy minden kormányhatósági intézkedést foganatosítatla- nul küldjenek vissza, amely újoncok önkéntes beállására, tartalékosoknak és póttartalékosoknak az 1888. évi XVIII. te. alapján történő behívására vonatkozik. Kimondták továbbá, hogy ha a rezisztenciában való részvételért a megyei és községi tisztviselőket bármiféle sérelem vagy kár érné, a törvényhatóság teljes erkölcsi és anyagi elégtételre kötelezi magát. Készen állt a forgatókönyv arra az esetre is, ha a kormány a fentebb ismertetett határozatokat az 1886. évi XXI. te. io.§-ára való hivatkozással megsemmisítené. A teendő a következő: a megsemmisítő határozatot érvénytelennek minősíti és figyelmen kívül hagyja.23 A belügyminiszter természetesen minden esetben megsemmisítette a kormánnyal szembeni ellenállás jegyében hozott határozatokat.24 Az alispánt eltiltotta a vármegye közönsége attól, hogy az augusztus 3-i közgyűlési határozatokat felülvizsgálat céljából felterjessze a belügyminiszterhez. Erre azért volt szükség Szatmárban, mert Nagy László feltétlen híve és támogatója volt Kristóffy Józsefnek, így a Fejérváry kormánynak is. Szatmárban tehát nem állt fenn elvazonosság az alispán és az ellenzéki többségű megyei közgyűlés között. Az alispán - akit az uralkodó Kristóffy közbenjárására 1905. október 21-én szatmári főispánná, majd 1906 áprilisában Szatmár és Szabolcs vármegye királyi biztosává nevezett ki25 - kemény harcot vívott a renitensekkel. Az ellenállási akciók szervezésével, irányításával Szatmár vármegye közönsége egy 60 tagú bizottságot bízott meg, mely elnököt soraiból választott gróf Károlyi István személyében. A bizottságnak hivatalból lett tagja az alispán - ki azonban a Fejérváry-kormány híveként az üléseket nem látogatta -, a főjegyző és a tiszti ügyész. A 60-as bizottság indítványokat készített elő az alkotmányvédelem jegyében a vármegyei közgyűlésekre. A tagok között találunk Károlyi Istvánon kívül még három szatmári honatyát: Luby Gézát, Luby Bélát és gróf Teleki Pált, valamint Falussy Árpádot is, aki jutalmul az 1905-1906-os kormányválság lezárultával elfoglalhatta Szatmár vármegye főispáni székét. A kormány és ellenzék közti kötélhúzás alatt egy tagcserére került sor. A nemzetiségi Lukács Kons22 ANDJC Prefectura Judepilui Satu Mare Administrative 1905.2205. cutia 12932/905. alisp. 23 SZSZBMLIV. B. 757- Szatmárvármegye alispánja 1907.35. d. 14079-1905. AZ1905. augusztus 3-án tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvi kivonata 24 ANDJC Prefectura Judejului Satu Mare Administrative 1905.2207. cutia I2588s/i905./ll-a 25 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) K 26 Miniszterelnökségi levéltár (a továbbiakban: K 26) 778. cs. 1901/1906. Báró Fejérváry Géza magyar miniszterelnök felterjesztése Nagy László Szatmár és Szabolcs vármegyékre nézve kinevezett királyi biztos nyugellátásának biztosítása iránt tantin kilépésével megürült helyre báró Vécsey Lászlót, a sárközi uradalom alkotmánypárti birtokosát választották azon az 1905. december 28-i vármegyei közgyűlésen26, melyet a Nagy László által kirendelt csendőrség szuronyai miatt nem a megyeházán, hanem a városi tornacsarnokban tartottak meg a megyebizottsági tagok. Az Andrássyval szimpatizáló Vécsey László a koalíciós kormányzás idején (1906-1910) Szatmár vármegye aranyosmeggyesi választópolgárainak parlamenti képviseletét látta el. A 60-as bizottság elnöke a jelentős politikai és gazdasági súllyal bíró gróf Károlyi István nagy tekintélynek örvendett a vármegyében. A gróf 1845. február 2-án27 született Károlyi György és Zichy Karolina ötödik gyermekeként. A család az 1848-49-es szabadságharc leverését követően szétszakadt. Zichy Karolina grófnő élete végéig nem tudta megbocsátani Ferenc Józsefnek a szabadságharc leverése utáni intézkedéseit, de legfőképpen sógora, gróf Batthyány Lajos kivégeztetését. Mivel véleményének hangot is adott, a hatóságok veszélyesnek ítélték. 1850 márciusában elhagyta az országot. A család háziorvosa vitte utána Marienbadba két legkisebb gyermekét: az öt esztendős Istvánt és a három éves Pálmát. Mivel azonban mozgásában itt is korlátozták, először német területekre, majd Svájcba költözött. István grófot 8 éves korában 1853-ban mégis hazahozták Magyarországra, így tanulmányait itthon végezte.281865-ben Firenzében anyjának szalonjában érintkezésbe lépett az emigráció tagjaival, és 1866-ban belépett a Klapka légióba. Tibor testvérével a tábornok segédtisztjei lettek.29 Az 1866. június 14-én kitört porosz-osztrák háború ugyanis megcsillantotta a magyar szabadság reményét. Bismarck azonban a magyar légiónak tulajdonképpen csak egy felforgató, riogató szerepet szánt. Esze ágában sem volt a Flabsburg Birodalmat fölbomlasztani, csupán a német egyesítésből akarta kiszorítani. Klapka viszont a Kárpátokig nyomult abban a reményben, hogy akciójának eredményeképpen a béketárgyaláson a magyar kérdés terítékre kerül. Csalódnia kellett. A légió föloszlásakor Károlyi István Tibor testvérével együtt szállította a határhoz hazatérni kívánó társait, ám elfogták és a Hotel Daunba internálták őket. Bismarck bár cserbenhagyta a légiót, de közbenjárására a két Károlyi fiú megmenekült a haditörvényszék elé állítástól. Gróf Károlyi István ezt követően Párizsban élt 1867-es hazatéréséig. Övé lett a nagykárolyi uradalom. Először 1887-ben választották képviselővé a nagykárolyi kerületben pártonkívüli programmal. Az 1892-es választáson szintén bizalmat szavazott neki e kerület. Ekkor a Szabadelvű Párt tagjaként tevékenykedett. Az 1896-os választáson viszont újra pártonkívüliként szerzett mandátumot. 1901-ben nem szállt ringbe a nagykárolyi képviselőségért. Az 1904. november 18-i eseményeket követően csatlakozott a 26 ANDJC Prefectura Judeprlui Satu Mare Acte comite suprem 1906.2228. cutia 249991425/905. Jegyzőkönyvi kivonat Szatmár vármegye közönségének Nagykárolyban 1905. december 28-án tartott rendkívüli közgyűléséről 27 Az országgyűlési almanachokfebruár2-i dátumot jelölnek meg, Éble Gábor A NagyKárolyi gróf Károlyi család leszármazása leányági ivadékok feltüntetésével című munkájában február 3-a szerepel születési dátumként. 28 Fazekas, 2010.43. 29 Sturm Albert (szerk.): Országgyűlési Almanach 1906-1911. Bp., 1906.348-349.