Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Takács Péter: Adalékok Liszt Ferenc és Wesselényi Miklós kapcsolatához
ADALÉKOK LISZT FERENC ÉS WESSELÉNYI MIKLÓS KAPCSOLATÁHOZ 159 A korabeli sajtó is, a közszájon forgó hiedelmek is, a történeti szakirodalom is megemlékeztek arról, hogy a felségárulási perben ítéletét váró Wesselényi Miklós három napon keresztül mentette az életeket ott, ahol legnagyobb volt a szükség, és leginkább kellett a segítség. A ladikot kölcsönadó szenátor biztonságba helyezését követően a Ferencvárost, a Józsefvárost és a Terézvárost ellepő, a jeges vízzel két méternél mélyebben elárasztott utcák, terek vályogházainak málló padlásairól, töredező zsindelyei, nádfedelű és cserepes tetőiről, a fák ágairól a jeges ártól környezve didergő embereket menekített a szárazulatokra, templomdombokra, az újonnan épült palotákat övező parkokba. A jégtáblák között deszkák, eltévelyedett gerendák úszkáltak. Emberek és állatok kapaszkodtak beléjük, rettegve, hogy mikor sodorja el őket egy örvény vagy meglendült jégtábla. Wesselényi báró három napon át küzdött a fenyegető elmúlással. Vörösmarty tollára való, és tehetségéhez illő hősiességet hajtott végre.13 Méltatlan lenne most azt számolgatni, hogy mennyivel többen haltak volna meg, ha a nagykárolyi megyegyűlésen elhangzott, a császári hivatalnokok eljárását kifogásoló, a magyar alkotmányos gyakorlatot védelmező szavaiért Uray Bálint által feljelentett báró nem szállt volna ladikba. A hősiesség érzékeltetésére elég a pusztulás mértékéről tudósító számokat idézni: Pesten három nap alatt 2281 házat döntött romba a jeges ár, és 827-et rongált meg. Ötvenezernél többen váltak hajléktalanná. Huszon- kétezer embernek az életén kívül mindene odaveszett. Százötvenegynek az élete is a jeges ár martaléka lett. A kortársak 14 és 70 millió közötti ezüstforintra becsülték az árvíz okozta kárt.14 A hűtlenséggel és felség- gyalázással vádolt, a közélet peremére szorított Wesselényi - néhányad- magával - három napon át „evezettszembe" ezzel az árral. Pest város pusztulásának a híre lelkileg pár pillanat alatt végzetesen magyarrá varázsolta az ekkor már Európa-szerte rajongva szeretett Liszt Ferencet is. A világfiként koncertező zeneszerző és zongoravirtuóz lelkét 1838 márciusának utolsó napjaiban érintette meg a hazaszeretet varázspálcája. A pesti árvíz döbbenetes híre ébresztette fel a haláláig magas hőfokon izzó hazaszeretetét. Marie d'Agoult grófné szerint Liszt egy német újságban olvasott Pest város pusztulásáról: „Ferenc... nagy robajjal lépett be szobámba. Egy német újság volt a kezében, amelyben a Duna szörnyű kiáradásáról olvasott tudósítást...- Rettenetes dolog ez - mondta... - Szeretném mindenemet odakül- deni. Keserű mosollyal tette hozzá mindjárt: 13 Vörösmarty Mihály: Az árvízi hajós 14 Dr. Kardos Samu i. m. 328., 330.; A kárösszeg nagyságának és a korabeli pénz értékének megbecsülésére: egy versenyparipát ezer-ezerkétszáz forintért, egy pár ökröt 100-120 forintért lehetett kapni. Egy alispán - napidíj nélküli - éves honoráriuma 300-600 forint közötti összeg volt. Egy-egy diétái követ, azokon az ülésnapokon, amikor részt vett a tanácskozásokon 5-5 forint honoráriumot kapott. Egy limitált gyalognapszám 12 krajcár, szőlőhegyeken kapáláskor 18 krajcár volt, és egy sószállító igás kincstári fuvarért naponként maximum egy forintot (hatvan krajcár) számoltak el adóba, vagy fizettek ki a hátralékkal nem rendelkezőknek.