Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Zsoldos Ildikó: Az 1905–1906-os „nemzeti ellenállás” Szatmár vármegyében. A szatmári törvényhatóság a Fejérváry-kormány ellen
174 ZSOLDOS ILDIKÖ Függetlenségi Párthoz, s az 1905-ös választásokon függetlenségi programmal lépett fel. Fölényes győzelmet könyvelhetett el teljesen esélytelen ellenjelöltjével, Barcs Károly szocialistával szemben.30 Természetesen Barcs Károly fellépését a nagykárolyi választókerületben nem a győzelembe vetett hit motiválta, hanem a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak az a századfordulót követően alkalmazott akcióformája, hogy minden politikai szituációt - beleértve a választási kampányokat is - fel kell használni elveik hirdetésére, pártprogramjuk propagálására. A szociáldemokrácia az 1905-1906-os kormányválság idején egy pillanatra politikai tényezővé vált. Kristóffy ugyanis válságmegoldó eszközként kísérletezett a politikai társadalom kiszélesítésével is. 1905 nyarán nyilvánvalónak tűnt, hogy a lakosság választójoggal rendelkező, meglehetősen szűk része a kibontakozást csakis a koalíciós politikusok kormányalakításával tartja elképzelhetőnek. A belügyminiszter úgy taktikázott, hogy az alsóbb társadalmi rétegek körében a koalíciós követelések és politikusok nem ennyire népszerűek, s náluk a szociális problémák a politikai álláspont meghatározói, így a választójog bővítésével, sőt az általános választójog bevezetésének felcsillantásával megnyerte magának a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot (Kristóffy - Garami paktum). A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a kibontakozott válságban szemben állt a választási reformot és az általános választójogot elutasító koalícióval, s a Habs- burg-dinasztia támogatójaként lépett fel. Kristóffy 1905 decemberében egy törvényjavaslat-tervezetet nyújtott be Ferenc Józsefnek az országgyűlési képviseló'választói jogról. A szociáldemokraták megnyerése, s ezzel a koalícióba tömörült „nemzeti ellenzék" paktumkészségének megnövelése céljából vetette be az általános, titkos választójog ígéretét.31 32 Az általánosnak hirdetett választójog azonban mégsem volt az. Ezt egyébként ő maga is bevallotta Kossuth Ferencnek egy a koalíciós kormányzás idején lezajlott beszélgetésük alkalmával, melyről így ír emlékirataiban:,,... sőt még azt sem átallottam Kossuthnak bevallani - amit pedig senki előtt nem cselekedtem meg - hogy az én választójogom tulajdonképen nem is igazi általános választójog"*1. A titkosság viszont megvalósult volna. Kristóffy 1905-ös tervezete is kizárta a jogosultak köréből a nőket. A 24. életévét betöltött, magyar állampolgárságú férfiak körében pedig cenzusként jelölte meg az írni, olvasni tudást. (A dualizmus kori Magyarországon a lakosság 1/3-a analfabéta volt.) E megszorítás szükségességét Kristóffy 30 ANDJC Prefectura Judejului Satu Mare Acte procurer; militare; stare civilä; financiare; rapoarte act.; liste alegätor; munca obsteasca; judiciare; corespondenta 1904.2184. cutia Választási jegyzőkönyv 1905. január 26. 31 Terjedelmi korlátok miatt nem térhetünk ki dualizmus kori cenzusos, nyílt férfi választójogon nyugvó választási szisztémánk értékelésére. Azt azonban mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy még a századfordulón is rendkívül szűk volt a választásra jogosultak kőre. A lakosságnak csupán 6,2 százalékát tette ki, mely arány messze alulmaradt az európai átlagtól, hiszen Nyugat-Európa államaiban (például Angliában, az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák államfelében) a hosszú XIX. században többször is bővítették az aktív választópolgárok körét. Hazánk nem követte ezt a tendenciát. 