Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Takács Péter: Adalékok Liszt Ferenc és Wesselényi Miklós kapcsolatához
160 TAKÁCS PÉTER akkordjainak (nagyon népszerű dallam Magyarországon; most írtam át a magam módján), egyetlen kiáltás volt az egész terem. Éljen! Éljen! Fogalma sem lehet erről, mert a siker és a tapsok iránt való sztoikus közömbössége ellenére, bizonyos vagyok, hogy meg lett volna hatva, mert ez a nép nem üvöltőkből álló tömeg, mint a bécsi és sok más; ezek erős keblek, nemes és büszke szívek.. ,"19 1839 decemberében és 1840 januárjában Wesselényi már nem lehetett jelen Liszt első magyarországi zenei diadalútjának egyetlen állomásán sem. Elítéltként előbb börtönben ült, majd királyi kegyelemmel és reverzálissal a börtönéből rendőri kísérettel Freywaldauba távozott, hogy Priessnitz gráfenbergi gyógyintézetében megvakulással fenyegető szeme világát gondoztassa, s óvja a teljes vakságtól. Barátaitól elszigetelve, a hírektől elzárva, kényszerű önkéntes száműzetésben szenvedte remetei magányát. Lisztnek pedig Pozsonyból Pestre vezetett az útja. Hangversenyeinek itteni fogadtatásáról, a művész lelkes ünnepléséről, a magyarok és a zeneszerző viselkedéséről, az előadóművész minden lépéséről és találkozójáról - egymástól függetlenül - négy-öt besúgó tájékoztatta a titkosrendőrség vezetőit.20 A jelentések többsége frenetikus sikerről, a művész ünnepléséről számolt be. Jellemző a pesti értelmiségi és főúri elit hangulatára, hogy a Liszt felé áradó szeretet és rajongás óda írására ihlette Vörösmar- tyt.21 A zenetörténészek megírták azt is, hogy Festetics Leó és barátai minden lehetségest elkövettek, hogy Lisztet nemesi kiváltsággal ruházza fel a magyar király. A nemzet hálájának lerovása céljából, és a császári hivatalnokok munkáját gyorsítandó, a művész főúri barátai és néhány Pest vármegyei tisztviselő a magyarság nevében díszkardot ajándékozott neki. Pest szabad királyi város díszpolgárává választotta. A protokollt betartva, Pest vármegye, a Királyi Helytartótanács, a Magyar Királyi Kancellária közbejöttével - József nádor által is támogatottan - Liszt Ferenc meg- nemesítését kérték a magyar királytól. A procedúra eljárási mozzanatait, a nemesítő armális megtagadásának személyi hátterét - a vonatkozó források publikálásával - részletesen ismertette Dömötör Zsuzsa, Kovács Mária és Mona Ilona.22 Az első akadályt a Magyar Királyi Kancellária tanácsosi testületé gördítette Liszt nemesítésének útjába. Báró Bedekovich Lajos al- kancellár aláírásával ugyanis 1840. május 14-én három igen és négy nem szavazattal terjesztették a király elé Liszt kérvényét. A szavazati joggal rendelkező 12 kancelláriai tanácsos közül heten - a határozatképességet 19 Idézi Nádor, 1975.96. 20 Takáts Sándor nyomán Liszt rendőri megfigyeléséről részletesen beszámol Mona Ilona, i. m. 92-93. 21 Liszt Ferenc 1840-es pesti hangversenyeinek fogadtatása, vállalt magyarságának a lelkes visszhangja ihlette Vörösmartyt a Liszt Ferenchez című óda megalkotására. 22 Liszt tanulmányok. 1980. i. m. éppen biztosító számban - voltak jelen: báró Bedekovich Lajos alkan- cellár, Géczy István kancelláriai tanácsos, gróf Teleki József, gróf Nádasdy Mihály kancellár, valamint Kussevich József, Platthy Mihály nádori ítélőmester és Beöthy Sándor királyi ügyigazgató. Csak gr. Teleki, Platthy és Beöthy tartották érdemesnek az európai hírű zenészt a magyar nemesi címre.23 A Kancellária négy-három arányú elutasító döntését az udvari titkárok 1840. május 14-én terjesztették az uralkodó elé. V. Ferdinánd 1840. június 20-án írta alá az elutasító végzést: „A Pest vármegye által közvetített kérelmére a megadást nem rendelhetem el." Ezeket az előzményeket fel kellett villantani ahhoz, hogy értékelni tudjuk Wesselényi Miklós 1843-as fáradozásait a Lisztnek megszerzendő nemesi cím ügyében. Az újabb - a király elé el sem jutott - procedúra 1843-ban zajlott. Azt nem tudjuk, hogy a világtól börtönnel elzárt, majd vaksággal fenyegető szembaját vízkúrával gyógyíttató Wesselényi tudott-e az 1840-es kísérletről. A jelek arra mutatnak, hogy az előzmények ismeretlenek voltak számára, vagy ha hallott is Pest vármegye korábbi kezdeményezéséről, az országgyűlés közbejöttével - több vármegye előterjesztése útján - megszerezhetőnek vélelmezte Liszt számára a nemesi armálist. Ez a történet Liszt 1843. március 8-10. közötti - már ismertetett - freywaldaui látogatásával kezdődött. Wesselényi nem hagyhatta viszon- zatlanul Liszt Ferenc látogatását. Az adott pillanatban és szituációban nem volt más lehetősége, mint megköszönni Liszt nemes gesztusát, és március 10-én Ziegenhalsig [sic!] elkísérni a Szentpétervárra siető művészt. Ezen a napon még fáradt és „nagyon bágyadt"24 volt. Másnap azonban már levelet diktált. Az elsőt Liszt kísérőjének, Teleki Sándornak: 1. „Teleky Sándornak, 1843■ március 11. Kedves Barátom! Itteni váratlan 's kedves megjelenéstök annyira örvendeztetett, s Lisztünk látogatása által annyira megtisztelve érzettem magamat, hogy együttlétünk repülő pillanati alatt örömömet 's hálámat kifejezni sem időm, sem módom nem volt. Szükséggé vált ösztön keletkezeti azért kebelemben az iránt nektek írni. Nem tudván később levelemet hová utasítsam, most írok, reménylvén, hogy e'sorok még Lichnowskynál találandának, vagy hogy e'levél onnan utánad fog küldetni. Kérlek, mond Lisztnek szíves és form idvezlésemet 's hálámat. Benne én nem csak az óriási tehetségének 's a mennyei magosságra emelkedett művésznek hódolok, hanem honszeretetre képes nemes lelkét 's érzetét tisztelem, 's szeretette méltó lelkes egyénisége baráti érzetet gerjesztett] iránta keblemben. Reá honom, 's minden magyar méltán büszke; 's így nemzetének szívét bírja. Igaz, hogyőtet az egész civilizált világ is dicsőíti, de e' magasztalás ollyan, mint azon 23 Mona Ilona, i. m. 138. 24 A kéziratban: „badjadt"