- De nincs semmi egyebem, csak az ujjaim és a nevem. Mit szólna hozzá, ha most én váratlanul betoppannék Bécsbe? Csodálatos hatása lenne. Az egész város hallani kívánná azt a kis csodát, akit mint gyermeket látott még. A bécsiek nagy rajongók és tékozlók. Óriási összeget tudnék ösz- szemuzsikálni.. ,"15 A grófnő beszámolóját Liszt így visszhangozta: „Egy reggel Velencében, egy német újságban olvastam a pesti árvíz-szerencsétlenség részletes elbeszélését. Ez szívemig hatott. Szokatlan részvétet éreztem s ellenállhatatlan szükségét annak, hogy ennyi szerencsétlen emberen segítsek. Ezek az izgalmak, ezek a fellángolások fedezték fel számomra a »haza« szó jelentését. Nagyszerű táj szállt fel lelki szemeim előtt: a jól ismert erdő volt ez, amely a vadászok kurjongatásától visszhangzik; a Duna volt, mely sziklákon rohan keresztül; a hatalmas rétek, ahol békés nyájak legelnek; Magyar- ország volt, az erős és bőkezű föld..., egyszóval: az én hazám volt! És... én is ehhez az erős fajhoz tartozom. Én is egyik fia vagyok ennek az őserőtől duzzadó, zabolátlan nemzetnek, amelyre még biztosan jobb napok fognak virradni... Ó, én vad és távoli hazám, ismeretlen barátaim! Óriás családom! Fájdalmad kiáltása visszahívott hozzád; egész bensőmet felkavarta a részvét, s én lehajtottam fejemet - szégyenemben, hogy ily sokáig megfeledkeztem rólad.. ,"16 * Amilyen töprengés nélküli lelki parancsra szállt ladikba 1838. március 13-án Wesselényi Miklós, olyan megmásíthatatlan akarattal indul Liszt Ferenc 1838. április 7-én Bécsbe, megelőlegezendő Jókai majdani álmát: „... milliók gyűltek össze a nagyok és kicsinyek áldozataiból, hogyha elveszett, ami kedves volt, támadjon helyette még kedvesebb”'1 Megérkezését követően a segítő szándéktól lázban égve, napról napra számolt be barátainak és barátnőjének a bécsiek pénztárcáját nyitogató sikereiről. Május 25-én már 25 ezer forintot küldhetett az árvízkárosultak megsegítésére. A Liszt biográfiákból ismertek az események. Az is, hogy viszonylag rövid itáliai és bécsi kitérő után 1839. december 18-án Festetics Leó gróftól kísérve Pozsonyba érkezett. Itt találkozott Széchenyi Istvánnal, Batthyány Lajossal, Deák Ferenccel, Bezerédj Istvánnal, a magyar politikai elit prominens személyiségeivel. Főrangú tisztelői kíséretében megjelent a felsőház egyik tanácskozásán is. Az 1839. december 19-re meghirdetett hangversenyének várható sikerét előrevetítette, hogy a nádornak el kellett halasztania a főrendiház ülését, és aznap 11 órától a Hétszemélyes tábla is felfüggesztette az ítélkezést. 1839. december 19-én Pozsonyban, a déli órákban mindenki Liszt koncertjét akarta hallgatni.18 Erről a - szegények javára rendezett - hangversenyről írta másnap Marie d'Agoult grófnőnek: „... amikor nekivágtam a Rákóczi induló első 15 Idézi Nádor, 1975.83-84. 16 A Lambert Massart-hoz 1838. április 7-én írt levélből magyar fordításban idézi Nádor, 1975.84. 17 Jókai i.m. 18 A titkosrendőri jelentések tartalmát Takáts Sándor másolatai nyomán ismerteti Mona Ilona, i. m. 92.
