Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy debreceni bőrkereskedés hétköznapjai a XIX. század első feléből
150 KRANKOVICS ILONA is meghaladhatta. A bőröket méret szerint csoportosították, a közel azonos méretűeket kötésekbe fogták össze, s közéjük gondosan gyékényt helyeztek. Egy ilyen kötésbe leggyakrabban húsz lap bőrt pakoltak. Az igen gondosan összeállított kötéseket bálákba rendezték, kordovánok esetében többet, a féltettebb karmazsinokból kevesebbet.57 Amint az elmondottakból is kitűnik, ahhoz, hogy valaki történelmileg is említésre méltó bőrkereskedő, egy város megbecsült kalmárja legyen, a kereskedelmi érzéken és szorgalmon kívül szüksége volt infrastrukturális háttérre, amit a XIX. század első felében még a fuvarosok teremtettek meg. Szüksége volt a tímárok, bőrkikészítők és bőrfestők jeles szakmai ismereteire, s mindezek mellett a kereskedőtársak közreműködésére. Leginkább azonban olyan társadalmilag érzékelhető és megbecsülendő erkölcsi tartásra és bizalomra, amely bizalom hatalmas értékek hiánytalan és károsodás nélküli forgalmát tette lehetővé. KÖZELKÉP A BŐRKERESKEDÉS HÉTKÖZNAPJAIRÓL: VÁSÁRLÓK ÉS FELHASZNÁLÓK A vásárlásokat és visszafizetéseket vezető számlakönyvekből csak 1830-tól kezdődően kapunk ismereteket arra nézve, hogy milyen bőrfélék voltak kelendőek, amelyek árusításába a helyi tímárság is beleegyezett.58 A vállalkozás rendkívül dinamikus fejlődéséről árulkodik az 1830 és 1833 közötti évek vásárlásait rögzítő hitelezési könyv.59 Az 1830-ban vezetett nyilvántartás különösen értékes számunkra a Kis Orbán kereskedés életét és forgalmát illetően, mert információval szolgál a vásárlók foglalkozásáról és lakhelyéről is. A cég vásárlói döntő többségben debreceni csizmadiák voltak. Más, bőrrel kapcsolatos mesterség közül a helyi szíjgyártók és szűcsök, könyvkötők szerezték itt be a munkájukhoz szüksége bőröket. Az ő vásárlásaik értéke azonban elenyésző volt a csizmadia mesterekéhez viszonyítva. Ezen a tájon a „szattler" mesterség igen ritka volt, vagy legalábbis a Kis Orbán kereskedéssel minimális volt a kapcsolatuk. A források csupán néhányról tesznek említést.60 * * A mesterek név szerint is 57 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pesten 1834. február 7-én keltezett levelében részletesen leírja, milyen tervszerűen és körültekintéssel készítettek el egy rakományt. Megtudjuk, mennyire fontos volt, hogy a teher a jobb és bal oldalán egyenlő súlyú legyen. Több alkalommal is megesett, hogy ezen „indokkal", a megrendelteken túl is pakolt még néhány kötés bőrt. Ebben az esetben is tíz kötés karmazsin került kéretlenül a rakományba. Lyka Anastasius előre megnyugtatja vevőjét, hogy az árát majd jutalmasabban számítja. 58 A helyi tímár céh egyre nagyobb aggodalommal figyelte a cég hihetetlen forgalmát. Külön alkukkal, a céhes privilégiumra hivatkozva próbálta elejét venni a folyamatnak, de a piac törvényei folyton felülírták a korlátokat, mint ahogyan a későbbiekben azt látni fogjuk. 59 HBML. IX. 107.13.14- Hitelezési könyv. (A továbbiakban: Hitelezési könyv.) A forrás tartalmazza az összes vásárlást, amely a kereskedésen keresztül történt. 60 Asattler vagy szattler németből átvett szó, eredetileg nyereggyártót, nyergest jelentett. A forrásokban kocsikészítő vagy lószerszámkészítő értelemben is előfordul ez a foglalkozásnév. számontarthatók, amint Polh Wilhelm is, aki mesterlegényként került a városba 1830-ban.61 A vásárlás éve Fekete kordován Lengyel kordován Fehér szattyán Karmazsin Bagaria 1830 7730 2441 234 739 85 1831 6855 2072 622 509 156 1832 15 224 2680 899 1293 127 1833 14650 4454 657 1578 163 A borfajták kelendősége váltó forintban kifejezve A fönti kimutatás a kereskedésben legnagyobb mennyiségben eladott bőrfélék összesítése alapján készült. Ahogyan a számok mutatják, Kis Orbán (II.) János a fekete és a lengyel kordovánból, karmazsinból forgalmazott a legtöbbet. Míg a többi borfajtából az évek során szinte ugyanakkora mennyiség fogyott, az említett három borfajtából 1830 és 1833 között kétszerese talált vevőre. Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy a kordovánok forgalmazása tartotta el a kereskedést. Visszatérve a csizmadiákhoz, közöttük számosán voltak olyanok, akik kötésszámra vásárolták a különböző fajta bőröket - fekete és lengyel kordovánokat, szattyánokat - hitelbe. Az üzletkönyv egyértelműen bizonyítja, hogy - szinte kivétel nélkül - a megállapodásnak megfelelően, mindig időben térítették meg tartozásaikat. A hitelben átvett bőrökből a csizmadia mester irányításával legények és inasok keze munkája eredményeként a „közönségesebb" és „feinabb" csizmák ott sorakoztak a csizmadiák sátraiban a legkülönbözőbb vásári alkalmakon. A források azt is bizonyítják, hogy a debreceni mesteremberek minden vásári alkalmat felhasználtak termékeik eladására. Ha kellett, átszekereztek Nyíregyházára, Káliéba, vagy az ország déli részére, Gyulára vagy Túrra, s a sort folytathatnánk.67 A néhány csizmadia által több ezer forintért vásárolt különféle bőrök értéke lábbelinek, csizmának feldolgozva sokszorosára emelkedett. Csak sejteni lehet, hogy egy-egy mesterember köré csoportosulva, az inasok és legények szinte manufaktúrára emlékeztető munkamegosztással dolgoztak, bár az is lehet, hogy a céhes mesterség szabályait betartva az inasok és legények számát szaporították, s így volt képes egy-egy mester olyan nagy mennyiségű bőrt lábbelivé feldolgozni. 61 Hitelezési könyv. Fél év sem telt el, s már a Kis Orbán cég egyik legjelentősebb vásárlója. A díszes parádés kocsik készítésénél minden addig megszerzett tudását felhasználhatta, a bőrkereskedő nagy örömére a helyi előkelőségek között kezdett divatba jönni Wilhelm mester munkája. Polh Wilhelm vásárlásai alapján akár ma is fölépít- hetőek lehetnének azok a parádés kocsik, melyeket készített. Egy-egy ilyen díszes jármű, a hozzávaló lószerszámokkal együtt gyakran meghaladta az ezer váltó forint értéket is. 62 A mesteremberek igen komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy termékeiket saját maguk adják el. Hamar rá kellett ébredniük, az írásba foglalt kiváltságaik ellenére, a felgyorsult gazdasági folyamatoknak útjába nem állhatnak, ezért igyekeztek inkább annak elébe menni. Munkáikkal kiszolgálták mind a kevésbé tehetős, mind az igényesebb vevőket egyaránt.