32 Kristóffy, 1927.52. azzal indokolta, „hogy a tervezett reform a magyar állam nemzetiségi erőviszonyainak nagyobb megbolygatása nélkül legyen életbe léptethető. Míg ugyanis teljesen korlátlan választói jog mellett a magyar elem a választásra jogosultak sorában a jelenlegi 56,2 százalékról 51,7 százalékra szállna alá, addig az írni és olvasni tudással korlátozott választói jog behozatala esetén a magyarság jelenlegi aránya nemcsak nem rosszabbodnék, hanem 61,4 százalékra emelkednék fel",33 Az írás és olvasás választói cenzussá tétele tehát időlegesen az akkor fennálló választójognál is kedvezőbb helyzetbe hozta volna a magyarságot, míg a nemzetiségi vármegyékben egytize- dére csökkentette volna a választók számát. A korhatár felemelése szintén a nemzetiségiek időleges visszaszorításához vezetett volna, ugyanis Szabó P. Csaba kutatásai szerint a 20-30 éves birtokosok között meglepően nagy volt a nemzetiségiek aránya.34 A nemzetiségi erőviszonyok megfelelő biztosítása szempontként szerepelt volna az új választókerületi beosztás elkészítésekor is.35 A Kristóffy tervezet kizáró okként a gondnoki, gyámi felügyeletet, a csőd alatt állást, a vizsgálati fogságban való létet, a börtönbüntetés végrehajtása alatt állást jelölte meg, de nem gyakorolhatták volna választójogukat a hivatásos katonák, a sorkatonai idejüket töltők, a csendőrség tagjai, s azok sem, akik közsegélyben részesültek. A reformterv megvalósítására azonban nem került sor. Visszakanyarodva a szatmári eseményekhez az ellenállás ereje leginkább azon mérhető le, hogy hoztak-e létre ellenállási alapot a rezisztencia miatt valamiféle megtorlásban részesülő tisztviselők javadalmazásának biztosítására, s ez mekkora összegre rúgott, és az ellenszegülés mutatója lehet a dotáció beszüntetésének ténye is. Szatmár vármegye javadalmazását Kristóffy 1905. december i-jétől kezdődően szüntette be.36 A Fejérváry-kormány támaszát a törvényhatóságban az a gárda jelentette, melynek élén Nagy László alispán állt. A szembenállók erőviszonyait, létszámbeli alakulását jól példázza az 1905. szeptember 7-i közgyűlésen született szavazati arány arra a kérdésre vonatkozóan, hogy az alispán ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelik-e és állásából felfüggesztik-e, mivel Nagy László a közgyűlés tilalma ellenére az augusztus 3-i közgyűlési jegyzőkönyvet eljuttatta a belügyminiszterhez. A 82 igen és 63 nem szavazat értelmében a közgyűlés elrendelte a vizsgálatot és felfüggesztette Nagy Lászlót. Kristóffy azonban ezt a vármegyei határozatot is megsemmisítette. Az október 12-i közgyűlés, melyen jóval nagyobb számban jelentek meg a megyebizottsági tagok, újra kimondta a darabont-kormánnyal szembeni ellenállást, de a 60-as bizottságnak az alispán felfüggesztését kimondó indítványát 119 33 MOL K148 Belügyminisztériumi Levéltár. 3000. cs. Elnöki iratok4148-1906. -19-155. 7652/1905. Kristóffy József magyar belügyminiszter felterjesztése „Az országgyűlési képviselő választói jogról szóló törvényjavaslat tervezet közhírré tételének bejelentéséről" 1905. december 11. 34 Szabó P. Csaba: A századelő magyar választási rendszerének néhány problémája. In: Aetas - Acta Invenum 1986. Különszám 96-97. 35 Dualizmus kori nemzetiségi politikánk értékeléséhez lásd többek között Czövek István: Ausztria és Magyarország az orosz sajtó tükrében. Nyíregyháza, 2006. 36 ANDJC Prefectura Jude|ului Satu Mare Administrative 1905.2218. cutia 407/905.
